rodosto - 7 7bris. 1725

Édes néném csudállya kéd azt. hogy lehet irni egy kocsonnyának. mert mi csak nem egészen el olvadtunk a sátorok alat. és csak tegnaptol fogva kezdek helyre jöni. oka pedig annak. a, hogy tegnaptol fogvást viszá jöttünk a mi meg unt kedves városunkban. és már itt tölttyük az idöt, amint lehet szegény bujdosoktól, hol szomoruán, hol kedvetlenül. de mi reánk is az az Isten visel gondot, aki a hazájokban lévöket élteti; azokot ót meg hadta. minket ide hozot. aztot mind egy kéz cselekedte. egy régi philosophus. azt kérdette egyszer a másikátol, hogy mit csinál az Isten az égben, aki is azt felelte reá, hogy egyet fel magasztal, és mást, meg aláz. okosan is mondotta volt solon krésus királynak. hogy nemo ante mortem beatus, mert senki nem mondhattya magát boldognak, halála elött. ha azok nem boldogok kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk. kik itt szaporittyuk a levegö eget. suhajtásunkal. hogy pedíglen kéd a constancinápoly meg vétele historiáját olvassa. az igen szép, és hasznos idö töltés, második mahumet császár ki aztot meg vette. a tízen ötödik saeculumnak a közepiben, igen nagy hadakozo fejdelem volt, azt is irják felölle hogy egy nehány nyelvet tudot, a mely igen ritka a török császárok közöt, aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai hegyen vítette által a gályáit, és nagy hajoit. a mely mostanában. tellyes lehetetlen volna. és a mely akoron. rettentö munkának kelletet lenni. az ollyan munka, az régi romaiakhoz illet, a kik csak nem hihetetlen munkákot vittek végben. és a mellyeket, még mostanában is csudálkozásal láttyuk. a mostani törökök. nem hogy ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig szükséges volt ollyan nagy munkákhoz fogni, mert ollyan görög császáral volt dolga. aki keményen oltalmazta avárosát, és meg is oltalmazta volna. ha a minden napi veszedelem után, ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap fogyot a népe. és végtire az uttzákon kelletet verekedni atörökökkel, ugyan magát is ót ölette meg, mahumet pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki csak viszá fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének meg csökkent volna a szive. és nem örömest menne ostromra, az egész táborán ki kiáltatá, hogy avárost prédára bocsáttya. erre az egész sokaság fel zudul. és parancsolatot nem várván. ostromnak megyen. avárosbéliek is, hogy meg oltalmazhassák feleségeket, gyermeket, keményen viselék magokot. ugyan ezért lön ollyan nagy vér ontás avaros meg vételekor., azután az egész várost. fel dulák, rablák, és predálák, és irtoztato dolgokot cselekedének a törökök, azt avárost Constantinus épitette vala, ugyan Constantinus nevü görög császár is, veszté el, életével együt. de ha szinte aváros meg vétele historiáját olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. mahumetnek egy kegyetlen cselekedetét. talám nem teszi fel. mindenik historicus. a város meg vétele után, egy igen szép görög leányt vittek egy basának. a ki is a leányt szép voltáért. a császárnak adgya. a császár meg szeretvén. harmad napig csak aleányal töltötte az idöt, senki feléje nem mehetet. se semmi parancsolatot nem adot, a vezér, és a töb basák azon meg ütközvén. kérték avezért, hogy mennyen a császárhoz. és jelencse meg, hogy az egész hád nem tudgya mire vélni cselekedetét. avezér meg jelenti acsászárnak, a ki is parancsollya. hogy hivassa, eleiben a basákot. abasák eleiben gyülnek, a csaszár nagy czifrán fel öltözteti a leányt, akinek is volt neve, erini a basák csudálni kezdék a leány szépségét. és a császár kérdé töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan szép leányal. három napot tölteni. mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a csaszár. mondá nékik hát miért indultatok fel. és miért gondoltátok hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy ha a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom hadni, és méltó vagyok hogy nektek parancsollyak, erre fel indulván, a basák ellen, a kardgyát ki vonnya, és a szegény ártatlan leánynak a fejét el üti. és mondá azután a basáknak, a ki ennek oka volt. a meg fizeti ezt nekem, meg is fizeték; mert csak hamar, a tanács adoknak el ütteté a fejeket. de ha szinte illyen boszut álla is a szegény leányért, de annak nem kelletet volna. maga lenni hohérjának; édes néném, mint ha üsmértem volna. ugy meg eset a szivem, annak a leánynak halálán, és azzal, minden nagy cselekedetit, meg mocskolta mahumet. mert ugyan is, egy ollyan ártatlan személyt. akit annak elötte egy nehány orával szeretet. és akinek virágját el vette, ugyan annak egyszers mind hohérja lenni. irtoztato kegyetlenség ! az illyen cselekedettöl, irtozik a természet, mivel az oktalan állatok közöt is látunk. hálá adokot, ha mahumet meg nem vehette volna Constancinápolyt, nem lett volna a néki olyan nagy gyalázattyára, mint ezen cselekedete. de ne szollyunk többet. arrol a leány hohérrol. és ne sirassuk továb azt a szegény lányt. hanem az egésségire vigyázzon kéd. és engemet igen igen kel szeretni. mert én azt meg érdemlem. ugyé édes néném. hogy pedig azon végezzem el levelemet, amin el kezdettem, hogy ajánllyuk Istennek bujdosásunkot. és ha suhajtunk is, ne törödéssel suhajtozzunk. mert igen sokan vannak ollyanok. a kik roszabbul vannak nálunknál, erre azt mondgya kéd. hogy a nem nagy vigasztalás. és hogy mi haszna vagyon. egy éhel halónak, abban. hogy kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo, de azis valo. hogy a nyughatatlanságal valo vágyodás. azIstent meg bánttya. a suhajtás enyhitti a szomoruságot. mert. suhajtás könnyitti, a nyomorultakot. nagyon engeszteli, szomoruságokot. azt töllök nem tíltyák, hallyuk pogányokot. kik panaszolkodni, nem bánnyák rabokot. de ugy a suhajtás. mind könnyeb, mind hasznosab lészen. ha aztot az Istennek ajánlyuk. és ha csak azö segittségit suhajttyuk. nincsen könnyeb mint jó tanácsot adni, én ollyan vagyok. mint aza pap. aki mindenröl meg feddette ahiveit. és mindenkor jó tanácsot. adot, egyszer azt mondották nékie., hogy másoknak mindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi, azt felelé reá. én csak néktek predikállok. nem magamnak. talám én is azt mondhatom kédnek., szerencsés jó éttzakával együt.