rodosto - 20dik aug. 1727.

Ma nénékám viszá érkeztünk a nagy vizes vendégségböl. mert azt jó meg tudni, hogy öt mély földnire vagyon. innét egy orvosságos forrás. a mi hertzegünk pedig, mindenkor beteges lévén az unadalom miat, mert én egyéb nyavalyályát nem látom, az apja oda ki vitte hogy abbol a forásbol igyék. és meg gyogyullyon, mint a szomju szarvas a hideg forrásra., de amint észre vettem inkáb szomjuhoza ameleg forrást, de az apja hirével, nem fog ollyan orvoságal élni. elég ahogy, minek elötte abbol a vizböl isznak., a sárban meg kel feredni, talám irtam már valaha kédnek arrol. ha hasznos., avalo hogy atermészet. igen közönséges orvoságot adot., gondolom hogy a jerusálemi piscina. tisztáb volt., még akoris mikor az angyal fel zavarta. mert a nem egyéb valoságos sárnál, énnekem is bé kelletet mennem a hertzegel., nem tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk ki mint az ollyan állatok. kik makkot esznek, kel lenni valami hasznának, mivel a föld népe. három, vagy négy napi járo földröl jö ide. ót a sok aszszony, leány. kik fel kendözik sáral magokot és akik ollyanok mint az íjesztök. sároson., de nem másként. elég ahogy. ót meg lehet látni husz sárosit. és annyi sárosinét egyszers mind., abbol a fekete apotikábol, avizre kel menni, mi ót voltunk. jol meg itattuk a hertzegünket, de azt nem poháronként kel innya, hanem sellegenként, ugy annyira. hogy aki harmad napig. vagy negyven. ejtel vizet a hasában tölthet., annak már nincsen szüksége. a hipocrátes orvoságira, avalo hogy a mi hertzegünk annyit nem ivut. de az ollyan orvoságra nincsen szüksége. és a nyavalyályát, a barát tánczal. kel orvosolni, nincsen is joborvoság annál, mert a mind atestnek mind a léleknek használ, se szeb táncz annál nincsen, némely historicusok ugyan azt mondgyák hogy a meny aszszony táncza, vigabb. kéd tudgya jobban mint én, azt irod hirül nénékám, hogy a franczia királynénak. még eddig nem volt gyermeke. hanem most lett két leánya egyszers mind, akezdet elég bövséges, de inkáb akarták volna. ha fiun kezdette volna, de az a jo áitatos királyné. a fiura is ki szerzi az engedelmet; ugy is akirályok leányinál. nincsen boldogtalanab, ha hat közül egyet el adnak., a többinek. valamely klastromban kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahoz aklastromhoz. nem mesze. két nagy klastroma vagyon a barátoknak. és mindenik klastromban a fejdelem aszszony parancsol; ö visel reájok gondot, ö tölle függenek egészen, aki ezeket a klastromokot fundálta. a kedvezet az aszszonyoknak; de mit mondgyak. mert. azt tarttyák. sokan., hogy a mikor aszszony uralkodik valamely országban, az az ország. abban az idöben mindenkor szerencsés, micsoda okát adgyák ennek. azt azokát, hogy rend szerént. az aszszonyok a férfiak tanácsokot követik, a királyok, fejdelmek. pedig. az aszszonyokét. azt láttyuk. hogy az Isten meg engedte azt, hogy a népit. aszszony igazgassa, a hadakozásra, ö adot parancsolatot. törvényt ö tet a nép közöt. egy fejdelemnek. ez a két dolog aleg nagyob hivatallya, nézük ángliában., mindenkor jol igazgattak akirálynék. ersébet királyné. igen nagy királynéjok volt, még nagyob lett volna, ha két dologal meg nem homályositotta volna. uralkodását, ha a nényit. vagy öttse aszszonyát., ollyan ártatlanul meg nem ölette volna, akinek a leg nagyob vétke. a szépsége volt, a királyné azért gyülölte,. ez az ersébet. adot talám tiz fejdelemnek szót. hogy hozájok megyen. soha egyhez sem ment. ugyan ó leányul holt meg, de a mi nevetésre valo, meg a pápának is izent hogy hozája. megyen, ha el veszi, a második dolog pedig a. hogy igen a vallás dolgában ártotta magát, és magát fönek tette, és mint hogy a pompát. és a Ceremoniát. igen szerette, azért a papi öltözeteket meg tartatta, azért is szokta volt mondani. hogy a kalvénista vallás, igen mezitelen vallás. minden idöbéli példákbol. láttyuk hogy az aszszonyok alkalmatosok. az ország igazgatására, de a füstölö, éppen nem a kezekben valo. azt a kérdést teszi kéd töllem, hogy hol kezdették. meg vakarni a lovakot. azt édes néném, romában kezdették, én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel. a leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a levelemet. azt irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük asátor fát. egy nehány nap mulva, és innét három mély földnire táborban szállunk, a pedig mind arra valo, hogy a hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene, bizony nekemis jo egésséget édes néném. nem tudom mikor irhatok, se azt nem tudom mikor vehetem a kéd levelét. emind sok nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy nem szereti kédet mint ego