rodosto - 6 9bris. 1725.

Edes néném itt most elég sirás, rivás, és zokogás vagyon. a szegény susi özvegyen marada. és kajdacsinébol, minden féle nedvesség. a szemin foly ki, a mennyit már a sirt, méltón is, mert a szegény bercsényi ur. a bujdosásának végit szakasztván. ma reggel két orakor el hagya bennünket. mind holtig az elméje helyén volt, és egy keresztényhez illendö halálal mult ki evilágbol. e már el vette sok szenvedésinek jutalmát. és nem szükséges szánni. hanem azokot kel szánni, a kiket árvául hagyot, itt idegen. országban, de azokra is gondgya lészen annak a nagy cselédes gazdának. a ki soha meg nem hall. a mi urunk mindenkor mellette volt. és hozája valo baráttságát. holtáig meg mutatta. micsoda ez a világ, és miért kapunk annyira rajta. a benne valo életnek kezdete. nyomoruság. a közepe nyughatatlanság, avége fajdalom, és szomoruság. ez az ur éltiben valo hogy szenvedet. de sok világi jókban is volt része. valo bujdosásban holt meg. de nem szükségben. igy fogyunk el lassanként. mert már itt elég szegény bujdosokot temettünk el. ezután még mint lesz. hadgyuk a jó atyánkra, és mondgyuk azt. hogy nem érdemli ez a világ. hogy hozája kapcsollyuk magunkot, mert akár mely gyönyörüségben uszunk is, de abbol ki kel kelni. és azt el hagyattyák velünk. Elmult gyönyörüség, csak suhajtást okoz. jelen valo pedíg. hasonlo árnyékhoz. a jövendöbélin, kapsz bizonytalanhoz, ah! mért hasonlitod, magadot boldoghoz. aztot már meg mondottam, hogy a szomoru levélnek nem kel hoszunak lenni. ez elég szomoru mert itt a halálrol kel beszélleni. azért el is kel végezni, tudgya kéd micsoda nagy dohányos volt a szegény ur, mind holtig is dohányozot. mert halála elöt. két orával. egy pipa dohányt ki szivut. de meg holt. kédet pedig az Isten éltesse. amen.