rodosto - 4 dik. xbris. 1726.

polatéti nénékám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem lehet örökké csak egy helyben ülni, az egésségnek használ ajárás, és a resttség mellöl elkel némelykor szökni. meg is csalod magadot, ha azt gondolod. hogy nagy mulattságom volt a faluban. ahol voltam szüreten, leg nagyob gyönyörüségem a volt. hogy itt addig nem voltam, és ót baj nélkül töltöttem két holnapot. egy holnapig néztem mint szürnek, egy holnapig pedig eleget jártam. mert itt, az ösz leg szeb része az esztendönek, a szüret pedig leg szomoruab része itt a mulattságnak., nem ugy mint nálunk, hogy a sok szedöt szedönét láttya az ember, az uri aszszonyok., leányok., oda ki mennek, ebédelnek. és mulattyák magokot, abort édesebbé teszik jelen valo létekel. és szedésekel, itt pedíglen a szöllös gazda. meg fogad két vagy három embert. azok szedik. és puttonokban aszöllöt haza hordgyák., és ki ki a maga házánál szür, igen nagy csendeségel, mint hogy a szöllöröl vagyon a szó, Constancinápoly körül láthatot kéd ollyan vastag szöllö fát. mint egy szilva fa, a szöllö szemek is rajta vannak ollyan nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltam ugy, mint azt, hogy némely ágain éret szöllö vagyon. némelyeken, a szöllö szem még nem nagyob az egresnél, más ágakon akor kezd virágozni, e szép dolog. hogy egy szöllö fán, illyen három féle jövést láthatni, és ez mind igy vagyon tavasztol fogvást télig. erröl talám már irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy görög püspök házánál, láttam ollyan nagy rosmarint fát. mint egy közönséges füz fa. mind ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt sincsen szilva fa. se fenyö fa. egy nehány rendbéli leveleidet találtam it édes néném, a melyekben egy kis kegyetlen boszszontások vannak, de könnyü annak tréfalodni, akinek szive helyén vagyon, nincsen kegyetleneb. dolog meg válásnál. titkos baráttyátol. valo távozásnál, de csak az idöhöz, kel magunkot szabni, és suhajtásunkot. a szivünkben zárni, azt szokták mondani. hogy a meg orvosolhatatlan dolognak. nincsen job orvosága azel felejtésnél, nehéz. de az idö, ád arra valami kis segittséget, azután. az okoság is ád eröt a türésre. nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet is meg avasodik. valamint aszalonna., atávul valo létel avasá tészi, mind azon által nincsen szeb dolog az álhatatos baráttságnál, franczia országban. egy uri iffiu jegyben lévén egy kis aszszonyal. nem tudom hogy, az iffiat a tengeri tolvajok el fogják. és áfrikában el adgyák., és egy nehány esztendökig semmit nem halhattak felöle, addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén. hüségit meg akarta hozája tartani, sok idö mulva. valamely rabok arrol a földröl meg szabadulván. hirét vitték a legénynek hogy illyen helyen, illyen nevü török urnak a rabja. a leány azt meg tudván. egy léány baráttyával. esze beszél, férfiu köntösben öltöznek, és a leány annyi pénzt viszen el aháztol. amennyivel gondollya hogy ki válthattya, tengere ülvén, áfrikában érkezik, fel keresi a mátkáját, aki is csak el csudálkozik adolgon, azután. a törökel beszélnek aváltság felöl. de apénz nem volt elég, a melyet aleány vit volt, tanácsot tartanak hárman. hogy mit csinállyanak, vagy a leánynak., vagy a férfiunak viszá kelletet menni töb pénzért, a férfiu azt tanácsolta, hogy nincs más mod. benne. hanem hogy a leány mennyen viszá, a pénzel. és talám valamely atyafiak ki szabadittyák, a leány arra reá nem állot mondván. ha én viszá megyek soha semmit nem cselekedhetem éretted. és az szülöim ugy fognak reám vigyázni, hogy soha többé viszá nem jöhetek, hanem mi atársammal itt maradunk rabságban helyetted; és te mennyel., szerez annyi pénzt, amennyi kivántatik a többihez. a férfiu, erre tellyeségel nem akart reá állani, mondván. hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban hadgya, a leg nagyob oka a, hogy ha a török meg talállya sejditeni. hogy nem férfiak., hat annyi pénzen sem fogja ki adni, és rabságban marad, a leány erre felelé. csak eredgy cselekedgyel ugy amint el vegeztük, mert ha szinte ugy lenne is a mint mondod, hogy a gazdád reánk üsmérne, az apámnak vagyon annyi hogy ki válthat; az iffiu. a végezés szerént a gazdájának mindeneket meg monda, és a két leányt helyében hagyá. franczia országban érkezvén. ót csak hamar meg szerzé a pénzt, és a gazdájához viszá tére, a ki is amég ö oda járt meg tudta hogy nem férfiu. hanem leány rabokot hagyot helyében. mert a leány nem tehetvén másként mindeneket meg vallot volt atöröknek. a ki is szépnek találván. mátkájához valo hüségit, el bocsáttá öket. és mind ahárman szerencsésen viszá érkezenek hazájokban, és házokhoz. és a lakadalom csak hamar meg lett azután. talám édes néném a föld alat lako emberek is lakadalmaztak, és tánczoltak. mert tegnap elöt nagy föld mozgást érzettünk alattunk, azt gondoltuk hogy valamely szekére tették az egész várost. és ugy visznek valahová. mind ennyi föld indulások közöt is kéd szolgája édes néném.