rodosto - 12 jan. 1728.

Edes nénekám.nak. kívánok szivesen. egy csinos. és takarékos uj esztendöt. és abban férfiui álhatatos. hü, és állando egésséget, e kettönk közöt elég kivánság. hadgyuk másokra a litánia csinálást. a mely mind haszontalan, mind pedig a mértéken felyül valo. nem a leg hoszab kivánság. leg hasznosab. hanem arövid és szives kivánat, nénekám. hát ne haragudgyam, minden nap. papokal. barátokal vagyon kéd. akik meg felelhetnének a kérdésire. de nem, hanem job ha én töllem kérdi meg. fel ülök hát az itélö székemben. és onnét felelek kédnek. azt kérded édes néném hogy miért térdepelnek le az anglusok mikor az ur vacsoráját osztogattyák, erre, azt felelem, hogy ök ezt a szokást igy vették volt az attyoktol, a kik is pápisták voltanak, mivel ö nálok tartot ezer esztendeig virágjában a papista vallás. és henricus octavus aki haragjában bé vivé azországban a kalvénista vallást. eleget irt volt ellenek, de a harag, és a szeretet meg forditatá véle apalástot. 1552. ki üzé. a papokot és apüspökököt azországbol, a barátokot el szélyezté. a klastromokot fel nyittatá, és pusztán hagyatá. és amely apátzák, a szüzeséget meg unták volt. azokot férhez adá. apapi joszágokot. az urak közt el osztá, a püspökségeket meg hagyván. kálvénista püspökököt tén. hogy pedig a közönséges nép fel ne támadgyon. és észre ne vegye. a vallásának tellyeségel valo meg változtatását, a templombéli papi ruhákot, szokásban meg hagyák. ugy a külsö céremoniákot is. a templomban a képeket, és más egyéb állapotokot. ugy mint, az óltarokot. és a bérmalást, ugyan azon imádságokal. és ceremoniával, valamint szokás az anyaszent egyházban. és valamint a nálok lévö sok szent püspökök szoktak volt cselekedni. mind ezekre pedig, avak szeretet vivé a királyt, aki is meg szeretvén. egy urnak leányát., bulena annát. ezért örömest meg vált volna a királynétol. de csak oly könnyen nem lehete, mert még akor az anyaszent egyházal. tartot; hanem apápátol kelletet arra szabadságot nyerni, a pápa pedig arra helyes okot nem látván. halogatta az elválasztást. akirályt pedig, mind a szeretet, mind anna igen sürgették. az el válásra, aleánynak pedig az apja, már titkon meg változtatta vala vallását. ugy a leány is. ez igy lévén., mind az apa. mind a leánya. foganatoson kezdének. predikálani a királynak., és jovallani, hogy állyon boszut a pápán, mivel nem akar szabadságot adni, azért meg változtatván a vallást. vigye bé a kálvenista vallást, és tegye magát fejének a bé vett vallásnak, a leány prédikátornak illyen gyakorta valo predikáciojára. a király enged. és aleányt elveszi. a királynét magátol el küldi. és a kalvénista vallást bé viszi, a pápa ezeket a változásokot meg halván. hogy a nagy roszat elkerülhesse, adot volna szabadságot, de már késö volt. mert a régit ki üzvén az uj vallás uralkodot az országban, édes néném. csak rövideden. igy lett angliában avallásnak meg változtatása. és igy tartottak meg holmit arégi szokásokban, de az Isteni rendelés, nem hadta büntetetlen. aki oka volt az illyen valtozásnak., mert idövel annát. bizonyos állapotért a király meg ölette. és mint hogy aszszonyért kezdé az el szakadást. ugyan aszszonyok által is let büntetése, mivel anna után, még két vagy három aszszonyt vett el. de egymás után. mindenikét meg öleté. az illyen nagy példa után., lehetne nénékám irni, az aszszonyokhoz valo szeretetröl, hogy a micsoda nagy veszedelmeket okoz. de a héjával, egy auctornak. tanátcsát kevesen veszik bé. aki is azt irja. hogy azaszszonyokot; csak a boldogságban lesz szabad szeretni, mivel azokot a szép óldal csontokot: minden idöben szerették. szerettyük. és szeretni is fogják, és ebben a példa. igen keveset használ. sokan irják, hogy a leg elsö gyilkoság. a két egy testvér atyafi közöt. aszonyért eset. micsoda hadakozások. nem voltanak. micsoda birodalmak. nem fordultanak fel fenékel egy aszszonyért. egy franczia királynak avalo hogy a példáját nem kellene követni. a ki is egy dániai királynak aleányát el vévén feleségül. a mikor el érkezet, ugy meg szerette aleányt. hogy enni sem akart addig. a még, meg nem ésküt véle. de mihent az esküvés meg volt. abban az orában. ugy meg utálta. hogy soha véle nem. lakhatot., talám még. egy más királynak sem sokan követik példáját. aki szeretvén. az aszszonyokot, azon is igyekezet, hogy a tiz parancsolatot meg tarttsa, atöbbi közöt egy aszszonyt szeretvén. hogy mind a parancsolatot meg tarthassa, mind a szeretetnek kedvezhessen. valamikor az aszszonyal akart fekünni, az urát is az ágyban hálatta., enevettséges példa, noha azt tarttyák. hogy a szeretetben. egy harmadik, mindenkor alkalmatlan. látodé néném, ha apásztor ót nem lett volna, a farkas meg ette volna abarányt, azt el mondhatni, hogy a szeretet nem rosz. csak arra avégre igyekezék. amelyre az Isten rendelte, azért hogy a részegesek. meny országban nem mennek. a szöllö tököt. ki nem kel ásni. minden jó édes néném. mind az aszszony. a ferfiu. bor. ezüst, arany. tsak arra a végre éllyünk ezekel. a melyre teremtettek., az Isten semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö teremtésével. roszra fordittyuk, és roszunkra válik., a bór betegeseknek, abórt kellé okozni., vagy a szöllö munkást. egyikét sem, hanem csak magokot. ihon édes néném. vége vagyon már a predikácionak. fekügyünkle, és kívánok jóéttzakát. és a mellé kevés bolhát, édes kedves álom látást, és holnapra fel viradást. amen.