meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd…

Type: TODO

A fokozatosan föllépő élményhiány következtében Mikes olvasmányaiból merít. De az olvasmányanyagot is élővé teszi a „nénjé”-vel való beszélgetéssel, és nagy írói találékonysággal asszimilálja a levélíráshoz. A pogány »pietas«-nak sokszor idézett példájáról van szó, amely különösen a Gesta Romanorum 215. elbeszélése révén vált ismeretessé. Végső forrása Valerius Maximus könyve (V, 4, 7). Mikes klasszikus műveltsége kiterjeszkedett ókori könyvek ismeretére, amint ezt az akkori iskolázás magával hozta. De lehetséges, hogy az ilyenfajta antik példákat nem klasszikus olvasmányaiból, hanem a XVII. és XVIII. században még forgalomban levő moralizáló könyvekből, példatárakból szedte össze. A Gesta Romanorum elbeszélése: 215. app. 19. „De praecone et nobili femina. Refert Valerius quod quidam praeco unam nobilem feminam pro adulterio capitali sententia dampnavit et carceri tradidit ibidem fame occidendam, quam custos carceris non statim occidit sed pietate motus aditum ipsius filie femine concessit, observavit tamen ne quid alimonie (matri inferret) ut sic fame periret. Post multos dies praeco ammiratus unde femina in carcere viveret, intellexit quod filia matrem per lac suarum mamillarum sustentasset, que necessitas sive fidelitas inaudita iram praeconis ad pietatem inclinavit et ipsi femine veniam impetravit.” (Hermann Oesterley: Gesta Romanorum. Berlin 1872, 624.) A Gesta-ban is meglevő példa hiányzik Haller fordításából, de előkerül Michael de Ungaria-nak, Temesvári Pelbárt jeles kortársának prédikációiban (Sermo IV, H) és Pétzeli József meséiben (lásd LV. mese jegyz.). A Filia matrem lactans példája Mikes leírásában bővebb a Gesta-énál. Egyes mozzanataiban Valerius előadására is emlékeztet. Mivel a 43, 68, 82. levelével kapcsolatban is fölmerül Valerius forrás-lehetősége — a Krőzus néma fiáról szóló példa (V, 4, 6) az előbbi közvetlen szomszédja —, az eredeti forrást sem lehet figyelmen kívül hagyni (Lib. V. Caput IV. De Pietate in Parentes, cujus exempla Romanorum sunt. 7). Mikesnek az a mondata pedig: de illyen példát. a férfiak közt többet találunk. — onnan is fakadhat, hogy Valeriusnál túlnyomórészt férfiszereplőket talált az egymás után következő példákban. — A mesének Valerius Maximvistól származó változata is igen el volt terjedve a középkori könyvekben. Itt az éhhalálra ítélt apát (Cimon) menti meg ilyen különös módon a leánya (Pera). Kedvelt tárgya volt ez a festészetnek is, különösen a franciáknál, pl. Cimon et Pera ou la charité romaine. A Szépművészeti Múzeumban is megvan, festette Gérard van Honthorst. — Gálos Rezső szerint Mikes példája a Gesta-ból való (EM 1909, 308—309). Király György is ezt tartotta valószínűbbnek, de erősen hangsúlyozta Valerius Maximus művét is (1909, 340—41). — Mikes antik novelláiról (43, 51, 52, 54, 56. stb. lev.) ld. Zolnai 1921—22, 28.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>A fokozatosan föllépő élményhiány következtében Mikes olvasmányaiból merít. De az olvasmányanyagot is élővé teszi a „nénjé”-vel való beszélgetéssel, és nagy írói találékonysággal asszimilálja a levélíráshoz.
A pogány »pietas«-nak sokszor idézett példájáról van szó, amely különösen a Gesta Romanorum 215. elbeszélése révén vált ismeretessé. Végső forrása Valerius Maximus könyve (V, 4, 7). Mikes klasszikus műveltsége kiterjeszkedett ókori könyvek ismeretére, amint ezt az akkori iskolázás magával hozta. De lehetséges, hogy az ilyenfajta antik példákat nem klasszikus olvasmányaiból, hanem a XVII. és XVIII. században még forgalomban levő moralizáló könyvekből, példatárakból szedte össze.
A Gesta Romanorum elbeszélése: 215. app. 19. „De praecone et nobili femina. Refert Valerius quod quidam praeco unam nobilem feminam pro adulterio capitali sententia dampnavit et carceri tradidit ibidem fame occidendam, quam custos carceris non statim occidit sed pietate motus aditum ipsius filie femine concessit, observavit tamen ne quid alimonie (matri inferret) ut sic fame periret. Post multos dies praeco ammiratus unde femina in carcere viveret, intellexit quod filia matrem per lac suarum mamillarum sustentasset, que necessitas sive fidelitas inaudita iram praeconis ad pietatem inclinavit et ipsi femine veniam impetravit.” (Hermann Oesterley: Gesta Romanorum. Berlin 1872, 624.) A Gesta-ban is meglevő példa hiányzik Haller fordításából, de előkerül Michael de Ungaria-nak, Temesvári Pelbárt jeles kortársának prédikációiban (Sermo IV, H) és Pétzeli József meséiben (lásd LV. mese jegyz.).
A Filia matrem lactans példája Mikes leírásában bővebb a Gesta-énál. Egyes mozzanataiban Valerius előadására is emlékeztet. Mivel a 43, 68, 82. levelével kapcsolatban is fölmerül Valerius forrás-lehetősége — a Krőzus néma fiáról szóló példa (V, 4, 6) az előbbi közvetlen szomszédja —, az eredeti forrást sem lehet figyelmen kívül hagyni (Lib. V. Caput IV. De Pietate in Parentes, cujus exempla Romanorum sunt. 7). Mikesnek az a mondata pedig: de illyen példát. a férfiak közt többet találunk. — onnan is fakadhat, hogy Valeriusnál túlnyomórészt férfiszereplőket talált az egymás után következő példákban. — A mesének Valerius Maximvistól származó változata is igen el volt terjedve a középkori könyvekben. Itt az éhhalálra ítélt apát (Cimon) menti meg ilyen különös módon a leánya (Pera). Kedvelt tárgya volt ez a festészetnek is, különösen a franciáknál, pl. Cimon et Pera ou la charité romaine. A Szépművészeti Múzeumban is megvan, festette Gérard van Honthorst. — Gálos Rezső szerint Mikes példája a Gesta-ból való (EM 1909, 308—309). Király György is ezt tartotta valószínűbbnek, de erősen hangsúlyozta Valerius Maximus művét is (1909, 340—41). — Mikes antik novelláiról (43, 51, 52, 54, 56. stb. lev.) ld. Zolnai 1921—22, 28.</text><cit><quote>meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd…</quote><bibl unit="line" from="22">TL.52</bibl></cit></note>