Rodosto - 3 8bris. 1728.

kedves néném. hogy evilágon lévö szarándokságunkot el ne felejttsük, az elmult holnapnak 9dik napján táborozni mentünk volt. csak három mély földnire. egy kis török falu mellé, nincsen e világon semmi szomoruab, mint a mely várost. vagy falut. csak török lakja. mert ollyan helyt. sem embert. se aszszont nem láthatni az uttzákon, még gyermekeket sem, azt tudná az ember hogy mind ki holtak afalubol., mert it ki ki csak a maga házánál ül. kivált az aszszonyok nem ugy mint nálunk., elég ahogy, ót ugy töltöttük az idöt amint lehetet. de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének. tegnap viszá jövénk a édes keserü laktunk hellyére, azt tudom nem fog kéd panaszolkodni a hoszu levélre, édes néném az egésségedre vigyáz.