rodosto - 24 maji 1726.

tegnaptol fogvást. táborban. szálottunk, és sátorok alat lakunk. a szokot helyre. aváros széllyire; az ellenségtöl. nem gondolom hogy sokat kellene tartanunk. mivel. vagyon vagy három száz mély föld közöttünk, azért csendesen alhatunk. és csak a fülben mászotol, a szunyogtol. tarthatunk, édes néném szeretném tudni hogy mint vagyon akéd egéssége. akéd karja. és ujjai, mert egy holnaptol fogvást egy levelet irni. a nagy fáradság, és igen bánom hogy annyira fáraszsza kéd magát. érettem. és annyira erölteti. mind azon által, nem kellene azt az uri aszszonyt követni. a ki soha sem olvasot könyvet azért. hogy mikor a levelet kel forditani a szelet hajt. és hogy aza szél. náthát ne okozzon néki. eztet bé lehet venni egy kényeségnek., de akéd tiszteletes kényesége meg bocsásson., és mindenkor ne tarttson, mert az atyafiságot félre tévén, aboszu álláshoz fogok., és akkor mindenikünk fog suhajtani. édes néném, mi itt csak tengödünk, lengédünk. mint szegény bujdosok. tölttyük az idöt a mint lehet, az urunknak a még is mulattság hogy a mezön lakunk., mert az unadalom itt igen bö. és a szegény urunk. itt csak egynehányunkal maradot, az özvegy susihoz gyakorta megyek lengyel ország felé készül. ha itt nem marad, nem én rajtam mulik el. egy urat üsmértem. aki egy idös leányt vévén el. azt szokta volt mondani, hogy aki idös leányal hál. az ollyan jó cselekedet, mint a szegényeknek valo alamisnálkodás., de ha itt nem marad is azzal a baráttság fel nem bomlik. és a hüség meg marad. ha lehet. azt mondom ha lehet, mert akár mely nagy tüz el aluszik, ha annak eledelt nem adnak., de azt nem tartom. a mit forgács, hogy a hüség, csak a kutyához illik. a nem ujság ha azt mondom, hogy a házaság az Istenen áll, és hacsak reánk hadgya. a nem jó. és a rosz házaságoknak az oka az, hogy ö lakadalmon jelen nem volt. azzal fenyegetem susit. hogy ha el mégyen. ugy nem keresztelünk. igaz néném, micsoda csufos házaságrol olvastam a minap. csak le irom., ha szinte tudgya is kéd, mert egyéb dolgom nincsen, ez igaz. olasz országban történt. egy uri özvegy aszszonynak, egy fía lévén, aztot. igen szerette, az aszszonynak volt egy szolgáloja. a kit az iffiu meg szeretvén, sokáig kénszeritette az engedelemre. végtire a leány meg jelenti az aszszonyának a dolgot, a ki is jó erkölcsiért meg dicséri. és mondgya a leánynak, eredgy mond meg a fiamnak., hogy már engedelmeskedel kérésének. hanem jöjjön hozzád az éttzaka., a leány meg mondgya az iffiunak, aki is azon meg örüle. vacsora után. az aszszony mondgya aleánynak. te az ágyamban fekügyél. én pediglen a te helyedre fekszem., a fiam majd el jö. azt gondollya hogy te vagy, akor jol el verem. ez igy el lévén rendelve. az aszszony a szolgálo ágyában feküvén. addig várja a fiát, hogy el talál alunni, az iffiu oda megyen., és azt nem visgállya ha alusznaké vagy sem., hanem él az alkalmatosságal, az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy a fiát is kéttségben ne ejttse. magát meg tartoztattya, és békeséges türésel el várja adolognak végit. a meg lévén. az iffiu ki, megyen. az aszszony is szomoruán a maga ágyára megyen, és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel azon lesz. hogy a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát hogy idegen országra küldgye,. acsak hamar meg lévén, el indittya, és sokat szomorkodék a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt el titkolhassa. és a gyermek szülésnek is orája el jövén. egy gazdag paraszt embernek adá a kis leánykát. hogy fel nevellye. a leány már tizen három esztendöt meg haladván. az annya mint egy, el is feletkezet volt rolla., az iffiu pediglen., azon idöben. idegen országokrol viszá térvén, azon faluban meg szál, ahol a leányt nevelték. akit is meg látván, halálos szerelemben esik., és mindgyárt kérni kezdi a leányt, a paraszt ember látván hogy egy ur kéri, oda adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt csak reája hadták., az iffiu haza viszi a feleségit. az annya haragszik hogy hirenelkül egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg lesz; az aszszony látván hogy a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön. meg tudá. hogy a leányát, a fia vette volna. ell az aszszony másokkal közölvén ezt a dolgot, mindenik példa nélkül valo dolognak találá, és a házaságot meg hagyák. az az iffiu édes néném, egy személyben, hármat vett el. a leányát, a hugát, és a feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi szükség volt meg irni. mind azon által. kel valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy olvassa mert a dolog nélkül valo létel. igen nagy dolog. a sophiai érsek a ki hozánk szaladot volt. már egy nehány holnaptol fogvást. egy nehány nap mulva innét el mégyen raguzában. mert noha eleget munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek a szöllö miveseknek. csak hazájokban kel viszá térni. és el kel hadniok. az ur szöllejét, én is el végezem levelemet. de elsöben. meg kel tudnom. hogy ha jo egésségben vagyoné kéd. engemet szeretneké, énnekem irnaké.