a békeség meg csinálását, csak nem bizonyosnak tarttyák.
Type: TODO
Mikes eddig szinte kivétel nélkül minden levelében remélt a rossz kilátások ellenére is. Ettől kezdve hangján bizonyos átmenet figyelhető meg, mintha kezdene beletörődni a bujdosás állapotába; a hadakozás átmenetileg kiszorul leveleiből. Fel-feltörő honvágya, alkalmi események időnként (pl. 32. lev.) kiváltanak. még belőle lelki nyugtalanságra valló megnyilatkozásokat, de az író az emberi segítségben csalatkozva mindent a gondviselésre bíz. — Vö. a 14, 13, 12. lev. és jegyz. is. A békekötésről vö. a fejedelem sorait. A nagyvezér pünkösd napján magához hívatta és „maga emlitette fel, hogy sem az én, sem a porta érdekeivel nem áll összhangzatban, hogy mikor a békekötés már a küszöbön áll, én a hadsereggel menjek; mindazáltal arra kér engemet, hogy ne hamarkodjam el távozásomat… hogyha pedig a béketárgyalás megszakadna, czélszerü volna követnem őt, nem ugyan mint alárendeltje, hanem mint a porta barátja, a kinek a tanácsát szivesen meghallgatják. Nem esett nehezemre kivennem ezekből az ő szándékát, a mely ellen harczolni annyi lett volna, mint úszni az ár ellen; beleegyeztem ugyan abba, de sürgettem, hogy intézkedjenek elszállásolásomról Konstantinápoly szomszédságában és szekerekről az utazás érdekében azért, hogy ha a békekötés megvalósulna, előbb és a kellő időben eltávozhassam. Ezt megigérték ugyan, de késedelmesebben hajtották végre, mint a hogy akartam. — Igy feneklettek meg ügyeim Törökországban.” (Vall 339—340.) — A porta 1718. jún. 13-án adta ki a látszatrendeletet, hogy „Rákóczi király, továbbá a spanyol követ és Forgács tábornok és a többiek számára” biztosítsák a Konstantinápolyba való költözködést. (Karácson: XXXIII. Szeráj levt.) A béketárgyalásokkal függött össze, hogy a portának egy 1718. júl. 3-án kelt rendelete a korábbi intézkedést megváltoztatta. „A Drinápolyban tartózkodó Rákóczi és közvetlen alattvalói, valamint a magyar tábornokok számára Konstantinápolyban lakás előkészitésére nézve magas rendeletem kiadatott ugyan, ámde a tüzvész által Isztámbulban most igen nehéz lakást előkésziteni, azért Szárijárban és Böjükdere-ben kell elegendő számu és egymáshoz közeleső lakásokat berendezni s amennyi lakás e célra felvétetik, arról szabályszerü módon deftert készitsetek s kimutatást és jelentést tegyetek.” (Karácson: XXXVI. Szeráj levt.) Karácson a török okmányokra támaszkodva cáfolja Saussure téves állítását, hogy „a fejedelem előbb Konstantinápolynak majdnem a közepén fekvő erdélyi követségi nagy házban lakott, melyet egykor Tököly vásárolt meg s amely — mellékesen megjegyezve — 1729-ben a nagy tűzvész alkalmával leégett.” (Thaly: Saussure 254.) Thaly ugyanis a Saussure-kiadás bevezetőjében fölsorolja azokat a részleteket, amelyek a fejedelem életére vonatkozólag csak Saussure emlékirataiból váltak ismeretesekké, s ezek között az első helyen emliti a fenti adatot. Karácson ezzel szemben Mikesnek ad igazat. A Vallomások és Mikes levelei (16, 17, 19. lev.) igazolják, hogy Rákóczi kíséretével Drinápolyból Büjükdere-be ment és nem Konstantinápolyba. Ld. Karácson: Rákóczi lakása Konstantinápolyban. Sz 1910, 402—405. — Az erdélyi ház történetére vonatkozólag ld. Mika Sándor: Az erdélyi ház Konstantinápolyban. BpSz 1907, 130. k. 1—22.
XML data
<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Mikes eddig szinte kivétel nélkül minden levelében remélt a rossz kilátások ellenére is. Ettől kezdve hangján bizonyos átmenet figyelhető meg, mintha kezdene beletörődni a bujdosás állapotába; a hadakozás átmenetileg kiszorul leveleiből. Fel-feltörő honvágya, alkalmi események időnként (pl. 32. lev.) kiváltanak. még belőle lelki nyugtalanságra valló megnyilatkozásokat, de az író az emberi segítségben csalatkozva mindent a gondviselésre bíz. — Vö. a 14, 13, 12. lev. és jegyz. is.
A békekötésről vö. a fejedelem sorait. A nagyvezér pünkösd napján magához hívatta és „maga emlitette fel, hogy sem az én, sem a porta érdekeivel nem áll összhangzatban, hogy mikor a békekötés már a küszöbön áll, én a hadsereggel menjek; mindazáltal arra kér engemet, hogy ne hamarkodjam el távozásomat… hogyha pedig a béketárgyalás megszakadna, czélszerü volna követnem őt, nem ugyan mint alárendeltje, hanem mint a porta barátja, a kinek a tanácsát szivesen meghallgatják. Nem esett nehezemre kivennem ezekből az ő szándékát, a mely ellen harczolni annyi lett volna, mint úszni az ár ellen; beleegyeztem ugyan abba, de sürgettem, hogy intézkedjenek elszállásolásomról Konstantinápoly szomszédságában és szekerekről az utazás érdekében azért, hogy ha a békekötés megvalósulna, előbb és a kellő időben eltávozhassam. Ezt megigérték ugyan, de késedelmesebben hajtották végre, mint a hogy akartam. — Igy feneklettek meg ügyeim Törökországban.” (Vall 339—340.) — A porta 1718. jún. 13-án adta ki a látszatrendeletet, hogy „Rákóczi király, továbbá a spanyol követ és Forgács tábornok és a többiek számára” biztosítsák a Konstantinápolyba való költözködést. (Karácson: XXXIII. Szeráj levt.)
A béketárgyalásokkal függött össze, hogy a portának egy 1718. júl. 3-án kelt rendelete a korábbi intézkedést megváltoztatta. „A Drinápolyban tartózkodó Rákóczi és közvetlen alattvalói, valamint a magyar tábornokok számára Konstantinápolyban lakás előkészitésére nézve magas rendeletem kiadatott ugyan, ámde a tüzvész által Isztámbulban most igen nehéz lakást előkésziteni, azért Szárijárban és Böjükdere-ben kell elegendő számu és egymáshoz közeleső lakásokat berendezni s amennyi lakás e célra felvétetik, arról szabályszerü módon deftert készitsetek s kimutatást és jelentést tegyetek.” (Karácson: XXXVI. Szeráj levt.) Karácson a török okmányokra támaszkodva cáfolja Saussure téves állítását, hogy „a fejedelem előbb Konstantinápolynak majdnem a közepén fekvő erdélyi követségi nagy házban lakott, melyet egykor Tököly vásárolt meg s amely — mellékesen megjegyezve — 1729-ben a nagy tűzvész alkalmával leégett.” (Thaly: Saussure 254.) Thaly ugyanis a Saussure-kiadás bevezetőjében fölsorolja azokat a részleteket, amelyek a fejedelem életére vonatkozólag csak Saussure emlékirataiból váltak ismeretesekké, s ezek között az első helyen emliti a fenti adatot. Karácson ezzel szemben Mikesnek ad igazat. A Vallomások és Mikes levelei (16, 17, 19. lev.) igazolják, hogy Rákóczi kíséretével Drinápolyból Büjükdere-be ment és nem Konstantinápolyba. Ld. Karácson: Rákóczi lakása Konstantinápolyban. Sz 1910, 402—405. — Az erdélyi ház történetére vonatkozólag ld. Mika Sándor: Az erdélyi ház Konstantinápolyban. BpSz 1907, 130. k. 1—22.</text><cit><quote>a békeség meg csinálását, csak nem bizonyosnak tarttyák.</quote><bibl unit="line" from="22">TL.15</bibl></cit></note>