rodosto - 4 8bris. 1725

Ma csak azért irok kédnek. hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. és eztet ha el mulatnám. tudom hogy meg pirongatnának, és boszut állanának, mert az aszszonyok boszu állok, ki egyben. ki másban. hogy pedíglen a kéd rettenetes haragját el kerüllyem. inkáb irok, de mit? mert szakállomra mondom. hogy nem tudom mit irjak, mert itt olly csendességben vagyunk. (bercsenyi uron kivül:). valamint az elizéus mezején lévö lelkek, ahol még mahumet tanyitása szerént is a lelkek nagy kiességben. vannak; és a ki mondhatatlan szép leányokal valo gyönyörüségben élnek, a kik is ollyan édesek. hogy ha valamelyike. közüllök. a tengerben találna pökni, azonnal édesé lenne, és el vesztené sosságát. mert atörökök azt tarttyák. hogy ót más féle aszszonyok lesznek, és nem azok. akik itt a földön élnek, hát miröl irjak édes néném. azt meg irhatom, hogy ma nálunk nagy innep vagyon. mert a mi urunkot ferencznek keresztelték. ha pap volnék. le kellene tehát irnom a sz. ferencz eletét. de nem akarok ugy tenni mint egy ollyan pap. akinek minden predikállása, csak a gyonásrol volt. annál többet meg nem tanulhatot. és minden innepekben csak azt mondotta el. egyszer arra kérik hogy predikállyon sz. joseph napján. a predikáczioját igy kezdi el. atyám fiai ma sz. joseph napja, sz. joseph pedig áts volt. és mint hogy áts volt. gyontato székeket csinált. azért beszéllyünk a gyonásrol. nem szükséges tehát hogy le irjam a sz. ferencz életét. arra mindenik franciskánus barát meg tanithattya kédet. aztot tudgyuk hogy angyali életet élt, de aztot is tudgyuk. hogy meg haragudot volna arra az egygyügyü fraterre. aki sok idövel halála után. az irásiban, a kristushoz hasonlitotta. mondván hogy mind születésiben, életeben., szenvedésében, és halálában, hasonlo volt a meg váltohoz. hogy a ki franciskánus köntösben hall meg, annak nem lehet el kárhozni, és hogy sz. ferencz minden esztendöben egyszer le megyen a purgátoriumban. és onnét fel szabadittya a franciskánusokot. a kik akor ótt találnak lenni. az illyen irást, mi sem talállyuk jónak. nem hogy egy ollyan alázatos szent találta volna, itt most szürnek, azért beszéllyünk a szüretröl. és mondgya meg kéd nekem annak az okát. hogy mitöl vagyon a. hogy a szüret csak nem mindenüt egy tályban vagyon, az aratásban nagy külömbözések. vannak. hol eléb, hol késöbben aratnak. voltam ollyan tartományban. ahol a buzát majusban arattyák. de a szüretet csak akor kezdik mint nálunk., erre sokan azt felelik. hogy a régi romai császárok meg parancsolták volt. hogy az egész birodalmokban. a szüret egy idöben légyen, azt meg engedem hogy a parancsolat meg volt. de a nap függötté a parancsolattol. azt nem gondolom. ebben az országban a bizonyos hogy nagyob melegek vannak. mint erdélyben. még is a szüret. itt csaknem azon a napon kezdödik mint ótt. leheté tehát azt mondani, hogy a napnak meg volt parancsolva, hogy a szöllöt mindenüt egy idöben érellye meg. azt nem lehet mondani. hanem azt mondhatni, hogy a természet parancsolattyábol vagyon a szüret. csak nem mindenüt egyaránt, mind azon által nekem ugy tettzik. hogy az ollyan meleg tartományokban, a hol majd tél sincsen, leg aláb egy holnapal eléb kellene szürni mint nálunk., de eléb nem szürnek, és a szüret europában, csak nem mindenüt egy idöben esik. azt tudgyuk. hogy magyar országban a hegy allyán novemberben szürnek, de e nem közönséges még a hegy allyán is, anál inkáb a töb tartományiban. a még pedig erre a kérdésemre meg felellyen kéd, addig azt adom kédnek tudtára hogy bercsényi ur. igen igen készül a más világra mind azon által. a kit az Isten meg akar gyogyitani, halálos betegségiböl, csak egy száraz figével is meg gyogyithattya. most ez elég. maszor többet. csak az egésségre vigyázzunk édes néném, mely régen nem kérdettem, ha szereté kéd. mert azt el nem kel felejteni.