én soha sem voltam a párnassus hegyén.

Type: TODO

Pápai Páriz szótárában (1708), amelyből Mikesnek is volt egy példánya, ez áll: „Parnassus, Görögországi hegy, é vólt á Musáknak szenteltetett helyek. Indē Parnassus, a, um: Parnassus hegyi.” Parnassus neve ismert volt a hazai kéziratos költészetben s a korabeli barokk poétikában. Pl. „Parnassus hegyein mulató muzsáknak”. Thoroczkai Zsigmond-énekeskönyv (1695 után) Kolozsvár EK. — Jankovich Miklós: Magyar világi énekek (1789—1793) OSzK Quart. Hung. 175. — Mikes tudatában van annak, hogy amit írt, nem valami „szép versek”. A 105. levélben „nénjé”-vel mondatja, hogy a jo aluvás után. könnyeb verseket gyalulni, — őszinte kritikával ismeri el, hogy nem költő. De azt tudja és érzi, hogy igazi, vérbeli levélíró (vö. az 56. lev.). A levelekbe szúrt versek, versrészletek a précieux kordivat kellékei, csupán prózaékesítő szerepük van. Megtalálhatók mind a misszilis, mind a fiktív levélgyűjteményekben. Mikes irodalmiságának nem lényege a verses megnyilatkozás. Verstöredékek csupán néhány levelét (39, 51, 63, 70, 77, 105. lev.) „ékesítik”. Ami verset ír, csak alkalmi betétként, kedvtelésből vagy a már hallott verssorokat újra költve írja. Mikes verselésére a diákversszerzés, az alkalmi rímfaragás a jellemző. Sok benne a ragrím, mint általában a régi magyar irodalomban. Rigmusai az erdélyi provinciális nemesi alkalmi verselők szintjén állanak. Ebben úgy látszik a kollégiumi verselés hagyományát követi. A kollégiumok diákjai körében indult el (XVI. szd. második fele) az alkalmi, mulattató énekszövés, mely tovább él a következő századokban is. Mikes verssorai helyenként a kuruc versekre s a népköltészetre is emlékeztetnek. Mikes verseléséről vö. Zolnai Béla megjegyzéseit (1921—22, 102; 1930, 62—63, 171, 194). Ebben a levélben a város leírását a lakodalomról szóló versrészlet követi. A lakodalmas, házassági versek, asszonycsúfoló énekek a szerelmes versek családjához, virágénekekhez kapcsolódnak. A XVII. századi lakodalmi diákköltészet emlékei ránk maradtak a különféle kéziratos énekeskönyvekben, főként a Vásárhelyi daloskönyvben. Mikesre emlékeztető lakodalmas verseket olvashatunk a székely lakodalmi költészet összegyűjtött emlékei között (Konsza HáromszNépkölt 419—437). Az örmény lakodalom leírásában Mikes a hazai lakodalmi szokásokhoz hasonló (esküvő, lakodalmi muzsika, ajándékozás, menyasszonyvivés, öltöztetés, menyasszonyfektetés) mozzanatokat is rögzített. Vö. MNT III/A Lakodalom XLIII—XLIV. — Ld. Rettegi György önéletírását (lakodalmi és menyegzői szokások, táncok… Erdély öröksége VIII, 70—73). — Az örmények házasságáról ld. a 108. lev. is.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Pápai Páriz szótárában (1708), amelyből Mikesnek is volt egy példánya, ez áll: „Parnassus, Görögországi hegy, é vólt á Musáknak szenteltetett helyek. Indē Parnassus, a, um: Parnassus hegyi.” Parnassus neve ismert volt a hazai kéziratos költészetben s a korabeli barokk poétikában. Pl. „Parnassus hegyein mulató muzsáknak”. Thoroczkai Zsigmond-énekeskönyv (1695 után) Kolozsvár EK. — Jankovich Miklós: Magyar világi énekek (1789—1793) OSzK Quart. Hung. 175. — Mikes tudatában van annak, hogy amit írt, nem valami „szép versek”. A 105. levélben „nénjé”-vel mondatja, hogy a jo aluvás után. könnyeb verseket gyalulni, — őszinte kritikával ismeri el, hogy nem költő. De azt tudja és érzi, hogy igazi, vérbeli levélíró (vö. az 56. lev.).
A levelekbe szúrt versek, versrészletek a précieux kordivat kellékei, csupán prózaékesítő szerepük van. Megtalálhatók mind a misszilis, mind a fiktív levélgyűjteményekben. Mikes irodalmiságának nem lényege a verses megnyilatkozás. Verstöredékek csupán néhány levelét (39, 51, 63, 70, 77, 105. lev.) „ékesítik”. Ami verset ír, csak alkalmi betétként, kedvtelésből vagy a már hallott verssorokat újra költve írja. Mikes verselésére a diákversszerzés, az alkalmi rímfaragás a jellemző. Sok benne a ragrím, mint általában a régi magyar irodalomban. Rigmusai az erdélyi provinciális nemesi alkalmi verselők szintjén állanak. Ebben úgy látszik a kollégiumi verselés hagyományát követi. A kollégiumok diákjai körében indult el (XVI. szd. második fele) az alkalmi, mulattató énekszövés, mely tovább él a következő századokban is. Mikes verssorai helyenként a kuruc versekre s a népköltészetre is emlékeztetnek. Mikes verseléséről vö. Zolnai Béla megjegyzéseit (1921—22, 102; 1930, 62—63, 171, 194).
Ebben a levélben a város leírását a lakodalomról szóló versrészlet követi. A lakodalmas, házassági versek, asszonycsúfoló énekek a szerelmes versek családjához, virágénekekhez kapcsolódnak. A XVII. századi lakodalmi diákköltészet emlékei ránk maradtak a különféle kéziratos énekeskönyvekben, főként a Vásárhelyi daloskönyvben. Mikesre emlékeztető lakodalmas verseket olvashatunk a székely lakodalmi költészet összegyűjtött emlékei között (Konsza HáromszNépkölt 419—437). Az örmény lakodalom leírásában Mikes a hazai lakodalmi szokásokhoz hasonló (esküvő, lakodalmi muzsika, ajándékozás, menyasszonyvivés, öltöztetés, menyasszonyfektetés) mozzanatokat is rögzített. Vö. MNT III/A Lakodalom XLIII—XLIV. — Ld. Rettegi György önéletírását (lakodalmi és menyegzői szokások, táncok… Erdély öröksége VIII, 70—73). — Az örmények házasságáról ld. a 108. lev. is.</text><cit><quote>én soha sem voltam a párnassus hegyén.</quote><bibl unit="line" from="203">TL.42</bibl></cit></note>