Törökországi levelek [XML]
TL.1: Gallipolibol, 1717. 10. 8bris.
Édes néném hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franczia országbol pedig 15 7bris indultunk meg. a
TL.2: Gallípoli, 21. 8bris 1717.
Edes néném még kédnek semmi levelét nem vettem. amely nem igen jol esik nekem. de az igen jol eset, látván aköszvény hogy nem
TL.3: drinápoly, 29. 8bris 1717.
Ideje már édes néném, egy levelét venni kédnek. amellyet itt adták meg, meg érdemli már kéd is hogy meg irjam mi képpen érkeztünk
TL.4: Drinápoly, 7 9bris. 1717.
Igy szeretem édes néném. hogy el üzze kéd azt aveszet reszttséget, és ennekem irjon. éppen akor vettem akéd kedves levelét a
TL.5: Drinápoly, 29 9bris 1717.
Edes nénem micsoda szerencsés aszszony kéd, hogy közél nem vagyunk egymáshoz. mert mindgyárt meg ölelném kédet. és mentöl
TL.6: Drinápoly, 10 xbris 1717.
Édes néném. mi még itt vagyunk. itt is leszünk de még nem tudgyuk, itt is mit csinálunk, még itt el nem untuk magunkot. de igen
TL.7: Drinápoly, 17 xbris 1717.
Ma édes néném a vezér izené az urunknak hogy jó szivel látná, ha hozája menne, de mint hogy mi mind hajduk vagyunk. csak az
TL.8: drinápoly, 1718. 4 januarÿ.
Kivánom Istentöl hogy ezen uj esztendöt. szerencsésen kezdgye. és végezze kéd, leg aláb két fontni egésségel többet kivánok
TL.9: drinapoly, 15 febr, 1718
Edes néném kedvesen is veszem, nevettem is a kéd panaszolkodását. hogy gyakrabban nem irhat, alkalmatossága nem lévén az
TL.10: drinápoly, 15 martz 1718.
Edes néném éppen ma ha jol fel számlálom. egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen.) hogy ha az
TL.11: Drinapoly, 22 aprilis 1718
Nem tudom ha a noé bárkájábol iromé ezt alevelet vagy drinápolybol., mert itt mindenüt ollyan nagy árviz vagyon., hogy az egész
TL.12: Drinápoly, 27 apr. 1718
Édes néném kéd engemet nem üsmér jól, mert ha üsmérne. nem irná azt, hogy énnekem is ollyan ritkán ir, valamint én irok, nem félé
TL.13: Drinápoly, 9. Maji 1718.
Némellyeket az Isten fel magasztal. némellyeket meg aláz. és mindeniknek hálákot kel néki adni, édes néném. ma ez itt meg
TL.14: Drinápoly, 6 juny 1718
Mi még itt vagyunk. de nem tudgyuk mire itéltetünk. hadakozásraé vagy békeségre. gondolom hogy az utolsoval vetnek itt lánczra, a
TL.15: Drinápoly, 12 july 1718.
Micsoda sok féle nyomoruságot okozot az embereknek az ádam vétke. atélben édes néném azon kelletet panaszolkodnom hogy igen hideg
TL.16: Drinápoly, 15 aug. 1718.
Ihon édes néném elesz az utolso levelem ebböl. a CSászári városbol; itt már meg ettük a nekünk rendeltetett rakás kenyeret. már
TL.17: bujukdere, 25 aug. 1718.
Hálá Istennek ide érkezénk tegnap. drinápolyból 16 indulánk ki, semmi ollyan állapot nem történt az uton. a melyet szükség volna
TL.18: bujukdere, 15 7bris 1718.
Édes néném már kéttszer volt az a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik mint ha még nem láttam kédet. de azt vettem
TL.19: jénikö, 22 7bris. 1718.
Tudgya már kéd honnét dátalom alevelemet., azt is észre veheti kéd hogy már a bujdoso izraéliták. a sátorok alol házakban
TL.20: jénikö, 22. 8bris 1718.
Csak nem lehetek addig csendességben, a még meg nem tudom mint érkezet kéd haza., mivel alig indult meg kéd innét, hogy nagy szél
TL.21: jénikö, 16 xbris 1718
Mi lelt bennünket édes néném. és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem irtunk egymásnak. leheté hogy illyen közel
TL.22: jénikö, 28 xbris. 1718.
Aztot még elöre által láttam, hogy bercsényiné aszszonyom meg fog kédnek tettzeni, el mondhatni valoságal. hogy méltoságos
TL.23: jénikö, 2. january. 1719.
Tudom aban nem kételkedik kéd. ha papirosra nem tenném is hogy sok uj esztendö napokot kivánok kednek, a hoszas, és egy hetig
TL.24: jénikö, 24 january 1719.
Edes néném, vevéé kéd észre tegnap, hogy mint örült bercsényiné aszszonyom azon. hogy a fejdelem meg látogatta, mindennel kinálta
TL.25: jénikö, 16 aprilis 1719.
Irtoztato dolog mely régen nem irtunk édes néném egymásnak, annak pedig mi az oka, nem más, hanem hogy csak nem minden harmad
TL.26: jénikö, 26 maji 1719.
Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen meg ijedtünk volt. de még nekünk is jutot benne, ebéd felet egyszers mind a tálak is
TL.27: jénikö, 18 juny. 1719.
Edes néném, igen igen szükséges kédnek egy hirt meg tudni. azért hogy bolhák. ne csipjék kédet, tudni illik, hogy két gyorgyiánus
TL.28: jenikö, 16 julÿ. 1719.
Aztot jol mondgyák édes néném. hogy nincsen ollyan jo társaság. aki egymástol meg ne vállyék. bercsényi uram az aszszonyal, és
TL.29: jénikö, 9 aug. 1719.
hiszem szégyenlem én azt édes néném, hogy nekem kel a császári városban történt dolgokot meg irnom, ha csak örökké othon nem
TL.30: békós, 16 aug. 1719.
láttya kéd. hogy ásiábol irok kédnek. ha áméríkában volnék missisipiábol is irnék kédnek, minket már ugy tekinttsen kéd. mint
TL.31: békos, 7 8bris. 1719.
Édes néném ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét. mert tegnap nagy zápor esö lévén. a viz csak
TL.32: jénikö, 10. 8bris. 1719.
Micsoda szép állapot az. tegnap ebédet ásiában ettem vacsorát pedig europában. ide pedig nem a levegö égben hoztak, hanem avizen.
TL.33: jénikö, 4. martÿ. 1720.
Nó már édes nénem. vegyük elö a pennát. és tisztittsuk meg a penészes kalamarist. mert már ezutan az iráshoz kel fogni, a
TL.34: jénikö, 25 marty. 1720.
Ma reggel a fejdelmünk, a pompeus oszlopát volt meg nézni. a mely oszlop a fekete tengernek a torkába. egy nagy köszikla tetején
TL.35: jénikö, 16 apr 1720
üssék meg a dobot. fuják meg a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki urunkot fogja vinni itt vagyon, a mely
TL.36: Rodosto, 24. apr. 1720
Edes néném hanem mondanám is hogy ide érkeztünk, csak arrol meg üsmeri kéd. hogy honnét dátálom a levelemet. elég az hogy azIsten
TL.37: rodosto, 28 may 1720.
Már mi itt derék házas. tüzes emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes
TL.38: rodosto, 23 aug. 1720.
Hogy a kéd kis ujja meg gyógyullyon. azt igen szükséges kédnek meg tudni. hogy mi négy napig el hadtuk volt rodosztot, és négy
TL.39: rodosto, 18 9bris: 1720.
A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem, édes néném, mért kiván kéd ollyan gyönyörüségtöl meg fosztani amely egy
TL.40: rodosto, 1 jan. 1721.
polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd,
TL.41: rodosto, 9. 7bris 1721.
szép dolog a háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek választ. még is kéd panaszolkodik., arendes dolog. énnekem
TL.42: rodosto, 20 9bris. 1721.
ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben a városban, bövebben irhatok kédnek alakosirol. és a szokásirol. ugy is nincsen
TL.43: rodosto, 16 apr. 1722.
szép dolog ahálá adatlanság. és a resttség. már egy nehány levelemre nem vettem választ. mi az oka, betegé kéd. haragsziké kéd.?
TL.44: bujuk, 24 junÿ. 1722.
Édes néném. éppen nem kel nevetnünk. néze kéd honnét irok. meg láttya kéd abbol. hogy vagyon abban valami. abban avagyon. hogy
TL.45: bujuk, 12. aug. 1722.
Ne csudállya kéd ha az elmult holnapban nem irtam. mert ollyan szomoru állapotban vagyunk, hogy azt sem tudom. ha tudoké irni, az
TL.46: rodosto, 11 8bris. 1722.
a pestis Istennek hálá. tellyeségel meg szünvén avároson. tegnap regel mi is el hagyok atáborozást. és ide viszá jöttünk. nem is
TL.47: rodosto, 15 aprilis 1723.
Édes néném micsoda feledékeny nyavalyában voltam eddig. hogy el felejtettem kédnek meg irni a szegény horvát ferencz halálát,
TL.48: rodosto, 26 aprilis. 1723.
édes néném. akár mennyit éllyen az ember, akár micsoda kedvére tölttse napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény
TL.49: rodosto, 22 aug. 1723.
Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem feleltem kédnek, az utolso leveliböl látom
TL.50: rodosto, 15 8bris. 1723
hol vannak a musikások, fujják el a tehén hus notát, és vonnyák el a meny aszszony tánczát. mind ezekböl el itélheti kéd. hogy ma
TL.51: rodosto, 19 xbris. 1723
édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem kédnek válaszát kédnek is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom,
TL.52: rodosto, 18 februarÿ. 1724.
Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem. kédnek válaszát. tudom hogy kéd is ritkán, és késön veheti leveleimet. mert most
TL.53: rodosto, 28 junÿ 1724.
Annak igen örülök hogy ollyan hoszas betegség után az ágyat el kezdi kéd hadni, és az egésség meg akar kédel békélleni, édes
TL.54: rodosto, 19 july 1724.
Edes néném ha. lakat volna is a számon. még is nevetnem kellene a kéd levelén, amikor azt mondgya kéd hogy ha kéd lett volna a
TL.55: rodosto, 18 aug. 1724
Édes néném. ha tudná kéd micsoda nagy buba vagyok, meg esnék akéd szive rajtam. és el olvadna, valamint a vaj atüznél. és
TL.56: rodosto, 15 7bris. 1724
Edes néném, ha semmit nem irt volna is kéd az utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly az erekben
TL.57: rodosto, 19 9bris 1724
Mindenkor pirongat. kéd levelében hogy meg nem irom kédnek, mint tölttyük itt az idöt, a nagy vigasságban, csak suhajtunk, ollyan
TL.58: rodosto, 13 xbris 1724
Azt irod édes néném, hogy ha gyakrabban írnék, gyakrabban venné levelemet, a valo s’igaz. de mit irjak, irjamé azt, hogy
TL.59: Rodosto, 16 jan. 1725
új esztendöben, mi vigadgyunk, és ha lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették mi töllünk. és csak a
TL.60: rodosto, 22 apr. 1725
hol vagyon, hol vagyon az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette azt a kettskét. kit apám vett avásáron, hol vagyon az
TL.61: rodosto, 23 maji 1725
Edes néném meg bocsáson kéd. hogy hazudtam, vagy is inkáb, hogy a pennám hazudot. mert rodostorol dátáltam holot nem vagyok a
TL.62: rodosto, 11 junÿ. 1725.
Eleget nevettem édes néném a kéd udvaros köszönetin. mint ha én azt meg érdemlettem volna. és mint ha valamely uj dologra
TL.63: rodosto, 7 7bris. 1725
Édes néném csudállya kéd azt. hogy lehet irni egy kocsonnyának. mert mi csak nem egészen el olvadtunk a sátorok alat. és csak
TL.64: rodosto, 23. 7bris. 1725
Az urunkal. bercsényi ur látogatására jüttünk, aki is igen roszul vagyon, és ha egy darabig el viszi is betegségit, de annyira
TL.65: rodosto, 4 8bris. 1725
Ma csak azért irok kédnek. hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. és eztet ha el mulatnám. tudom hogy meg pirongatnának, és boszut
TL.66: rodosto, 29. 8bris 1725.
Ma a szegény bercsényi ur látogatására voltunk. a ki is ollyan állapotban vagyon., valamint jób volt, csak éppen abban
TL.67: rodosto, 6 9bris. 1725.
Edes néném itt most elég sirás, rivás, és zokogás vagyon. a szegény susi özvegyen marada. és kajdacsinébol, minden féle
TL.68: rodosto, 12 9bris. 1725.
Azt ne csudállyuk édes néném ha a szegény ur meg holt. avalo mindennek meg kel halni, de ennek még inkáb meg kelletet halni mint
TL.69: rodosto, 7. xbris. 1725.
Ezt a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom mit kel irni, és ha irok. csak azért irom, hogy kédnek
TL.70: rodosto, 16 janu. 1726.
A kéd méznél édeseb levelét igen kedvesen vettem. édes néném. ha valamely idegen olvasná akéd levelét. nem hinné el hogy atyafiak
TL.71: rodosto, 13 martÿ 1726.
A kéd nád mézes téntával irot levelét tegnap vettem. a minap is vettem volt. kettöt egyszers mind, ugy tettzik, hogy ha csak nem
TL.72: rodosto, 12. apr 1726.
Edes néném nincsen mit irnom, és ha irok, csak azért irok, hogy meg mutassam kédnek. hogy meg irnám ha volna mit. és hogy vegye
TL.73: rodosto, 24 maji 1726.
tegnaptol fogvást. táborban. szálottunk, és sátorok alat lakunk. a szokot helyre. aváros széllyire; az ellenségtöl. nem gondolom
TL.74: rodosto, 16 junÿ. 1726.
szány édes néném, szány. mivel irni akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor alol irni. soha semmi idegent
TL.75: rodosto, 28 julÿ. 1726
semmi panaszom nem lehet. mert akéd levelei jönek, s’ mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni..
TL.76: rodosto, 17 septb. 1726.
Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam. vagy nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert
TL.77: rodosto, 4 dik. xbris. 1726.
polatéti nénékám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem lehet örökké csak egy helyben ülni, az
TL.78: rodosto, 8. janu. 1727.
Édes néném azt igen bánom hogy meg elödzöt kéd az uj esztendöbéli atyafiságos és szives köszöntésivel, és üdvözlésivel. holot
TL.79: rodosto, 15 martÿ 1727.
Nénékám. aleveleidet igen kedvesen, és édesen vettem, és csak kéd tud nád mézes téntával irni. de más nem, nem is illenék,
TL.80: rodosto, 7 maji 1727.
nénékám. a mézes pogácsánál édeseb leveleidet vettem. szivbéli zokogásal, éppen nem volt szükséges meg köszönni a kérdésekre valo
TL.81: rodosto, 14. junÿ 1727.
Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk, egy ásinus sidot, vagyon már harmad napja, egy sidó hozánk jöt nagy titkon., és kérette a
TL.82: rodosto, 17 junÿ 1727.
továbrá nem halaszthatom, mert bánnám ha mástol tudnád meg édes néném, hogy a fejdelem második fia, el osontván bécsböl,
TL.83: rodosto, 19 julÿ. 1727.
nénékám. az évangyeliumbeli siméonnak., ma adot a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt is, leg aláb az öttse, mivel ma
TL.84: rodosto, 20dik aug. 1727.
Ma nénékám viszá érkeztünk a nagy vizes vendégségböl. mert azt jó meg tudni, hogy öt mély földnire vagyon. innét egy orvosságos
TL.85: rodoszto, 8 9bris 1727
polatéti. édes néném. azt igen szükséges kédnek tudni, hogy a kéd kedvesen irt levelét igen kedvesen vettem. egy kevesé alevél
TL.86: rodosto, 12 jan. 1728.
Edes nénekám.nak. kívánok szivesen. egy csinos. és takarékos uj esztendöt. és abban férfiui álhatatos. hü, és állando egésséget,
TL.87: rodosto, 19 febr. 1728.
Edes néném. egy keveset nevettünk a kéd panaszolkodo levelén, mert kédnek a panasza is kedves. azt irod édes néném. hogy a
TL.88: Rodosto, 24 martÿ 1728.
kedves néném. tegnap. egy kevés sirás. könyveknek forrási voltanak it nálunk. apedig azert volt hogy györgy hertzeg tegnap.
TL.89: Rodosto, 3 8bris. 1728.
kedves néném. hogy evilágon lévö szarándokságunkot el ne felejttsük, az elmult holnapnak 9dik napján táborozni mentünk volt. csak
TL.90: Rodosto, 18 aprilis. 1729
Azt már nem kel csudálni ha azt mondom hogy ígen kedvesen vettem a kéd levelét. hanem a volna csuda, ha kedvesen nem venném. de
TL.91: Rodosto, 5 8bris. 1730
hol jársz édes néném, miért mentél paphlagoniában. ollyan nagy dolgok történnek. Constancinápolyban, s’ kéd ót nincsen. hogy
TL.92: Rodosto, 27 9bris. 1730.
Edes néném, a komediának még vége nincsen, meg is kel fizetni a komediásokot. ma hozák hirit. hogy Constancinápolyban 25 napján
TL.93: Rodosto, 25 martÿ 1731
Edes néném fillentenék ha azt mondanám hogy a minapi levelét kedvesen nem vettem kednek. hát kéd kedvesen vetteé az enyimet.
TL.94: rodosto, 15 aprilis 1731
Eddig is ugy kellet volna, és drinápolyt, régen el kellet volna hadni, már majd ollyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy
TL.95: rodosto, 1731 20 7bris
A minapi leveledben édes néném azt irád. hogy avezért letették. én pedig. a hirért. hirel fizetek., mert tegnap ment itt el nagy
TL.96: rodosto, 24 xbris 1731.
A szokás szerént. már én nem merek szerencsés karácson innepeket kivánni kédnek, mert már kéd idegen szokást vett fel. idegen
TL.97: Rodosto, 14 martÿ. 1732.
kedvesen. és gyönyörüségel vettem édes néném. nádmézel irot szép leveledet; valyuk meg avilág elöt. hogy mi ketten jok vagyunk,
TL.98: rodosto, 4 martÿ 1733.
Édes néném., a kiralyok is. csak ugy bé hunnyák a szemeket. valamint mi, mert éppen most hozák hirül, hogy elsö februárÿ a
TL.99: rodosto, 15 7bris. 1733.
mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is
TL.100: rodosto, 4 xbris. 1733.
tudod már azt a hirt néném, hogy most minden orán, nagy hadakozás lesz, de tudodé annak azokát, octobernek a vége felé,
TL.101: rodosto, 15 febr. 1734
ideje már egy leveledet vennem édes néném, én hármat is irtam ebben az esztendöben; azt irják. hogy stanislaus, dantzkán tölti a
TL.102: rodosto, 18 febr. 1734
soha édes néném nagyob kedvem nem volt. egy igen szép. csinos, és takarékos levelet irni mint ma. se soha ollyan nagy egyepetyém
TL.103: rodosto, 15 febr. 1734.
mindenünnen. csak az a hir, hogy mindenüt készülnek, ahadakozásra. a sok német. franczia, spanyol. takarodik, olosz ország felé.
TL.104: rodosto, 12 aprilis 1734
igen szépen, és alázatosan köszönöm édes néném ahalat, amely duplán érdemli a köszönetet. egyszer azért. hogy nénékám küldötte.
TL.105: rodosto, 16 junÿ 1734.
most hozák hirit. hogy a muszka. és a saxo obsideálta dantzkát. minden ösvényt. lyukat, be dugot. hogy stanislaus király kine
TL.106: rodosto, 27 julÿ. 1734.
néném. irtoztato nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen aluszunk. másut meg. erövel fektetik
TL.107: rodosto, 12 8ber. 1734.
Az urunk bé küldötte pápai sogort a portára. tudom már eleget nevetet kétek együt, ha végben mehetne. a miért ment. csak hamar
TL.108: rodosto, 14 xbris. 1734.
Édes néném. itt elég hó vagyon. a mely itt nem igen közönséges. azt mondhatnák. hogy itt némelykor csak azért havaz, hogy az
TL.109: rodosto, 16 janu. 1735.
ha minden dolgunk ugy fog folyni ebben az esztendöben, valamint a pápai sogor munkája. a portán, ugy minden dolgunk hátra mász.
TL.110: rodosto, 12 martÿ 1735.
talám májusnak nevezhetném ezt a holnapot, ollyan szép idök járnak. és az idö, sokkal vidámab, az elmémnél. mert már egy nehány
TL.111: rodosto, 25 martÿ. 1735.
Édes néném. ha nyughatatlan elmével. irtam az elöbbeni levelemet, ezt szomoruságal irom, mert az urunkot éppen nem jó állapotban
TL.112: rodosto, 8 aprilis. 1735.
A mitöl tartottunk, abban már benne vagyunk az Isten árvaságra téve bennünket. és kivévé ma közüllünk. az mi édes urunkot és
TL.113: Rodosto, 16 aprilis 1735.
It édes néném, köny hullatásal eszük kenyerünket, és ollyanok vagyunk. mint a nyáj. pásztor nélkül, másnap, szegénynek
TL.114: rodosto, 17 maji 1735.
rend szerént édes néném, mennél inkáb tavodzik az ember. az keserüséget okozo óktól. a keserüségnek sullya. annyival inkáb
TL.115: rodosto, 18 julÿ 1735.
A porta. meg engedvén, hogy titkon a szegény urunk testét. Constáncinápolyban vihessük, egy nagy ládát. csináltatván, a koporsot
TL.116: rodoszto, 15 7bris. 1735.
A micsoda állapotban vagyunk. ha lehetne vigasztalást venni. aleveleidben néném. eleget találhatnék. azis evaloságos vigasztalás.
TL.117: rodosto, 8 8bris. 1735.
A mely keresztet még elöre el láttyuk. hogy viselni fogjuk. ugy tettzik hogy aztot. könnyeben kellene viselni. a szegénységet is
TL.118: rodosto, 15 9bris. 1735
Egy nehány levelidet vévén néném, a sok vigasztalásit közöt, annak leg inkáb örülök. hogy egésségben vagy. az iffiu fejdelemtöl
TL.119: rodosto, 18 januarÿ 1736.
A mindeneknek teremptöje. meg adta érnünk ezt az esztendöt. hálá legyen az ö sz.ent nevének. én elég bajban, és szomoruságban
TL.120: rodosto, 15 maji 1736.
Azt ne gondold néném. hogy meg holtunk volna, még élek. mert. eszem. és irok, ahalotak pedig. ugy reá tarttyák magokot. hogy
TL.121: rodosto, 15 augusti 1736
Egy nehány leveleimre csak nem vehetek választ, már el kezdettem volt magamal hitetni. édes néném, hogy avezérel el mentél volt
TL.122: rodosto, 6 xbris. 1736.
Hálá légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék rákoczi joseph; azt gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobik jött el.
TL.123: Rodosto, 2 januarÿ 1737.
Adgya Isten hogy az ö áldásával és vigasztalásával kezdhesük. és végezhesük ezen esztendöt., a fejdelem egy nehány napot mulatván
TL.124: rodosto, 8 Martÿ 1737.
Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban. mint bertok a tsikban, vigasztalásunkra vártuk, ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra
TL.125: rodosto, 20 julÿ 1737.
It néném minden dolgaink rendeletlenül és zürzavar modgyára folynak; és minden fel fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és
TL.126: rodosto, 13. 7bris 1737.
A békeség fel lévén bontva. azért a portának sem lévén szükséges. hogy arra vigyázon. a mire eddig kelletet vigyázni. erre valo
TL.127: Constancinápoly, 21 7bris 1737.
Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára. a fejdelem tsak kevesed
TL.128: Constancinápoly, 11 8bris 1737.
A fejdelem 7dik a kalmakánynál volt audencián., a ki is egy paripát küldöt a fejdelem számára. hasonlo képen mindenikünk alá is
TL.129: Constancinápoly, 3 xbris 1737.
Már ezután Néném tsak a pompárol kel irnom., ma egy nagyon menénk által. a melyet le irom. ha unadalmas lesz is. Tegnap a porta
TL.130: Constancinápoly, 16 xbris. 1737
Ma meg láthatok, hogy miért kap az ember evilágon. az Esopus mondása minden nap bé tellyesedik, mert ez bölcs. ha pogány volt is.
TL.131: Constancinápoly, 25 januarÿ 1738
A vezér tegnap meg izené., hogy három. vagy négy nap meg kellene indulnunk., és hogy ma az vezérhez kellene meni, oda is menénk
TL.132: Drinápoly, 5 februarÿ 1738
kedves néném, mi ide érkezénk usztatva, mert azt el mondhatni, hogy mindenüt usztattunk a sárban, de már azt is meg kel mondani
TL.133: csernavoda, 19 februarÿ 1738
Mi Istennek hálá ide érkezénk tegnap. igen nagy bajal. de egéségesen, tegnap hus hagyo ked volt,, de mi még tegnap kezdettük a
TL.134: csernavoda, 5 marty 1738.
Talám már az irást el is felejtette kegyelmed én még el nem felejtettem., azért azt irom. hogy tegnap érkeztem viszá bukureströl.
TL.135: vidin, 7 Aprilis. 1738.
Már azt is végben vittük hogy ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem tudunk járni. ha szinte tiz napig voltunk is az
TL.136: vidin, 11 aprilis 1738
Tegnap a mi fö generálisunk meg vendégelé afejdelmet. ugy tettzik, hogy ezt a pasát méltán nevezhetem generalisnak, ha a nem
TL.137: vidin, 9 julÿ. 1738
Mi repülö félben vagyunk. mert innét is a szokásunk szerént. szaladva kel készülnünk. és meg indulnunk, kivel, és hová.. halgasad
TL.138: fetislán, 11. july 1738.
A bizonyos hogy a vezér sem adgya a Császárnak tudtára. nagyob szorgalmatoságal. hogy hová megyen és mit tselekszik,. mint a
TL.139: fetislán, 26 aug. 1738.
kedves néném. a kegyelmed parantsolattyára orsovát meg vevök, már most nem berdot, hanem allát kiáltanak benne., ez a változás
TL.140: vidin, 1. 7bris 1738.
Már most bizvást elmondhattyuk. hogy vége vagyon a komédiának, és a theátrumrol betsületesen le szálitának., és a vezér minden
TL.141: vidin, 4 8bris 1738.
E sem igen nagy vigasztalásra valo level lészen, se semmi hirt nem irhatok a nénémnek., mit is irhatnék mikor senki felénk sem
TL.142: oroszcsik, 14 8bris 1738.
It vagyunk tehát. mint hogy innét irok, anyi sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt vagy nyér. de probál,
TL.143: csernavoda, 7 dik 9bris 1738
Én ha azkedves néném levelét nem veszem is de tsak irok, leg abol meg láthattya kegyelmed hogy még élek. de hogy lehetne
TL.144: csernavoda, 10 9bris 1738.
Kedves néném. végit érök Rakotzi Josefnek., már regtöl fogva láttuk hogy ugy lesz mint a gyertya, tegnap igen nagy gyengeséget
TL.145: csernavoda, 15. xbris 1738.
Nem kétlem kedves néném, hogy már vetted levelemet a melyben meg irtam hogy ismét fö nélkül maradánk. de nem sokára. szükségünk
TL.146: Csernavoda, 1 junÿ 1739
Az el mult holnapnak 14 dik napján viszá érkezék ide a porta parancsolatival a teftedár. és mint hogy a porta arra szabadságot
TL.147: Csernovoda, 4dik junÿ 1739.
Csak annak örülök édes néném, hogy egésséges vagy, itt most minden orán el oszolnak az apostolok. ki nap nyugot felé, ki északra.
TL.148: bukurest, 11 junÿ 1739
Meg kel tartani mindenkor az igéretet,. mert az igéretel adosá teszük magunkot, és az adoságot meg kel fizetni. akár minémü
TL.149: jász, 21 junÿ 1739
Ide érkezénk mi édes néném szerencsésen, foxánig uri modon jöttünk, a vajda hintojában. talám még a leg elsö havasalföldi vajdáé
TL.150: jász, 22 julÿ. 1739.
Már egy holnapja. hogy unadalomal. töltöm az idöt ebben az izetlen városban csak egyedül. mert zai is már régen el ment
TL.151: jász, 23 aug. 1739
It édes néném. ebül vannak a dolgok; a miolta a vajda innét el ment szüntelen valo zenebona a városon. minden készül rakodik.
TL.152: jász, 3 7bris. 1739.
It csak a kozákokrol kel irnom. még is csak a kozákokrol. mert soha nagyob rémülést nem lehet látni mint itt van., kivált képen.
TL.153: bukurest, 18dik 7bris. 1739.
vala hogy tehetém szerit. de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem
TL.154: bukurest, 23 8bris. 1739.
Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok
TL.155: bukurest, 15 martÿ. 1740.
Nem kétlem néném. hogy már egy nehány rendbéli leveleimet nem vetted volna, én is vettem, a februariusi leveledet. csak ugyan
TL.156: bukurest, 22. maji 1740.
Hálá Istennek. atél el hagyot bennünket, de mit mondok, majd a tavasz is el hágy, még is az idöröl azt észre nem veszük, hanem
TL.157: rodosto, 22. junÿ. 1740.
néném, jó egy lépés, bukureströl ide., az Isten ismét viszá hoza ide. még volt itt a rakás kenyérböl. arra viszá kelletet jöni, a
TL.158: rodosto, 20 dik aug. 1740.
micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha
TL.159: rodosto, 19 dik. 9bris. 1740
micsoda nagy hir e néném, csengé a füled, a romai császár meg holt. 20 dik octobris. e dupla nagy hir. mind a. hogy egy nagy
TL.160: rodosto, 27 dik xbris. 1740.
A kalendárium szerént már a tél el kezdödöt, de az idö arra nem hajt, és ugy viseli magát. mint a nyár., még eddig tüzet nem
TL.161: rodosto, 15 martÿ. 1741.
Édes néném. egy nehány rendbéli. leveleidet vettem. olvastam, és választ is adtam reájok, de az elég szomoru, hir. hogy a fö
TL.162: Rodosto, 15 maji 1741
mint vagy édes néném. az egésség mint szolgál, szoktaké irni abban a nagy városban tavaszal. talám nem. mert már régen nem vettem
TL.163: rodoszto, 15 july 1741
Ne tsudállyad Nénem ha gyakraban nem irhatok, mert igen nagy száraságok járnak. aténtamis el száradot, de a mind semi volna. tsak
TL.164: rodosto, 21 aug 1741
Azt kérded néném. hogy mi mit tsinálunk, és mivel tölttyük az idöt, az elsö kérdésre azt felelem. hogy a leg nagyob dolgunk a,
TL.165: rodosto, 15 7bris 1741
Ha tsak az idö járásárol diáriumot nem tsinálok. nem tudok mit irni, ezután tsak azt irom. ma jó idö volt, tegnap esett, tegnap
TL.166: rodosto, 1742. 29 aprilis
Vagyon immár egy nehány napja hogy a vezért le tették akerékröl, Ali pasát emelték fel helyiben, e már másodszor vezér. példa
TL.167: Rodos, 1742 25 junÿ
A császár halálátol fogvást igen nagy dolgok történtenek, a leányát ki akarák fosztani minden joszágibol, abavarus tseh országot
TL.168: rodosto, 1743 15 8bris
Tsak a menyekböl nem lehet le esni. noha onnét le estek a rosz angyalok, de ezen a földön akár mely magosra hágjon az ember. de
TL.169: rodosto, 1746 15 aug.
It aleg nagyob hirünk a, hogy a vezért le tették és a tiháját Mehemet pasát tették helyiben emár 14dik vezér a miolta ebben az
TL.170: Rodosto, 15 7bris 1747.
Miért kivánni hoszu életet. mivel mathusálem meg holt, és miért vágyni anagy tiszttségekre. mivel Mehemet vezért le tevék az el
TL.171: rodosto, 1748 15 aprilis
Immár a keresztyének is meg békéltek. ennek a holnapnak a kezdetin volt meg a békeség a Magyar királyné, és a frantzia király
TL.172: rodosto, 1748 20 maji
kedves néném. látom hogy már el fáradtál aleveleimben tsak az esöröl, hidegröl. melegröl olvasni, hanem azt kivánod. hogy irjak
TL.173: rodosto, 26 july. 1748
Néném. mint vagyunk, hogy vagyunk a vizi postáink igen sokáig maradnak az uton., azt irod néném, hogy kedvesen olvastad. a porta
TL.174: rodosto, 26 8bris 1748
It kedves néném. bö szüretünk vagyon. ürmös bort is tsinálok. a szöllö olyan ólttsu. hogy egy polturán harom okát adnak.
TL.175: rodosto, 19 7bris 1748
Ez a levelem abbol fog állani, hogy mi formában nevelik az iffiuságot a Császár udvarában, mivel atörökök azt tarttyák. hogy a
TL.176: rodosto, 15 febr 1749
Ma a fél emberekröl irok vagy is aheréltekröl, mivel vannak a császárnak két féle herelt emberi. vanak fejér, és fekete a
TL.177: rodosto, 21 juny 1749
fogjunk az aszony dolgához és kezdgyük el a fö vezéren, a kit a törökök vizir Azemnek nevezik, ugy mint atanáts fejének., a
TL.178: rodosto, 21 8bris 1749
It atol nem igen tarthatni, hogy atávul valo tartományokba, a Gubernátorok, az engedelmeséget félbe rugják, és magokot szabados
TL.179: rodosto, 1750. 16 januarÿ
kedves néném. e jubileum esztendö. szent esztendö, bár a szent péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk imádgyuk it az
TL.180: rodosto, 1750. 15 máji
ki ne örülne a májusi szép napoknak, de a bizonyos hogy it amajus nem olyan kedves mint másut, mert leveles fákot. tsak nem egész
TL.181: rodosto, 16 7bris 1750
Mely szép dolog illyen mezei városba lakní. mint a miénk, akor megyen a mezöre az ember. mikor akarja. a nagy keritet városok
TL.182: Rodosto, 1751 14 febr.
Kedves Néném, annak igen örülök hogy a kéd tettzése szerént irtam még edíg a török szokásrol. és vallásrol. kivánom. hogy ezután
TL.183: Rodosto, 15 aug. 1751
kedves néném, azt igen jol tselekeszed hogy bátoritásra valot irsz a leveledbe. irván, hogy kedvesen olvasod a törökökröl valo
TL.184: rodosto, 26 8bris 1751
E már rendkivül valo dolog hogy ma havazon ezt még soha sem értük. még pedig sok szöllö és pamut a mezön talám jovunkra esik,
TL.185: rodosto, 1752 20 maji
kedves néném öt esztendeje hogy leveledet nem vettem. igazán mondván ött holnapja, nem soké a, az elött gyakraban irtunk
TL.186: rodosto, 1752 2. Aug.
ki ne irna kedves néném, örömest, mikor anyi sok jó dinyét eszünk, mert it most a dinye szüret. azt tudom hogy nem jó üzüen eszi
TL.187: rodosto, 17 9bris. 1752
It kedves néném szép idök járnak, az ablakok nyitva vannak., lehet tehát most irni a török lakadalomrol. A császároknál a házaság
TL.188: rodosto, 1753 22 Martÿ
kedves néném mitsoda régi lakosok vagyunk ebben avárosba, tegnap 33 esztendeje mult el it valo uralkodo bujdosásunknak,
TL.189: rodosto, 1753. 11 junÿ
kedves néném, azt irod hogy ugy tudod a törökök szokását. vallását. mint a mufti, ugy tettzik hogy nem kellene tsufolodni. még a
TL.190: rodosto, 15 8bris 1753
kedves néném ha mind igy lészen most minden orán vége lesz az én levél irásimnak, mert ennek elötte egynehány holnapal. magam
TL.191: rodosto, 8 xbris 1753
kedves nénem tsak nem egészen meg vakultam, három lépésnire mást meg nem üsmérhetek, anyomtatást épen nemolvashatom., az irást
TL.192: rodosto, 1754 16 Augusti
kedves néném igen nevetö állapotba nem vagyok, mert a ki igen roszul lát nem igen nevethet. mind azon által mindent jó szível kel
TL.193: rodosto, 23 9bris 1754
Minden bizonyal tudom hogy örülni fogsz azon hogy Isten kegyelmiböl a szomoru setettség el hagyta a szemeimet, soha sem szabad
TL.194: rodosto, 14 xbris. 1754
kedves néném leheté nagyob hirt irni. mint egy hatalmas Császárnak halálát, ma hallottuk meg, hogy tegnap Mamut császár el hagyá
TL.195: rodoszto, 6 aprilis 1755
Az uj tsaszár változtattya igen hamar a vezérit, februariusba le tevé avezért. és a jantsár agát tette kalmakának adig amég az uj
TL.196: rodosto, 26 Aug. 1755
A császár változo tantzot jártat a vezérekel, abizonyos hogy el mondhattyák hogy nintsen maradando városunk Ali pasát martiusba
TL.197: rodosto, 25 8bris 1755.
ki gondolta volna kedves nénem hogy az a kedves szeliktár Ali pasa oly hamar le esék. de még nem ugy mint a többi. mert a többi a
TL.198: rodosto, 1756 15 januarÿ
kedves nénem mitsoda irtoztato hirt hallánk hogy elsö novemberben lisbona városa a rettentö föld indulásba el sülyedet és el
TL.199: rodostó, 30 Aprilis 1756
Ennek a holnapnak a kezdetin a Császár aprilist jártata Zaid effendivel. mert le tevé avezérségböl az uj vezér Imrehor Musztafa
TL.200: rodosto, 17 january 1757.
kedves néném tudodé hogy Imrehor musztafát le tették. és az Álepi pasát tették helyében eréz effendi volt annak elötte, és ami
TL.201: rodosto, 21 1757
Az elmult holnapba érkezék el az uj vezér Rekeb pasa Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög nemzet, ugyan
TL.202: rodosto, 28 maji 1757
kedves néném. ebben aholnapban szoktak eret vagatni ennek a holnapnak a 6dik napján sok érvágások voltak prága mellet mivel
TL.203: rodosto, 30 junÿ 1757
kedves néném ismét nagy hirt irhatok., mert aprussiai királyt meg verték. apedig igy let meg., Marsallus Daun nagy hadal prága
TL.204: rodosto, 2 9bris 1757
kedves Neném. ismét nagy hir. oszmány császár sok betegeskedése után a sok mindenit, másra hagyá, mondám másra hagyá, mert aza
TL.205: rodosto, 29 novembris 1757
kedves néném. ahadakozáskor., a verekedésröl kel irni, mi it tsendeségben aluszunk., de sléziába szüntelen talpon kel lenni,
TL.206: rodosto, 29 xbris. 1757
Már mostanában, új, és hideg szokást vesznek, mert a hó közöt is hadakoznak, mivel ebben a hideg holnapban ötödik napján. nagy
TL.207: rodosto, 20 xbris 1758
kedves néném nem tsak mi. hanem az egész emberi nemzet olyan mint a halálra itéltetet rabok, a kik nem tudgyák mikor viszik ki