rodosto - 17 septb. 1726.

Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam. vagy nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert irhattam volna, mond meg édes néném hogy miért nem irtam, mert én nem tudom, alkalmatosságom elég volt. a dolog meg nem gátolhatot. hanem a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán, nem más mulatatta el velem hanem ahalogatás, ahalogatást pedig aresttség okoza. mert mikor az ember csak holnaprá halogattya adolgot a nem jó, aholnap eljö. de a végben vitel azzal el nem jö. mennyi kárt vall. az ember ahalogatásért, és mennyi hátra maradás a dologban. én is csak azt mondottam. holnap irok, holnap irok, azonban nem irtam, és az idö csak folyt, mit nyertem benne. azt hogy, irtoztato pirongato levelet kelletet vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal is veszem, mert mikor meg üsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyeben szenvedi, avalo hogy az elmult holnapnak minden résziben, és rántzában, csak a resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd itélö széke elött magamot., azal menteném, hogy nagy melegek jártak. e nem elég menttségé,? mint egy igen kövér pap. azon kérte akirályát. hogy ne mondasson véle nyárban misét. mert sokat izad, és el ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre a mostani holnapra jób. vagy is inkáb hidegeb menttségem vagyon, mert az elein, és kezdetin a holnapnak, aztgondoltam hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött reám. az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is. minden ember reszket a hideg miat; mert itt mindent a hideg lell., leg inkáb az urunkon busulunk, a kin harmad napi hideg vagyon, én töllem ma bucsuzot el, ugyan ezekre valo nézve is. kelletet tegnaptol fogvást. a vászon hazakot el hadni, és avárosban költözni., a sok cseléd közöt, sokszor alig vagyon egy, aki a fejdelemnek szolgálhasson, a jó tüz mellet. a szakácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg lelések. és nem tartosok., a mi szegény urunkon. nem annyira ahideg már, mint a nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind azon által., ö keresztényeb modon gondolkodik mint mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy örömest mégyen. ha Isten ki szolittya evilágból, arra valo nézve meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot., egy erdélyi drága orvoságal., minden nevetet véle. fö képen a fejdelem mikor meg mondottam., az a drága orvoság pedig. a káposzta leves., ha ehasznál. miért kell. az indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl félek. a mely nagyob lesz az elsönél. és a melyet egy hordo kaposzta lév sem gyogyitthattya meg., mert három vagy négy nap után susi lengyel ország felé indul, meg látomé valaha vagy sem. Isten tudgya, ugyan szép állapot. mikor az ember bujában meg nem hal, mert másként. négy nap mulva. elkellene engemet temetni, azt susi sem akarná. hát osztán ki irna neki? hát ö kinek ir azután.? az illyen kérdésröl jut eszemben egy vezér, a ki is midön annyira meg szoritotta volt azt a hires muszka Czárt. 1711. a prut mellet. hogy egészen oda lett volna taborostol. a sveciai király azt meg halván. a vezérhez megyen. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. feleségestöl. és egész táborával. vagy mind le vagathatod, vagy rabul viheted. Constancinápolyban. avezér. erre feleli, ha a czárt. rabul fogatom, hát osztán ki visel gondot az országára? a sveciai király erre a feleletire. esze szidgya avezért. s.’ ki megyen a sátorábol. elég az édes nénékám. hogy szivesen bánom tölle valo meg válásomot. ha akarná itt maradhatna,. vagy is inkáb. az Isten nem akarja. hogy ö akarja, mindennek a rendelés szerént kel végben menni, és ahoz kel magunkot alkalmaztatni, azt irod édes nénékám, hogy micsoda ember az a franczia aki nem régen jöt hozzánk, mert igen hazug, a Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert senkivel meg nem alkudhatot, mindennel azt akarja el hitetni. hogy mindent tud. és mindent látot, ha huszat szol., a tizen kilencz szava hazugság, már itt némelyel el hitette. hogy ö tud aranyat csinálni, gondolom amint látom. hogy talám meg akad itt közöttünk, mert az ollyan sok beszédü sik nyelvü sohonain, itt igen kapnak, annak a neve viguru, édes néném jo éttzakát, bona séra.