rodosto - 28 julÿ. 1726

semmi panaszom nem lehet. mert akéd levelei jönek, s’ mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni.. csak a végire jutok. ollyan leveleket veszek hogy azt akarnám. csak két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, csak nem meg ehetném a papirost is. tudgya kéd mitöl vagyon az, attol hogy szerettyük egymást. és akedves embernek alevele kedves. de még attol is vagyon. hogy kéd jol tudgya a maga gondolatit le irni. és a csekély dolgot is ugy fel tudgya öltöztetni. hogy nagynak láttzik. és tettzik. mások pedig a nagy, vagy hasznos dolgot, izetlenné teszik. és kelletlen kel olvasni. azt meg vallom édes néném. hogy ha ollyan természetü volnál mint sokan vannak. nem sok papirosat vennék alevél irásra. mert azt nem szenvedhetem. mikor látom némely aszszonyokot ugy irni az uroknak. vagy attyafioknak., mint ha valamely itélö mesternek. vagy püspöknek irnának, ha egyéb képen nyájasok is. de a levélben. reá akarják magokot tartani. mint ha anyájas. és trefás levelhez. nem kivántatnék az ész, szeretném az ollyanoknak meg mutatni akéd leveleit. meg tanulhatnák azokbol. hogy miben áll. a nyájaságal. és észel irot levél, az én leveleimröl nem is szollok, mert már kéd azokhoz szokot; csak joknak talállya kéd,. én sem kivánok egyebet. mi azutolso levelemtöl fogvást. bé mentünk volt avárosban. mert a rut idök bé hajtottak. és a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta ide bennünket táborban, a ki elöt adárius hadais el szaladot volna. jaj édes néném, micsoda rut nyavalya azapestis. ma jol lenni, holnap meg halni. éppen nem vigasságra valo állapot. nem tudom ki hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a honnét jöt. mert más sok nyavalyák vannak ollyanok, a melyek idövel hatnak el, más országokra. példának okáért. azt tarttyák. hogy a himlöt. a szarracénusok. hozták Europában. azt a nyavalyát ámérikában. a vad emberek., csak azoltátol fogvást üsmerik, a miolta az europaiak hozájok járnak, a pedig nem régi dolog. hát édes néném az az izetlen nyavallya. amellyet mi franczia nyavalyának hivunk, és amelyet hálá a mi egésséges erdélyieinknek, nem üsmerünk. aztot más mesze valo tartományokban nem üsmérik. spanyol országban pedig olly közönséges. az a nyavallya, hogy egy uri aszszony semminek tarttya míndennek meg mondani hogy rajta vagyon az a nyavalya, mint nálunk azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a sem örvendetes dolog. mert akis özvegy susi csak készül, és valamennyi portékáját latom hogy a ládábán tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy kéd azon nem törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon kéd, hanem bánnya is. én eleget vagyok azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám a szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg. mert a szeme hozá szokot tele ládákot látni. az urának pedig az erszénnye. sokal kövéreb volt mint azenyim, ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat amelyet hadtak néki, félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jégre vagyon epitve. azért nem a szivtöl. hanem azelmétöl kér tanácsot, mit szolhatok ezellen., mert a bizonyos. hogy az okosság job tanácsot ád nékünk mint a szivunk. mert a sziv csak a jelen valot suhajttya. az okosság pedig az jövendöröl is gondolkodik. a mi mostani állapotunkban pedig arrol igen kel gondolkodnunk. és nekünk bujdosoknak inkáb mint másoknak. kik joszágokban fülelnek. a mellyeket csak ahalál veszi el töllök, és igy semmit nem szolhatok a susi szándéka ellen. mert a mint a franczia példa beszéd mondgya. kinek kinek kel tudni hogy mi fö a fazakában. az én fazakamban. pedig. semmi haza menetelre valo reménségem nem fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerencsétlenségin kivül. az enyimet is visellye, még eddig ezt a mondást nem izelitettem meg. hogy végy el engem te szegény. ketten leszünk. szegények, a kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem követem., édes néném enged meg had végezem el ezta levelet mert olyan meleg vagyon, hogy attol félek, a nap ma fel ne gyujttsa a sátoromot; a házban pedig. hüvöseb lévén, énnekem hoszab választ irhatunk, édes néném. vigyázunk arra a drága egésségre.