rodosto - 15 7bris. 1733.

mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is szegény. én innét holmi ajándékot küldök, még abban néném, gáncsot találsz, szép dolog a hálaadatlonság, nem hejában, a ki görögökel lakik. görögé kel lenni, agörög aszszonyoknál pedig, nincsen se háláadatlanab, se kevélyeb, és csak egyedül magokot szeretik, de aztis görög. nem nemesi szeretettel, a magához valo szeretetröl, aminap, két aszszonynak. abeszélgetéseket olvastam, nem tudom ha le irjamé vagy sem. de le irom, mert nincsen egyebet mast irnom. silvia, juliánna. juliánna. honnét vagyon a. kedves silviám, hogy illyen idején setálsz kertedben, és csak egyedül, holot rend szerént. sokad magadal szerettz sétálni. silvia. mindennek ideje vagyon, vagyon ollyan idö. melyben sokad magammal szeretek lenni. vagyon ollyan, melyben, amagánoson valo létel kedves, ugyan ebben azutolso állapotban is voltam ma regel. azért is küldöttem éretted. juliánna, Ez a magános sétaláshoz valo hajlandoság. nem vala mely szokáson kivül valo dologtol jöé, és ate szivednek nincsené valamely része, az illyen sétálásban.? silvia, nem azért hivattalak ide. hogy valamit el titkollyak elötted. azt meg vallom, hogy egy kis indulat cselekedteti velem. el hitethetnédé magadal. szép juliánna. hogy egy kis féltö. irigység van bennem. juliánna. noha. az illyen féltö irigység. ollyan nyavalya legyen. a melyért szanni kel aztot, aki abban vagyon. de még is. nem lehet hogy ne örüllyek annak. hogy aztot te üsmered, mert amidön azt mondod. hogy a féltö irigység van benned., mint ha azt mondanád hogy szeretz valakit., én pedig mindenkor azt ohajtottam, hogy okoságal. és ertelemel. valakihez köteledzed magadot silvia. kedves juliánnám., a te kivánságid azzal bé nem telnek valo hogy az a féltö irigység van bennem. de a héjával senkit nem szeretek. és a szeretetre. semmi hajlandoságom nincsen. juliánna. hogy hogy. a féltö irigységet érzed, és senkit nem szeretz? silvia, bizonyára nem., aztot irigyelem; hogy télámon. diánnának oly igen kedvit keresi, és azt nem szenvedhetem hogy csak hozája járjon, és hozám nem, ámbár a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és soha nem is fogom szeretni julianna. hogy ne CSudálnám beszédidet, eddig én, mindenkor azt gondoltam., hogy a féltés. a szeretettöl jö. és ha a nekünk nehéz. hogy valaki másnak adgya magát; attol vagyon, mert ötet szerettyük. silvia Igen meg csalod magadot szép juliánna, azt pedig tudmeg. hogy a magunkhoz valo szeretet elegendö arra. hogy bennünk, féltést, és irigységet gerjeszen. szerelem nélkül is. juliánna. hogy ha csak a magadhoz valo szeretetet érzed, tehát. az irigységed, csak diánnát tekinti, és nem telámont, mivel nem szeretvén ötet. az ö cselekedeteire is. nem kel vigyáznod. silvia. én irigy legyek diánna ellen.,? ollyan gyengeségnek lenni bennem lehetetlen, ö szép, esze vagyon, azt tudom, és azt meg vallom, de az a magamhoz valo szeretet, a mely meg boszszontot azért, hogy télámon őtet nálamnál inkáb becsüli, ugyan. az is el hiteti velem, hogy nem vagyok aláb valo nála. se szépségben. se észben, nem is tekintem ötet ugy. mint velem egy személyt szeretöt. és az a boszonkodás. a melyben vagyok. azért. hogy télámon - csak ötet látogattya, és nem engemet, nem egyébtöl vagyon. hanem a magamhoz valo szeretettöl. a melyért., azt allittom magam felöl, hogy senkit nem kel nálamnál fellyeb becsülni, és hogy leg aláb. meg érdemlem, az egyenlöséget. juliánna. meg vallom. hogy soha. a magunkhoz valo szeretetet annyira nem terjesztettem. azt tartottam, hogy az, ollyan belsö indulat., mely igen becsülteti mivelünk magunkot, és igen keveset tartat mások felöl. illyen formában, ugy tekintettem ötet, mint ollyan vétket., a mely ellen minden erövel ellene kell állanunk., de azt soha sem gondolhattam volna. hogy az ollyan belsö indulat lett volna., a mely nékünk, mind nyughatatlanságot. mind féltést okozhatot volna, ollyan allapotért. amelyhez semmi közt nem tartunk. silvia. ah! szép juliánna, mely kevésre terjeszted az ollyan érzékenységet. a melynek., nincsen határja., azt meg vallom., hogy a magához valo szeretet, ollyan magunkhoz valo jó akaratnak indulattya, a mely elsöben mi velünk magunkot szereteti; de azt is meg kel vallani, hogy annak köszönnyük a kivánságot a melyel kivánnyuk szeretetni magunkot másoktol. és hogy mindent; csak azért cselekeszünk. a magunkhoz valo szeretet igazgattya minden cselekedetinket, ugyan az által is szeretünk, utálunk, az által adunk, vagy nem adunk., boszut állunk., vagy meg bocsátunk, egy szoval. ollyan indulat, a mely minden cselekedetinkben csak mi magunkot tekinteti. juliánna. hogy hogy, hát az én kegyes baráttságom. a melyel hozád kapcsolom magamot, nem magadért vagyon tehát. hanem csak magamért. silvia. nincsen külömben., ha valamely kedvességet nem találnál. a velem valo társalkodásban., ha beszédim néked nem tettzenének, vagy haszokásim. ellenkeznének. atiéiddel, se engem nem szeretnél. se hozám nem jönél, hasonlot mondhatok magamrol. irántad, ha nekem alkalmatlan. haszontalan. vagy unadalmas volnál. nem volnék baráttságban veled. gondolodé azt; hogy amidön valaki hozank köti magát., hogy a mi érettünk vagyon. nem, juliánna nem, hanem csak magaért. és azért a gyönyörüségért. a melyet talál aminket valo szeretetben. az emberekben. még nagyob a magokhoz valo szeretet. mint mi bennünk, mivel ök azt kiványák, hogy mi hüségel legyünk hozájok. és csak öket szeressük. azonban ök, szépröl, szépre ugrándoznak., és minden aszszonynak. akarnának tettzeni. julianna. de az által. el törölöd. aszép hajlandoságokot, azigaz baráttságokot, semmivé tészed. a sympátiát, azt a titkos hajlandoságot. mely oly csudálatosan. tudgya meg egyeztetni a sziveket. a leg szeb cselekedeteket meg kisebited, és ha minden csak a magához valo szeretetért megyen végben., aháláadoság semmivé lészen. a köteleség csak bolondság, és a jó erkölcsöknek, olyan kezdetet adcz. mely azoknak nemeségeket. és fényeségeket. meg homályosittya. sylvia. En ezeket. nem cselekszem., söt még azt tartom. hogy a magához valo szeretet nemzi a szép hajlandoságokot, erösiti a baráttságokot, és nagy dolgokot vitet végben. két személy, kinek természetek. szokások. akarattyok meg egyeznek, egymáshoz hajlandoságot éreznek, fel inditatván, amagokhoz valo szeretettöl, egyenlö akarattal fogják keresni, hogy egymást meg érdemellyék. amagunkhoz valo szeretet csak azt cselekedteti mi velünk. a mely dicséretes. és dicsöséges. azok az országokot nyerö hiresek., mit tekintettek mást. hanem csak magokot. ahadakozásokban, és nem a magokhoz valo szeretet gerjesztetteé fel öket. egy szoval. csak találunk, mivel meg elégitteni a magunkhoz valo szeretetet, adicsöségben. álhatatosságban, hüségben. háláadoságban, e mindenikben fel találtatik. julianna, arra reá állok magam is. hogy ami azokot anevezetes cselekedeteket illeti, hogy a magához valo szeretetnek. azokban része lehetet, de a leheté. hogy a midön én valamely nagy dologal kedvit akarván keresni egy jó akaromnak, a melyet senki meg nem tudhattya, hogy én nem azért cselekedtem aztot: hogy ötet köteledzem, hanem hogy, eleget tegyek. a magamhoz valo szeretetnek silvia. kedves juliánnám. ha szinte a te jo akaratod el legyen is rejtve avilág elöt. de el vagyoné a rejtve te elötted, a ki azt cselekedted? nem éreszé magadban ollyan belsö örömet, a melyel vagy a te nemesi cselekedetedhez. ez ollyan indulat, mely közönséges az emberi nemzetnél, tégedet. sem vesznek onnét ki, és az az indulat, nem a magához valo szereteté, mely némelyekel el titkoltattya az adományt, némelyekel pedig ki hirdetteti. juliánna. akivel én valamiben jol tettem, semmi köteleségel nem kel tehát lenni hozám, mivel én azt csak. magamért cselekedtem,? silvia. a mely gyönyörüséget érzettél az adásban, meg gátollyaé a másikának gyönyörüségit avételben,? ate jó akarodnak. nincsené magához valo szeretete., valamint te néked, azötet, nem ingerlié aháláadásra. nem mondgyaé azt magában, hogy leg háláadatlanab lenne evilágon, ha köteleségel nem volna hozád, azért, amit cselekedtél ö érette.? a magához valo szeretet. fel támad a háláadatlanság ellen. ugyan ö is tészen háláadoká. julianna. mint hogy már pártfogoja lettél. amagához valo szeretetnek., és hogy oly okoson oltalmazod; ne sajnályad meg halgatni kérdésimet. és azokra meg felelni. neked, aki mind iffiu, mind szép. és eszes vagy, meg engedem. hogy legyen egy kevés magadhoz valo szeretet,. de hogy bizonyitod azt meg nekem, hogy a meg egyezék, az öregségel. és azzal ami rut. silvia, soha sem eröseb, mint az illyen állapotokban., mert a magához valo szeretet, minket arra viszen, hogy azta kárt, amelyet tett nekünk a természet: formáltatásunkor vagy a melyet okoz öregülésünkkor, helyre hozuk, vagy eszünk által, vagy magunk szép viselése által. okoságunk által, vagy valamely jó erkölcs által. iffiuság. és szépség nélkült is. nem dicsekedneké a tudománnyal, az okoságal., adakozoságal; és böv kezüségel, és a mit dicsöségesnek neveznek. nem lehetneé azt magához valo szeretetnek hivni,? eza szeretet, nem csak arra kötelez, hogy el takargassuk fogyatkozásinkot., hanem hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de még többet mondok. mert azt nem hihetem, hogy egy rosz emberben, magához valo szeretet legyen., mivel ez a magunkhoz valo jo akarat csak attol jöhet, hogy ha érezünk magunkban. valamely jót. akiben pedig semmi jó nincsen, hogy lehetne abban a magához valo szeretet? juliánna Csak erre vártalak. hogy bizonyithatod meg a mit mondasz. holot minden nap látunk ollyan férfiakot, és aszszonyokot akikben azok ajó erkölcsök, melyeket te kivánsz. fel nem találtatnak., a kik jó itélettel vannak magok felöl, nem ezé a magához valo szeretet silvia, igen is nem, mert a mint egy szemfenyvesztés azemberek közöt, és esztelenség. az aszszonyok közöt, becsüld meg a magához valo szeretetet, és ne keverjed együvé, ezekel a fogyatkozásokal, az okoság. annya a magához valo szeretetnek. és te ollyanokot hosz elö. a kiknél okoság nincsen, az okoságnak világánál üsmérhettyük meg. jó, vagy rosz természetünket; és ugyan a magához valo szeretettel terjeszük mindenek eleiben azegyikét, és takargattyuk el amásikát. egy szoval kedves juliánnám., még egyszer aztmondom. hogy mind azok. a melyekböl lehet, dicséretet; becsületet, és gyönyörüséget venni, csak a magához valo szeretetböl származnak, juliánna. ez igy lévén, szép silvia. tehát, ate tartásod szerént. a magához valo szeretet, eredete minden jó erkölcsöknek, silvia, leg aláb ö az oszlopja, és ö is terjeszti ki annyira. julianna, kedves silviám, már egészen el áltattál. és a magahoz valo szeretet részére tertem, de hová lesz, a magadhoz valo szereteted. ha télámon, diánnához kapcsollya magát. silvia. a mely magamhoz valo szeretetért nehezen eset azö változása. ugyan a meg is vigasztal engem., és azt is elfogja velem hitetni. hogy nem érdemli joságomot. édes néném ezekre mit mondasz. vagyoné benned magadhozvalo szeretet? azt nem lehet mondani hogy ne legyen az erdélyi leányokban aszszonyokban, de azt is el mondhatni felölök, hogy ök bizvást el mondhattyák. ugy szeretlek, mint magamat,. mert ha magokot szeretik, másokot is tudnak szeretni., mert mind jó vér, mind jó sziv vagyon bennek; de egy görög aszszony. talám káromkodásnak tartaná. ha azt mondaná. ugy szeretlek mint magamot., de ha szinte azt mondaná is. el nem kellene hinni. mert sz. pál azt. mondgya. hogy a görögök. hazugok, édes néném. én kédet ugy szeretvén mint magamot., és magamot ugy mint az aluvást. azért jó éttzakát is kivánok.