rodosto - 11 junÿ. 1725.

Eleget nevettem édes néném a kéd udvaros köszönetin. mint ha én azt meg érdemlettem volna. és mint ha valamely uj dologra tanitottam volna kédet. de el kel vennem. és meg kel tudnom. hogy a kéd köszöneti. csak arra valo. hogy bátrabban ki nyissam a tudományomnak erkélyit. jó némelykor meg bátorítani az embert. mert sokan vannak ollyanok. akik szégyenlik világosságra tenni gondolattyokot. noha jobban gondolkodnak. sokszor, mint azok, akik aztot csak bátran ki pökik. arrol igen okosan gondolkodik kéd. hogy ugy szeretné neveltetni a fiát és leányát. valamint ót pérában nevelik a francziák. édes néném. ót pedig csak csak kereskedöket lát kéd. de az országokban kellene látni hogy a nemes ember gyermekeit mint nevelik. avalo hogy nekik magok királyok vagyon, és ahol minden féle tudományok. és mesterségek virágoznak. az is valo hogy egy országnak aboldogsága, az iffiakot valo jó neveltetésekböl áll. a hadakozást. atudományokot, és a mesterségeket akor kezdik tanulni, a mi boldogtalan országunkban mind ezekre alkalmatossága nincsen egy iffiunak. noha mind ezekre, ollyan alkalmatos volna, mint akár mely nemzet. mind azon által. ugy tettzik. hogy még is jobban lehetne nevelni az iffiakot, ha az attyák. arrol jobban gondolkodnának, noha közüllök sokan tudatlanok. és egy vaknak. nehéz avilágtalant vezetni., de ha magok is a tanulást jobban szerették volna. a fiakot töbre tanyithatnák. mert egy jól neveltetet. és oktatot iffiu, a fiát is a szerént neveli. mert ugyan is nézzük el. hogy neveltetnek nálunk az iffiak. közönségesen, leg aláb tiz vagy tizen egy esztendös koráig a falubol kinem megyen. hanem addíg a falusi iskolában jár. addig az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást is tanul. ha iskolában nincsen, othon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer. az apját részegen láttya. a ki nem törödik azzal. hogy a fiában valamely nemesi. és keresztenyi jó erkölcsököt olttson. és csak a cselédekel valo társaságban hadgya. akiktöl minden féle rosz szokást, és rosz erkölcsöt látván. el tanulván. azok benne csak nem holtig meg maradnak, és a nagy paraszttságban valo neveltetése miat, azt sem tudgya ha nemes ember gyermekeé. talám meg sem tudhatná másként, hogy ha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. tizen két vagy tizen három esztendös korában, valamely Collégyiumban bé plántállyák, a honnét. huszon négy. vagy huszon ött. esztendös korában szabadul ki, ollyan idejében. a melyben másut már az ollyan iffiu jó deák. jó historicus, a gyéométriát, gyeográfiát szükségihez képest tudgya., és már jó hadi tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a mi huszon ött esztendös deákunkot a Collégyiumbol. és nézük meg. hogy annyi tanulás után. mit tud. és hogy ha használhaté valamit tudománnyával az országnak. vagy magának, leg elsöben is a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra köntöse. és paripája légyen. égy nehány könyvit és philosophiáit valamely almáriumban el temetvén, azután falurol. falura bé járja az attyafiait. áristotélesnek ót egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az aszszonyok tanulo deáknak ne tarttsák, az attyafiainál mit csinál, leg hasznosab beszélgetése a vadászatrol. a lovakrol, vagyon. ha asztalnál vagyon. nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné. ebed után vagy az aszszony, vagy a leányok házában bonttya ki a mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet is tellyeségel el felejttse. szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy hármat szereteinek fogadgya. e szerént fel rován az attya fiait, és közöttök. egy nehány részegség után, meg mosván torkát. a deák szótól, és az iskolai portol. ismét haza iromtat azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt elö veszi, mihent az apjához vendegek érkeznek., mert leg nagyob gondgya is a lesz., hogy az apja vendégit meg részegittse. és az apjátol is, azért dicséretet vegyen más nap, e szerént tölt el két vagy három esztendöt, vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a vénus udvarában. és a mit egy nehány esztendökig tanult, azt egy kevés dö alat. csak nem mind el felejti,. de mit tanult volt. annyi esztendökig csak a deák nyelvet., és egyebet nem tanulván annak házánál hasznát nem sokat vészi, és a gazdaságban ollyan tudatlan mint mások, és a physicájábol. annyit nem tud, mint. a molnárja, vagy a kovácscsa, nem tudván csak annak is okát adni. hogy miért hinti meg vizel. annyiszor az egö szenit, annyi deáksága után. csak azt is a tisztartojátol kel meg kérdeni, ha a szöllöje. délre, vagy északra feksziké; kérdgyük már aztot hogy mikor fogja hasznát venni alogyikájának., ha meg házasodván, agazdaságakor. annak semmi hasznát nem veszi. az ország gyülésiben el menvén. az ország dolgához nem tud; nagy csendeségben. kel halgatni a végezéket. mivel ha ót ugy disputálnának, mint az iskolákban. azonnal ö is. fel ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., nego majorem., de azokhoz nem értvén. ollyan tanácsot kel adni, hogy hánnyák el az ember föt, nem hogy azt tudná, hogy miben áll, az ország haszna, de azt sem tudgya micsoda országok szomszédi erdélynek, hogy ha a maros. a tiszában folyé elsöben vagy a dunában, de hol? a meg más kérdés volna. mind ezekböl láttyuk. hogy a nyolcz vagy kilencz esztendeig valo tanulásnak. se maga. se az ország hasznát nem veszi. mert a deák nyelvnek ugy venné hasznát, ha a hadakozásrol, az ország igazgatásárol. és más tudományokrol valo könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy, két esztendö mulva. ollyan tudatlanná lészen. valamint a gondviselöje. és ha a tisztartojának. nem kelletnék. irni, talám az irást. és az olvasást is el felejtené. nem akarom ezekböl azt ki hozni. hogy a deák nyelv haszontalan volna. hanem csak azt mondom. hogy egy nemes embernek idö vesztés annyi esztendökig csak azt a nyelvet tanulni, mivel a mellet más egyéb hasznos tudományt is tanulhatna. egy paraszt ember gyermekének, még haszontalanab. és job volna mihent irni, és olvasni tud. valamely mesterségeket tanulni. mivel a mesterségek. és a kereskedések hajtanak hasznot egy országban, tudom hogy a mi országunkban, egy iffiunak más tudományt nem lehet tanulni. mert nincsenek arra valo Collégyiumok, mint más országokban, a hol egy huszon ött esztendös iffiu. négy vagy ött féle tudományokot tud, és egy közönséges iffiu, két vagy három mesterséget. de lehetetlent nem kel kivánni a szegény erdélyiektöl. nem is kivánok. de az atyák nagy számot adnak azért hogy a fiakot nagyob gondviselésel nem nevelik. és a nemesi jo erkölcsre nem ingerlik még eleinte. hanem még példát adnak a részegeskedésre., a feslet. és tunya életre. ha a fiakot csak arra vennék is hogy a deák könyveket magyarra fordittsák. ugy a tanulásokot. aközönséges jora forditanák. mivel sokan vannak ollyanok. akik arra. alkalmatosok volnának. és ha csak egy könyvet forditana is meg, életében. azzal mind magának. mind másoknak használna, és látná valamely gyümölcsét annyi esztendeig valo tanulásának, de a sok hejje huja, a kopo, a virrattig valo ital, mind ezekre idöt nem ád, és nem engedi hogy az elme valamely hasznos dologban foglallya magát, és ha meg vénül, jó tanácsot sem tud adni. mert iffiuságát haszontalan töltötte el. és egy tudatlan tanács ur, ollyan egy országban. mint egy üres hordo. a pinczében, de édes néném most veszem észre, hogy miben töröm a fejemet. mind azon által mint haza fia, azt akarnám hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk,. valamint a tudatlanság, de akár mely hoszu levelet irjak is kédnek erröl a dologrol, azzal a mi iffiaink szokásokot meg nem változtattyák. se az atyák. az asztalnál valo régi bé vett rendet. el nem hadgyák. kédnek pedig azt jovallom, hogy a fiának ollyan tudományokot adasson. amelyekel használhasson országának. én eleget predikálottam a fiakrol, azért le szállok a predikállo székböl. és mennyen fel kéd is oda. predikállani. a leányokról, a kédet illeti. mert a leányok neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokot ollyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé az édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá változván. a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák. a régi romaiak. meg ajándékozták az ollyan anyákot, kik a haza szolgálattyára, jol nevelték fiokot. erröl többet nem irok, és többet nem irhattam volna. ha szinte fiam volna is. de nincsen, és azt bánom. de azt is bánom hogy ma ismét satorok alá jöttünk lakni, mert a napokban, viszá mentünk volt a városban. itt kel a vászon alat pergelödni, és ugy süt a nap itt minket, valamint a koldus lábat sütik atüznél. édes néném az egésségre vigyázzunk, és mondgyon el kéd. egy olvasot érettem, mert a sok fülben mászoval tele a sátorom.