rodosto - 23. 7bris. 1725

Az urunkal. bercsényi ur látogatására jüttünk, aki is igen roszul vagyon, és ha egy darabig el viszi is betegségit, de annyira nem viszi, hogy abbol ki gyógyullyon. a lábaibol igen sok viz fóly ki, a melyet a borbélyok roszra magyarázzák. és féltik attol a veszet cángrénátol, a ki is az árviz után. ha quártélyban szál, onnét, egy Compánia borbély sem verheti ki. az Isten oltalmazzon meg minket attol, de ha az Isten azt reánk bocsáttya, jóbót kel követnünk, az Isten mennyi szenvedéseket. betegségeket bocsátot a szentekre. a kik ötet szerették, és szolgálták, azért hogy az illyen rosz. mint én. meg láthassa, hogy ha az ollyan szentek szenvedtenek. hát én micsoda szenvedést nem érdemlek. ök azért szenvedtenek. hogy például legyenek. és jobban meg tisztittassanak valamint az arany a tüzben. én nekem pedig azért kel szenvednem. hogy akaratom ellen is végit szakaszthassam roszaságomnak. édes néném, mely jó az egésség, aztot pedig leg gyakortáb mi magunk ronttyuk el, mert miért látunk a szerzetesek, és a munkás emberek közöt, annyi egésséges öreg embereket, ennek igen könnyü okát adni, mert se a szerzeteseknek. se a munkásoknak, az elméjek annyi változást nem szenved, a nagyra vágyás, fösvénység. irigység, nem gyötri, ezeknél pedig semmi inkáb nem röviditti az életet. anyughatatlanság, a gyötrödés. az elmét meg ronttyák. és az elme, az egésséget. de ne szóllyunk az elméröl, hanem nézük el. micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek. és a munkások. és nem kel csudálni ha sokáig élnek. mert az ö ételek. és italok. közönséges, és mértékletes,, csak nem mindenkoron, egyaránsu. étellel és itallal élnek. a sok féle étellel. gyomrokot meg nem terhelik. és ha vasárnap, vagy más innep nap. egy más munkás ember, többet talál enni. vagy innya,. aztot másnap a dolog. és az izadás meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az urak közöt öregeket. és ne csudállyuk. ha látunk betegeseket. mert mi lehet nagyob ellensége az egésségnek, mint a torkosság. mértekletlenség. és a tunya élet. és mi rövíditheti ugy az életet. mint a részegség? az a sok féle savanyu. és édes, az a sok féle. hidegitö. és melegitö. micsoda zenebonát, nem csinál gyomrokban. és mind ezekkel. halmozva meg tőltik magokot. azután. nem hogy valamely járásal. segittenék az emésztést. de még aztot meg gátollyák. két oráig valo déli álommal, hát még a rettentö ital mit csinál. a midön, nem az árvizben. hanem az árborban kel uszkálni a szegény gyomornak; a kinek lehetetlen meg emészteni mind azt. amit belé töltenek. és vetnek, az okoza azután a sok féle rosz humorokot. vagy nedvességeket. és a sürü vért, és a sok nyavalyák ezekböl származnak. ezért mondgya egy példa beszéd, hogy az ember a fogával áss magának vermet. elég a. hogy, a szegény ur. nem gondolom hogy meg gyogyullyon. a szegény susi azért igen szomoru; elégé vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem is lehet másként. amennyi sok nyughatatlanságot kel szenvedni. mert akor láttzik meg ajó feleség. amikor az ura beteg. édes néném vigyázon az egésségre kéd. mert a derék állapot. és maradok kéd szolgája. amen.