rodosto - 13 martÿ 1726.

A kéd nád mézes téntával irot levelét tegnap vettem. a minap is vettem volt. kettöt egyszers mind, ugy tettzik, hogy ha csak nem álmodtam, hogy valaszt is adtam reájok. de nem vagyok bizonyos benne. de abban bizonyos lehet kéd. hogy ha nem irtam, kéd sem vehette aválaszt. de oh mely könnyen meg bocsáttyuk mi egymás vétkit. mind azon által. azzal elne hidgye kéd magát. a rosz példát nem kel követni. se boszut nem kel állani, vagy is talám büntetésül kiván kéd töllem ollyan dolgot. a mely husz esztendöben egyszer nem jut eszemben. mert ugyan is hogy jutot kédnek esziben hogy töllem azt kérdgye. hogy kik voltanak. a templaristák, és miért vesztették el öket, jobban szeretem fél oráig susival nevetni, mint arrol tiz oráig irni. mind azon által. ki ne engedelmeskednék kédnek, ha szinte irni nem tudnék is, meg irnám, én édes néném csak azt irom meg felöllök. amit hallottam és olvastam. ugyé hogy többet nem kiván kéd.? a málthai vitézeknek. és a templaristáknak rendi, jerusalemben vettenek eredet. a malthai vitézek régiebbek. egy gerardus nevü franczia 1112 esztendöben, jerusalemben a jövevények. és a szarándokok számokra. egy nagy ispotályt épitete. amelyet nevezé keresztelö sz. jános ispotállyának, és oda bé fogadá mind azokot. a kik jó akarattyokbol a betegekhez. és a szarándokokhoz valo gondviselésre szánák magokot. de azok csak nem mind hadi emberek lévén, gerardus ugy rendelé, hogy annak egy része az ispotályban maradván. a másika a sarracénusok ellen hadakozék, és régulát szabván nékik, az engedelmességre. és a házaságon kivül valo életre kötelezék magokot. és hogy holtig hadakoznának a hitetlenek ellen ez a rend vagy szerzet. csak hamar meg szaporodék. és nevezék öket jerusalemi sz. jános ispotállya vitézínek, ezeknek fekete köntöst kelletet viselni. és a köntösökön, nyolcz szegeletü fejér kereszt volt varva, a sarracenusok el vévén a sz. földet a keresztényektöl. ezeknek is ki kelleték menni. és rodus szigetében meg telepedének. de idövel egy hatalmas török császár nem szenvedhetvén ollyan vitéz szomszédokot. a szigetet meg szállá, és nagy nehezen meg vévé. és a vitézeknek, a kik meg maradának, életben. meg engedé hogy ki mehessenek a szigetböl. akik is el hagyván a szigetet. máltha szigetében meg telepedének, és málthaiaknak nevezék. a templaristák szerzete jerusalemben kezdödék 1118 esztendöben. nyolcz vagy kilencz franczia nemes ember. egy társaságban lévén. a jerusalemi pátriárcha elött. fogadást tevének, az engedelmességre, az házaság nélkül valo életre, és hogy minden joszágokot, életeket, a szent földre menö szarándokok.oltalmára. és szolgálattyára fordittyák, ezek tehát egyszers mind hadi szerzetesek lének, azután meg szaporodván, baudouinus jerusalemi király. nékik a templom mellet lako helyt adot, és azért templaristáknak nevezék, második honorius pápa, ezeknek regulát csináltata sz. bernárdal, és akkoron fejér köntöst kelleték viselniek., és harmadik eugenius pápa 1146 esztendöben. veres keresztet parancsolá hogy visellyenek, ezeknek mindennap misét kelletet halgatni, csak háromszor egy hétben volt szabad hust enniek. töb lovat háromnál nem tarthattak. a vadászat nékik meg volt tiltva, még a madarászat is. aköntösök a világiak köntösöktöl, csak éppen a szinben külömbözöt, a templáristák sok szép nevezetes hadi dolgokot vittek végben. a jerusálemi királyok alat. igen el hiresedének. és a nagy hirrel igen sok joszágokot. és kincseket gyüjtének europának minden résziben. de a sz. föld el vesztése után. a henyélés, és a sok joszág. meg rontá öket. és a minden féle mértékletlenségben el merülének, föképpen a részegségben. azért is mondgyák példa beszédben a francziák. hogy ugy iszik mint egy templarista, az egész szerzetnek pedig veszedelmét két templarista okozá, a kik a szerzetböl ki üzetetvén. a franczia király elöt hamisan. vagy igazán., (mert azt még nem tudhatni valoságoson) bé vádolák az egész szerzetet. a vádolás pedig ebböl állot. hogy minden vitéznek, a kit a szerzetben bé vesznek, ellene kel mondani akristusnak, és a keresztre kel pökni. és ha az aszszonyoktol meg tartoztattyák is magokot, de más utálatos közösülés közöttök meg vagyon. a király másként is haragudván a szerzetre, a pápának ezeket tudtára adá. de látván hogy a pápa. csak halogattya adolgot parancsolatot ada ki titkon, hogy bizonyos napon. az országban lévö templaristákot meg fogják. apápa azért igen meg neheztele a királyra, mind azon által maga eleiben hivatván. vagy hetven templaristát, csudálkozásal hallá hogy mivel vádolnák magokot, apápa azonnal parancsolatot külde minden országokban lévö püspököknek. hogy visgálnák meg jol adolgot a kik is meg visgálván. mindenüt egyenlö vétkeseknek találtatának; apápa éppen akoron gyülést tartván franczia országban bécsben., az egész attyák azt itélék. hogy az egész szerzetet el kel szélyezteni. és joszágokot el kel venni, erre mindenüt a királyok reá állának, és mindenüt. csak nem egy nap az egész szerzettöl a joszágot el vévék. és csak nem mind meg öletének, és igy az a gazdag, és nagy rendekböl állo szerzet. csak nem egy nap., mind el törölteték, erröl egy nehány féle könyvet olvastam. nemellyek. azt tarttyák hogy igasságoson bántak vélek, némellyek pediglen., hogy nem kellet volna oly kegyetlenül bánni vélek, és a sok ártatlant nem kellet volna a vétkesekel esze elegyiteni, és hogy a sok joszágokért voltanak annyi ellenségi. elég a hogy, jol, vagy roszul. de ahirek csak a könyvekben maradot meg. még magyar országban látni ollyan romlot templomokot a melyek övék volt, de azt nem tudom hogy a magyarok miért nevezik veres barátoknak, mert se a köntösökröl nem nevezhetik, se baratok nem voltanak, hanem hadi szerzet volt, de ök lássák. azon nem törödöm akár minek nevezzék. elég a hogy én engedelmeskedtem, és meg irtam rövideden az ö historiájokot. a parancsolat szerént. ennél többet ne kívánnyon kéd töllem. de azt szeretném tudni, ha volté lakások erdélyben, én azt gondolom hogy nem volt. már többet nem irok, mert meg untam. hanem még azt meg irom, hogy itt ma alkalmos föld indulás volt, ha tót volnék. ugy mondanám. hogy a föld meg rázta magának. édes néném jo éttzakát. és az ének szerént. ha szeretz, szeretlek én is.