rodosto - 14. junÿ 1727.

Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk, egy ásinus sidot, vagyon már harmad napja, egy sidó hozánk jöt nagy titkon., és kérette a fejdelmet hogy ötet kereszteltesse meg. mert keresztényé akar lenni, vagy két nap apapok mindenkor véle voltak, és készitették a kereszttségre. tegnap meg keresztelték. a fejdelem volt kereszt apja, aki is ugyan könyvezet örömében, asido pedíg jol tudta magát viselni, és a keresztelés az egész ceremoniával ment végben. tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ö már keresztény lévén, atöb atyafiai közöt nem lakhatik. se nem kereskedhetik. azért kéreti afejdelmet hogy segittse meg egy nehány pézel. a fejdelem jó szivel küld néki száz tallért. ma regel keresik a sidot, hát nincsen, mindenüt tudakozodnak felölle, és mondgyák. hogy töb sidokkal hajora ült. és Constancinápolyban ment, igy csala meg minket az asinus sidoja. vagy is inkáb magát, it pedig vannak ollyanok akik hogy meg tudták a dolgot. mondották, hogy mind smirnán, mind pedig másut is követet el hasonlo dolgot, és egynehányszor meg kereszteltette volt már magát, ollyan jol is tudta ö magát viselni. hogy semmit nem kelletet neki mondani, hogy mit csinállyon, mi azt csudáltuk. hát az asinus ö azt töbször is probálta volt. csak ezt akarám kédnek meg irni, hogy a sidonak nem kel hinni, azt pedig bizvást el hiheted édes nénem hogy szeretlek amen.