rodosto - 16 junÿ. 1726.

szány édes néném, szány. mivel irni akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor alol irni. soha semmi idegent itt nem látunk. semmi hirt nem hallunk. egyik nap. ollyan mint a másik. hanem hogy egyik melegeb. vagy szellöseb. mint amásik. mert it az esötöl nem igen kel félni nyárban., elég a hogy végtire talám ellene mondunk a házaknak. és csak sátorok alat lakunk. persia széllyin vagyon ollyan nemzet. a ki a pusztában sátorok alat lakik. valamint nálunk a czigányok. azok pedig mind tolvajok és ezeket kürdöknek nevezik, égyiptum széllyin is a szerecsenek mind sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok. csak a szép lovakbol áll. a pénzt a más ember erszényiböl veszik ki. és mind magok. feleségek. gyermekek mezitelenek volnának. hogy ha csak a más ember köntösével nem fedeznék magokot., azert a midön valami uton járot jó köntösben látnak, szépen el kérik tölle, mondván. ad ide azt a mentét. mert apádnak szüksége vagyon rea, azon magát érti, vagy pediglen. ha valami jó portékát talál másnál. arra is azt mondgya. az anyádnak arra szüksége vagyon. azért ad ide. azon a feleségit érti. és igy kételen meg kel a szegény uton járonak az üsméretlen apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük ezeket ha sátorok alat lakunk is. hanem inkáb a pátriárchákot, a kik meg mutatták vászon palotájokal. hogy az ember. ezen a világon csak szarándok. idegen, és uton járo. valo hogy azok a szent szarándokok, gazdagon bujdostanak. mi pedig szegényen maradunk egy helyben és annyiban jol vagyok. hogy éttzaka nem kel fel kelnem. hogy enni adgyak a marháknak., édes néném, ha volna egy pásztorném. ugy tettzik hogy szeretném az ollyan pásztori életet, mert azok a szent juhászok, csendes életet éltek. a rettentö nagy pusztaság., mezöség övék volt ot verték fel sátorokot ahol akarták, és ót addig maradtak a még marhájoknak eledelek volt; avalo hogy ital dolgábol. kényes életet nem éltek. mert abban az országban az esö ritka lévén. aviz is szük. azert is emlékezik az irás annyiszor a kutakrol., azzal nem volt bajok hogy palotakot épittsenek, azokot gazdagon fel ékesittsék. az unadalmas sok perlekedestöl mentek voltak a sok udvar biró, számtarto, kolcsár, nekik nem alkalmatlankodtak. azon nem gondolkodtak. hogy a telet. illyen joszágban kel tölteni. nyárban. vagy öszel. illyenben kel menni. asok hinto, tár szekér nem kivántatot. a sok kies mezöben válogathattak; és minden nap. ujab ujab helyre. épithették vászon városokot. a helyhez ugy kötelesek nem voltanak mint mi, gyermekségektöl fogvást a közönséges eledelt meg szokták volt. közönséges ruhával fedezték magokot. kivált. aferfiak, mert az aszszonyok akor is csak aszszonyok voltanak. valamint mostanában. az az, hogy, a czifraságot akor is szerették. arany peretzet, fülben valot. küldöttenek nekik jegyben. most meg nevetnök. hogy ha látnánk ollyan pásztornékót, akik arany fülben valot viselnének. mostani idöben aztot nem jovallanám. egy szoval mennyi sok féle bajnélkül éltenek. a melly közöttünk közönséges. és amelyet már bajnak sem tartunk. mert hozá szoktunk, a valo hogy ezeknek a pásztoroknak. életek. szent. és ártatlan volt. és az Isten nem akarta. hogy városokban lakván. a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az ollyan élet. igen vandorlo, és henyénlö élet. példa azok. akik mostanában is sátorok alat laknak. akik amás ember kenyerét eszik, és a más ruhájával fedezik magokot. az illyen nemzet mi hasznára vagyon a több emberi nemzetnek: az ollyan élet. csak tunyaság., és tudatlanság. valo gond nélkül valo élet, de üres. és a lako helye. puszta, micsoda gyönyörüség pedíg egy gazda embernek a maga ültetett. gyümölcs fáit, és szöllöjit, gyümölcsösön látni. és fáradcságit, atermészettöl meg jutalmaztatni. mind ezekböl észre veheti kéd. hogy a sátoros életen nem kapok., igy mégis mind meg lehet amint vagyunk, mert avárosbol ide halyuk a kakas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig fog tartani. mert verö fényen sütetni valakinek magát. szükség nélkül. nem tarthatom gyönyörüségnek., az egész europa most békeségben vagyon. és hazokban lakik. csak mi sátorok alat. hátha valamely ország. bennünket akarna követni? ítéllye elkéd. mint átkoznának minket a kömivesek. és az átsok, de attol nem kel félni. mert nehezen válnék meg ki ki. a szöllö hegyétöl. kenyeret szintén ollyan jót lehetne enni. mint avárosokon. abban nem volna fogyatkozás. tudgyaé kéd hogy, mit csinálnak a szerecsen aszszonyok. ót keménczét nem lehet a földben csinálni. mert mind föveny, se pogácsát nem lehet sütni. fa nincsen, hanem nagy fazakakot tartanak. abban kóróból tüzet csinálnak. és kivül tésztával vékonyon bé borittyák, igy sütnek magoknak pogácsát. vallyon a mellyet nálunk koldus lábnak hinak. nem lehetneé igy meg sütni. de meg bocsássan kéd ha többet nem irhatok mert a nap is meleget süt. azért nagy alázatoson el végezvén levelemet maradok a ki tegnap voltam.