fujják el a tehén hus notát, és vonnyák el a meny aszszony tánczát.

Type: TODO

Vö. Soltész Igekötők 69: Az el igekötő. Ld. még a 13, 41, 71. lev. jegyz. — Szily: „A parasztlakodalomban első étel volt a »tehénhús«”. — Thaly Forgách Simontól idézi: „Bercsényi bátyám is szereti, ha muzsikásai a tehénhús-nóta mellett el tudják vonni a Rajta kurucz! tánczot.” (Tanulmányok 1885, 47.) Thaly ezenkívül két levélre hivatkozik. Bercsényinek Rákóczihoz intézett levelében (Brezanӱ 2 I. 1712) ez áll: „Igenis, nehéz az muszka udvar compositióit kótára venni, mint az magyar tehénhús-nótát [ti. azon hallgató-nótát, melyet a tehénhús asztalra hozatalakor szoktak volt játszani], mert mindennek új coleraturája van; ha mégis mondhatnánk felőlök, mint a német kaplmaister az magyar hegedősről: esz hat khain Tagt, — esz glingt glaichwohl gutt!...” (Archívum R VII, 86.) — Bercsényinek egy másik, 1704-ben Rákóczihoz írott leveléből: „de csak simpliciter az tehénhús-nótát vagy az tót lejtőt kótára veszszük: bizony, zsidó-táncz lesz belőle, az kit sem maga nem tud járni, sem más!” (Archívum R IV, 124 és Bercsényi III, 1892, 192.) — Vö. Zolnai 1916, 105. — Haraszt i Emil kimutatta, hogy Forgách 1704-ből való levelében paspüctet, azaz passepied-t írt Bercsényivel kapcsolatosan és nem tehénhús-nótát. A Mikes és Bercsényi említette nóta nem magyar népdal, hanem nyugati táncnóta, Roti bouilli joyeux, vagy Rotibolo giojoso, melyről francia és olasz források már a XV. században tudnak. Haraszti nem tartja valószínűnek, hogy dallamai hozzánk is eljutottak volna. Sokszor alkalmaztak a melódiára új szöveget vagy az eredeti szövegre új dallamot. Szerinte talán csak a címe érkezett el magyar földre. (Rákóczi-Emlékkönyv 1935, II, 175.) Zlinszky Aladár is az európai zenészek közkincsének tartja ; mint asztali nótát étkezés közben is játszották.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Vö. Soltész Igekötők 69: Az el igekötő. Ld. még a 13, 41, 71. lev. jegyz. — Szily: „A parasztlakodalomban első étel volt a »tehénhús«”. — Thaly Forgách Simontól idézi: „Bercsényi bátyám is szereti, ha muzsikásai a tehénhús-nóta mellett el tudják vonni a Rajta kurucz! tánczot.” (Tanulmányok 1885, 47.) Thaly ezenkívül két levélre hivatkozik. Bercsényinek Rákóczihoz intézett levelében (Brezanӱ 2 I. 1712) ez áll: „Igenis, nehéz az muszka udvar compositióit kótára venni, mint az magyar tehénhús-nótát [ti. azon hallgató-nótát, melyet a tehénhús asztalra hozatalakor szoktak volt játszani], mert mindennek új coleraturája van; ha mégis mondhatnánk felőlök, mint a német kaplmaister az magyar hegedősről: esz hat khain Tagt, — esz glingt glaichwohl gutt!...” (Archívum R VII, 86.) — Bercsényinek egy másik, 1704-ben Rákóczihoz írott leveléből: „de csak simpliciter az tehénhús-nótát vagy az tót lejtőt kótára veszszük: bizony, zsidó-táncz lesz belőle, az kit sem maga nem tud járni, sem más!” (Archívum R IV, 124 és Bercsényi III, 1892, 192.) — Vö. Zolnai 1916, 105. — Haraszt i Emil kimutatta, hogy Forgách 1704-ből való levelében paspüctet, azaz passepied-t írt Bercsényivel kapcsolatosan és nem tehénhús-nótát.
A Mikes és Bercsényi említette nóta nem magyar népdal, hanem nyugati táncnóta, Roti bouilli joyeux, vagy Rotibolo giojoso, melyről francia és olasz források már a XV. században tudnak. Haraszti nem tartja valószínűnek, hogy dallamai hozzánk is eljutottak volna. Sokszor alkalmaztak a melódiára új szöveget vagy az eredeti szövegre új dallamot. Szerinte talán csak a címe érkezett el magyar földre. (Rákóczi-Emlékkönyv 1935, II, 175.) Zlinszky Aladár is az európai zenészek közkincsének tartja ; mint asztali nótát étkezés közben is játszották.</text><cit><quote>fujják el a tehén hus notát, és vonnyák el a meny aszszony tánczát.</quote><bibl unit="line" from="1">TL.50</bibl></cit></note>