rodosto - 12 9bris. 1725.

Azt ne csudállyuk édes néném ha a szegény ur meg holt. avalo mindennek meg kel halni, de ennek még inkáb meg kelletet halni mint sem másoknak, mert holta után. a testit fel bontották. de annak leg kisseb ize épp nem volt. és abelsö részei el voltanak rothadva, nem tudom valojában. ha azért nem vittéké a testet Constancinápolyban, hogy sok költtségben került volna. vagy azért hogy nem engedték meg. de azt tudom. hogy egy kis görög kápolnában temették el. a testámentumát fel nyitották. susinak ezer aranyat hagyot, és holmi portékát. a cselédinek is hagyot. még nekünk is holmi portékát. nekem a meg holt felesége nád pálczáját hadta. nem kel az ajándékot tekinteni, hanem azt kel tekinteni, hogy ki adgya. és mint adgya. atöb ládabéli portékája, köntösök. ezüst és arany mives portéka. a fiára szállot, a melyek mind együt. egy aszszonynak, kedvére lehetnek. mindenikünk azt gondolta. hogy kész pénze felesen vagyon. de holta után meg csalatkoztunk benne. mind azon által, ennek a gyeneralisnak. töbje volt. mint sem arégi romai gyenerálisoknak, a többi közöt egy regulus nevü fö. polgár mester száz negyven ezer emberel ment afrikában a carthagobéliek ellen., a midön ót hadakozot volna, romábol a felesége levelet ir néki. és tudtára adgya, hogy miben vagyon a joszága dolga. regulus, arra egy levelet ir a romai tanácsnak, és kéri, hogy küldgyön helyében más polgár mestert. aki a hadakozást folytassa. mivel ö néki viszá kel menni, hogy a jószágában rendelést tegyen. mert a gondviselöje meg halván, az emberek. akik a földit szántották, minden ekéit, és a földi munkához valo. eszközit el vitték. és ha nem míveltetheti a földét. a feleségit gyermekit nem tarthattya. de nézük el miböl állot az a nagy joszág. egy major házbol. és hét szánto földböl. édes néném mint meg nevetnök most az ollyan gyeneralist. a ki száz negyven ezer embernek parancsolván. azon panaszolkodnék. hogy egy nehány ekéit el lopták. és ha hét darab földet meg nem szántat. a cseléde meg hal éhel. de inkáb csudállyuk azt a boldog idöt. a melyben, egy ollyan nagy hadi ember. a maga szegénysége mellet. csak a hazája gazdagságát kereste, és a melyben, az ollyan nagy emberek, akik elöt a királyok. térdet hajtottak. csak a földi munka után. alacson rendben éltenek, látunk meg más ollyan fö polgár mestert, akit az eke mellöl vonták el. hogy száz ezer embert adgyanak kezében. és akinek. királyok mentenek udvarlására., de a hadakozást el végezvén. ismét a szántáshoz fogot. mert a régi romaiaknak. egyéb jövedelmek nem volt, csak a szántásbol. a kit fö polgár mesternek tették., az a majorkodását el hadta. hadakozni ment. és akor a királyok, és fejdelmek nagy tisztelettel állottanak elötte. esztendö mulva. a tiszttséginek vége lévén. romában viszá kelletet menni, és le tenni a tiszttségit. és a nagy kincset amelyet nyert a hadakozásban. mind egy polturáig, a város tár házában kelletet adni, és azután. az a nagy gyeneralis. a kitöl annak elötte egy nehány holnapal. az országok rettegtenek., és a nagy városok akinek egy nehány száz arany koronákot küldöttenek. és a ki nagy pompával menvén bé romavárosában. elötte gyakorta. a meg gyözetet királyok, lánczolva mentenek. ugyan az a gyeneralis. közönséges köntösben öltözvén. a major házában viszá tért. ót borsoval. lentsével élt. és kevés számu szantó földét szantotta, vagy szántatta. és az illyen emberek vetették idövel a romai birodalom alá, csak nem az egész világot. boldognak mondgyuké az ollyan idöt, én azt tartom hogy, boldognak mondhatni azt az idöt, amelyben, a nagy urak csak eppen a haza hasznát keresték, és a melyben az emberek oly közönségesen éltenek. mert azt el mondhatni boldognak. mind lelki, mind testi képen. aki keveset kiván, és kevésel bé éri, de most veszem észre magamot, hogy rodoston kezdettem el a levelemet. és azután arégi romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én azt a régi szokást viszá nem hozom. se a mostani gyenerálisokot az eke mellé nem tehetem, azért viszá térek susihoz, és azt mondom kédnek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival le akarná már is tétetni a feketét, de nem akarja. nem tudhatom az okát. noha azt tudom. hogy még leánykorában is szerették egymást. attol vané, hogy a grofné titulust nem akarja. le tenni, vagy attol. hogy a legénynek nem igen villog ládájában az arany. de elég a hogy, nincsen kedve hozá. noha a szeretet meg vagyon, mint hogy keresztények vagyunk. mondgyuk azt hogy, a kit az Isten valakinek nem rendelt, aztot nem is fogja birni. mi hir vagyon ótt kéteknél. mert innét mindenkor szomoru hirt irok, jol vagyoné az egésség.