rodosto - 16 janu. 1726.

A kéd méznél édeseb levelét igen kedvesen vettem. édes néném. ha valamely idegen olvasná akéd levelét. nem hinné el hogy atyafiak vagyunk., azt gondolná hogy még több vagyon az attyafiságnál közöttünk. mert rend szerént az atyafiak levele, hidegeb téntával vagyon irva. hogy pediglen mi egymást szerettyük, arra mind az atyafiság. mind a hajlandoság kötelez minket. de még többet mondok. mert kevésel kédet. ha inkáb szeretném. nénémséget néha, el is felejteném. de azt vallyuk meg édes néném. hogy mi jok vagyunk azert hogy ugy szerettyük egymást. annál is inkáb, hogy a mi szeretetünk, nekünk, semmit nem alkalmatlankodik. mi azért jol alhatunk. jol ehetünk, és semmi nyughatatlanságot nem okoz., a mi szivünk, mindenkor frissen, és hivesen vagyon, és nem peshed ugy, mint a füstölt hus a nyárson. és ne legyünk ollyanok. mint a kiknek a sziveket a lángon, vagy a rostéllyon égetik. a melynek is régen hamuvá kelletet volna lenni, ha az igaz volna. amit mondanak, leheté töllem ollyat kivánni. amelyet ót helyben jobban meg tudhat kéd. az örmény lakadalomrol már irtam kédnek. azt tudhatom. mert közöttök lakunk. de azt kérdeni töllem hogy micsoda Cérémoniával adgya férhez atörök császár a leányát. azt méltó nevetni. mind azon által meg irom, nem azért hogy kédet arra meg tanittsam, hanem azért, hogy meg mutassam, mint tudok kédnek engedelmeskedni. a török császár. a midön a leányát. vagy attyafiát. egy vezérnek. vagy egy pasának akarja adni. oda se pap nem kivántatik. a meg esketésre. se más egyéb tiszt a Contractus csinálásra. mert oda csak a császár akarattya kivántatik. hogy ha egy fö vezérnek. vagy más fö tisztnek akarja adni a leányát, a csaszár azt neki meg jelentetvén. annak, (ha házas.). minden feleségeit el kel bocsatani magátol. sok ajándékot, és sok rab leányokot kel venni a császár leánya számára. a midön pedig a császárnak tettzik hogy a lakadalom meg legyen. a vö legényt magához hivattya., és a job kezében egy buzogányt ád, es egy levelet. a levelet pedig a kebelében teszi, és azonnal. megyen a császár leányához. akit annak elötte soha nem látot volt. a leány egyedül lévén a kereveten. a vö legény bé menvén, háromszor térdet hajt néki, és azután meg jelenti néki hozája valo nagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészi a császár kegyelmeségit. a leány nem várván hogy el végeze beszédit, mint ha igen haragudnék. fel kél a kerevetröl, és a hansárhoz nyul. hogy azzal által verje. hansárt, vagy hoszu kést. nem szabad más aszszonynak viselni. csak a császári nemböl valo aszszonyoknak. a vö legény pediglen. nagy siettségel ki vészi akebeléböl a császár levelét. és aleánynak meg adgya, a kinek is mindgyárt el mulik az örömmel valo haragja, a levelet el vészi, meg csokollya. és el olvassa. a melyben látván a császár akarattyát. azt feleli a völegénynek, légyen a császár: akarattya, arra a vö legény meg csokollya. a köntösét. és ki mégyen, másnap [más-nap] sok ajándékot kel küldeni a leánynak, és nagy pompával viszik a férje házához. sokszor történik ugy, hogy egy holnapig sem lakik véle, hanem más pasának adgyák. föképpen ha aszszonyomnak valamely panasza vagyon ellene. és hanem ugy keresik kedvit, a mint kivánná. mert a virág szálat, szükséges öntözni, másként. a melegben el kéne száradni. édes néném, idétlen házaságnak tartom a török házaságot. egymást annak elötte nem láttyák. hanem csak éppen akor. amikor már nem lehet meg másolni, sokszor azt gondollya a vö legény hogy valamely szép személy mellé fekszik. másnap ha meg láttya, hát ijesztö. de azö törvények. abban kedvezet a férfiaknak. és ha igy meg csalatkoznak a feleségben. meg engedi nékik hogy ujra kezdgyék. mert egy nehány feleséget tarthatnak. ha akarják. és ha modgyok vagyon benne. de meg ezen kivül, annyi rab leányt tarthatnak. amennyi tettzik, és az ellen semmit nem mondhat a valoságos feleségek., csak nékik is meg járjon az adó. mert ha agazda azt el mulattya. három pénteken. a gazdaszszonynak lehet azért panaszt tenni a biró elött. és ha ugyan csak. továbra is akarják halasztani az adó meg fizetést. akor az aszszony el válhat az urátol. e ritka példa. de a törvény meg. engedi. hogy ha pediglen. a férfiu el válik a feleségitöl. és azután ismét viszá akarja venni, a meg lehet. a törvény azt meg engedi, de ollyan formában. hogy az aszszonynak. szabad ha akarja. minek elötte viszá mennyen, az ura hirével egy éttzakát eltölteni ollyan férfival, a micsodás neki tettzik. ecsufos törvény, és nem látom mivégre rendelte a törvény csinálo. ö lássa, abban nem töröm a fejemet, hanem csak abban hogy kéd egésséges legyen, de éppen most jő eszemben egy jó gondolat., hogy miért fedezik, és takarják. ugy bé magokot itt az aszszonyok, talám azért, hogy még inkáb kapjanak rajtok, mert. mennél inkáb légyen. valami meg tiltva. légyen is elöttünk, erösen el zárva, ámbár ahoz jutni, kellesék fáradva, annál inkáb birni, azt várjuk suhajtva. kérem édes néném kédet. hogy had ne irjak már többet. mert télben nem lehet hoszu levelet irni. azért hogy hideg vagyon. nyárban pediglen igen meleg, itt pediglen tizen egy az ora, a pennám is alhatnék.