rodosto - 15 aprilis 1731

Eddig is ugy kellet volna, és drinápolyt, régen el kellet volna hadni, már majd ollyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami mágnes kö tartoztattya ót kédet, ezért a szoért meg fizetnek nekem. de semmi, elég ahogy, akéd levelit vettem. és le borulva köszönöm; eddig valo mulatásának, helyes okát látván. absolutiot adok kédnek: de édes néném, had ne irjak már többé ollyan véres, és kegyetlen levelet mint a minap., ugy tettzet már hogy a pennámban is. nem ténta. hanem vér volt. de lehetetlen hogy még egy véres historiát ne irjak kédnek. és többet nem. ezis arrol jut eszemben, hogy azt irja kéd. micsoda. boszu allók az oloszok, olosz országban, volt egy urnak valamely nagy vadas kerttye, sok öz, sok szarvas volt benne. az ur meg mondotta volt a cselédinek. hogy ha valamelyike egy vadat. meg találna ölni a vadas kerttyiben. hogy annak meg nem kegyelmezne., ugy történék egyszer. hogy egyik a cselédi közül. avadas kertben ment puskával. madarakot löni. amint egy madárhoz akart löni a földön, szerencsétlenségire. egy szarvast lö meg. aki is ót egy bokorban feküt. de nem láthatta. a szolga mihent azt észre veszi, azonnal el szökik,. az ura nem tudhatván okát el szökésinek. csak ugy hadgya. hanem. egy napok mulva, avadas kertben hogy ment volna sétalni. reá akad a döglöt szarvasra. azt is meg láttya, hogy lövés vagyon rajta. arrol mindgyárt észre veszi hogy a szolgája lötte volna meg. öarra ir minden felé levelet: hogy ha nem láttaké valahol illyen illyen legényt. sok idö mulva, hiré. adgyák néki, hogy valami képen. azö szolgája féle., rabbá eset. és atengeri tolvajok. afrikában vitték. az olosz ur; jó summa pénzt igér a papoknak. kik odajárnak. rabok váltásara, csak. válttsák ki a szolgáját, és hogy mindent meg fizet érette: apapok ki válttyák. és örömel az urának küldik, a szegény rab legény is nem tartot már semmitöl; egy nehány esztendö már el tölt volt. az olosz pedig. hogy meg láttya a legént. firtatni kezdi. hogy miért lötte volna meg a szarvassát. a legény menteni kezdi magát. de az olosz azon meg nem elégedvén. egy éttzaka. meg öleté a szegény legényt. e valoságos olosz természet. azt igen nevettem édes neném, mert hiszem nevetni is kel. nem csak ollyan szomoru dolgokrol irni., hogy azok a kalmárnék. ugy rea tarttyák magokot, mint ha mindenik erdélyi gubernátorné volna; abizonyos hogy a gubernátornék. ugy rea nem tudgyák magokot tartani mint azok a görög aszszonyok. mert a görög természet szerént kevély. az aszszonyok annál inkáb, távul legyen hogy egyike a másikánál aláb valonak tarttsa magát, mikor azuttzán elöl talállya az ember, azt gondolhatná hogy mindenik egy grofné., ollyan czifra, és ollyan kényesen lépik. mikor pedig haza megyen, jó. ha három polturás ébedhez ülhet. erröl jut eszemben. hogy karolus quintus. bruxelában lévén. ot nagy vendégséget készitetet. a véndégségre, pedig két nagy uri aszszony. nem akará el menni, azért. hogy egyikét., amásikánál. fellyeb ne ültessék. acsászár azt meg tudván. gondolá hogy a valamely zenebonát indithatna a vendégség közben. azért biró akara lenni ebben adologban., evégre az udvarát esze gyüjté, és nagy Cérémoniával aszékiben üle, azután a két aszszonynak prokátori eleiben menének, és ót kezdének erösen perelni, egymásal. ki ki a maga aszszonyának elsösége mellet, a császár azt látván hogy mindeniknek. egyaránsu oka vagyon. és egyaránt kivánhattyák az elsöséget. de nem akarván egyikét is magára haragittani. illyen itéletet monda reájok. hogy a kettö közül. a mellyik leg szerelmeseb., az, azelsöséget is kivánhattya., és a gyülésnek vége lön., minden hellyesnek találá itéletit. az aszszonyok is azután, nem hadakozának az elsöségért. nem akarván. szerelmesnek tartatni avilág elöt. akéd itélö székinél. nem tudom. ha illyen itéletet teszneké. de nem volnaé jó. valamely mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot., de mint hogy a szerelemröl. van aszó. a mely jó magában. és aztot atermészet oltotta belénk. vagyis inkáb atermészetnek ura, akinek jó minden munkája. hanem mi élünk roszul véle. azt a kérdést teszem. hogy egy kis aszszony egy erdöben el aluván, egy valaki el akará ragadni. de amint oltalmazta magát. halálos sebben esék. a kis aszszonynak. három szereteje. ót közel vadászván, akis aszszonyra találának. abban akeserves állapottyában. az elsö szereteje. mindgyárt. azután mene. aki el akará ragadni, a másodika. keserüségében, el ájula, a harmadika, mindgyárt segiteni kezdé. és kötözni sebeit. azt kérdik. a három közül. mellyik szerette leg inkáb a kis aszszonyt, amég erröl is itéletet teszen kéd, addig elvégezem levelemet. jó egésséget édes néném.