rodosto - 12. apr 1726.

Edes néném nincsen mit irnom, és ha irok, csak azért irok, hogy meg mutassam kédnek. hogy meg irnám ha volna mit. és hogy vegye el kéd a rest nevet rollam. tegnap vettem a kéd levelét. a mely tele köszönettel. és dicsérettel. jo hogy nem szememben dicsér kéd. mert el ájulnék szégyeletemben. nem gondoltam volna hogy ollyan köszönetet vegyek a veres barátokért, de a nem árt., mert mászor bátrabban irok. és egy kis bátorság, meg élesiti az elmét, a régi romaiaknál. nem hogy gyalázattal illették volna az ollyan gyenerálist aki ahartzot el vesztette, hanem még dicséretekel vigasztalták. és alkalmatosságot adtak nékie, hogy boszut álhasson az ellenségen. mert a nem lehet hogy az ember mindenkor gyözedelmes legyen. mindenkor okosan beszéllyen, a fogyatkozásban., részinek kel lenni minden embernek. micsoda nagy fogyatkozásokot nem látunk aleg nagyob császárokban. a nagy theodosius császár. egy csekély dologért két vagy három ezer embert ölete meg, thessálonikában. valo hogy aztot meg bánta azután. de a meg holtak azzal fel nem támadának. avalo hogy gyönyörüség ennek a nagy császárnak azon cselekedetiért valo maga meg alázását látni. mert a templomban akarván menni az Isteni szolgálatra, szent ambrus a mediolánumi érsek. a templom ajtajában meg tartoztatá. és bé nem bocsátá. mondván, még az ártatlan vérel a kezeid véresek, még is a szent áldozatra akarsz menni, ha david királyt követted vétkiben, kövessed penitentzia tartásában is. a császár magában szálván, atemplom grádicsára le borula. és kéré az érseket hogy adna néki penitentziát, a ki is hat holnapig ki tiltá a templombol; e szép példa mind egy érseknek. mind egy császárnak., a nagy constántinus császár nem öletéémeg a fiát azért. hogy ártatlanul azzal vádoltaték. hogy a mostoha annyát szereti, és csak akor tudá meg ártatlanságát. a mikor már meg nem orvosolhatá cselekedetit. és ebben nem akará séléucus királyt követni. talám más atyák sem követnék. mert ennek az öreg királynak. igen szép felesége lévén. aztot igen szerette. az elöbbeni feleségitöl volt egy fia. akit halálban szeretet. a fia szerelemben esvén a mostoha annyával. és maga is által látván. szeretetinek helytelenségit, és nagy akadállyait, aztot magában sokáig mint egy el temetve tartotta. de idövel a szeretet meg gyözvén. nagy betegségben esék. a doktorok okát nyavalyájának ki nem tanulhaták. hanem egy a többi közül. sok visgálása után. észre vévé hogy a szerelem okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne. igen kezdék visgálodni. és az iffiu fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a titkot, és a betegsége nagyobodék., a doktor pediglen visgálni kezdé az iffiat, a midön valamely aszszonyok. és leányok mentenek látogatására de semmit észre nem vehete, már nem volt töb hátra. hanem a királynérol kezde gyanakodni, a melyröl ingyen sem gondolkodot; a szokás szerént a király látogatására mégyen a fiának, a királynéval, a doktor is jelen vagyon. és minden mesterségit arra fordittya. hogy valamit ki tanulhasson. a mint is hogy, mihent a királyné bé ment a házban, a beteg hol hídegben, hol forróságban kezdet lenni, hol el sárgodot, hol el fejéredet, a doktor azt látván csak el hiteti magával. hogy az iffiu a királynét szereti., de hogy jobban ki tanulhassa. és bizonyosabb lehessen benne, el várja hogy a királyné háromszor vagy négyszer el mennyen látogatására. és mindenkor hasonlo változásokot tapasztalván az iffiuban,, akor az iffiunak meg mondgya. hogy tudgya okát betegséginek. és továb ne titkollya. hogy a királynét szereti. aziffiu meg valván adolgot., adoktor magára válallya hogy szolgálni fog a mennyiben tölle lehet, az iffiu reá áll. noha semmit nem remélvén. a doktor akirályhoz megyen. és meg mondgya hogy a fiátol csak vegyen örökös bucsut; mert a fiát a szerelem csak hamar meg öli, és ollyat szeret a mely szeretetet a király sem orvosolhattya meg, akirály azon el busulván. mondgya a doktornak eredgy mond meg a fiamnak., akár kit szeressen. oda adom néki, csak az életét meg tarttsa, adoktor arra mondá. hát ha a királynét találná szeretni, a király igen szeretvén a fiát. felelé. ha a királynét szereti is oda adom, csak éllyen. a doktor futvást megyen az iffiuhoz., és meg mondgya néki. az iffiu azon betegen örömiben fel kél. és az apja lábaihoz borul. a királynét hivattyák. és meg mondgya néki a király. hogy miért beteg a fia, és hogy magais azon kéri. hogy menttse meg életét a mostoha fiának. és hogy meg engedi hogy hozája mennyen, a királyné nem sokáig mentegetvén magát. másnap a király, a fiának adgya. mind a feleségit, mind az országát, ez igen ritka példa. most a keresztények avalo nem követhetnék de ha meg lehetne is ritka apa követné. példa a spanyol király második philep. a ki meg kéreti a leányt afiának. és a mikor. oda viszik. maga veszi el, édes néném jo egésséget kivánok, a vagyok aki voltam. és a leszek a ki vagyok.