rodosto - 17 junÿ 1727.

továbrá nem halaszthatom, mert bánnám ha mástol tudnád meg édes néném, hogy a fejdelem második fia, el osontván bécsböl, francziában. ment, és onnét tegnap elöt ide érkezet. el lehet itélni hogy egy ollyan atya. mint a mi urunk. huszon hat esztendös fiát. akit soha ennek elötte nem látot volt. hogy micsoda örömel fogadta. másnak nem lehet azt meg fogni. hogy micsoda szeretetet éreznek az atyák a fiokhoz, azért atyának kel lenni, azt pedig vettem észre hogy a fiu. nem azal a szivbéli indulatu örömel köszöntötte az atyát mint az atya afiát, talám természet szerént nem érzik a fiak azt a nagy szeretetet., mint az atyák, vagy pediglen. a fiakban is némellyekben. a szeretet böveb. mint másokban. a szép példa a cresus király fiában, aki is néma lévén. és látván hogy az ellenség hátul le akarja vágni, ollyan. nagy eröszakot tet magában, hogy a szava meg nyilt. és kiálthatta a királynak. hogy vigyázon magára. a mi hertzegünk felöl el mondhattyuk. hogy szép iffiu, eszes, és értelmes. de természet szerént, mert a tudomány azokot fel nem ékesitette. se ajo neveltetés fel nem czifrázta, valamint egy szép leány, akinek paraszt neveltetése lévén, annak se szójában, se maga viselésiben kelemetesség nem lehet. és a szépség. nem lesz annyira becses, a szép gyenge munka tészi az aranyat is becsesebbé, akár mely szép legyen az elme. de aztot fel kel ékesiteni a jó neveltetésel. és tanulásal. apallérozatlan gyémánt; szintén ollyan, mint az ollyan kö, amelyet béka sonak hinak, a mi hertzegünknek semmi neveltetése nem volt., és azon igyekeztek hogy semmit ne tanullyon.. azt véghez is vitték, és azt csudálom. hogy irni tud, ha roszul is, az attya, a ki által. lát mindgyárt. mindeneket, keservesen tapasztallya mind ezeket, de mit tehet rolla, már a nád szál kezd vastagodni. és nehezeben hajol., a báttya még bécsben sétál, elég sok jót mondanak felölle, meg lássuk még valaha, erröl is eleget mondottak, a mint észre vettem természetit, esendes. és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig meg, még az apja szárnya alat vagyon, hanem mikor onnét ki repül, nem tudom hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz, mert it anéki valo mulattságtol kopik az álla, azt tudom az apja kedvit keresi, vadászni el küldi, maga is ki megyen véle. noha már esztendötöl fogvást ritkán jár de az elöt. minden héten kéttzer, azért itt vadászhat. amennyi neki kel., csak egyebet felejttsen el., en azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebet, jobban szeretné avadászatnál, de it csak a barát tanczot kel járni, mas notát nem funak. én pedig ugy tudom már azt a tánczot. hogy bizvást lehetnék tántz mester. egésségel édes néném. a vendég még igen uj hogy többet irjak felölle.