rodosto - 22 apr. 1725

hol vagyon, hol vagyon az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette azt a kettskét. kit apám vett avásáron, hol vagyon az az ember, ki meg találta, azt a levelet. kit innét irtam kédnek. mit tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd levelemet ha nem irtam. azt nem kel csudálni, ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi leveleinket. bécsben is el olvashattyák. hogy ha pedig a tengerben veszet, abizonyos hogy a halaknak, nem siroza meg a fogokot. édes néném, ha egy két levelünk el vész, irjunk tizen kettöt hellyekben., a nem nagy fáradcság, és a resttséget meg nem háborgattya, de mit irjak, mert itt semmi hir nincsen, hanem ha azt irom meg, hogy most itt az örmény aszszonyok, nagy munkában vannak. mert most vetik agyapotat; irjunk hát a gyapotrol. mert az itt nem bolondság. de söt még nagy haszon. mert sohult nem terem annyi mint itt. és az itt nagy kereskedés. a mi földünkön nem gondolom hogy meg teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg nem probállyák. mert ótt vagyon ollyan hely, ahol meg teremne, és a nagy hasznot hozna az országnak. leg aláb az a pénz akit gyapotért adnak, meg maradna az országban. a gyapot mag, ollyan nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni, nem nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy ág is jö ki, és azon mindeniken egy egy gömbölyü gyümölcs füg, a mely ollyan. mint egy kis zöld dio. és annak a virágja sárga, a még meg nem érik. ha fel nyittyák, enyv forma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az enyvböl leszen a gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg jobban meg érelhesse, a midön pedig semtemberben egészen ki nyilt. meg fejéredet, és a haja meg száradot, akor ki szedegetik a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon. és a gyapot ugy jöt ki szálanként abbol a magbol. hogy ujjal is nehéz volna a magrol le tépni a gyapotat, azért itt az aszszonyoknak ollyan kis kerekek vagyon. a melynek két tengellye vagyon. egyik vas, a másik fa. egyik egy felé fordul, a más más felé. ugy hogy, a midön a gyapotat magostol. köziben bocsáttyák, csak agyapot megyen által. a magrol le foszlik. és tisztán esik le más felé. és igy könnyen választtyák el a magjátol., az ollyan kerek nélkül. egy marékni gyapotat egy nap még nem lehetne talám tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot kevés. ihon már készen vagyon a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot nálunk meg nem teremne, kéd más hasznot tehetne a mi országunknak. a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le irni az erdélyi historiában: ha az Isten haza viszi kédet. miért nem lehetne kédnek annyi selyme. hogy a szükségre valot nem kellene pénzen venni, ha kédtöl meg látnák, más uri aszszonyok is követnék. és lassanként a haszonért a közönseges renden valok is fel kapnák, idövel nálunk is el bövülne, valamint más országokban. ahol ót is cak lassanként kezdették, ebben az országban, egy görög császár, bövön meg ajándékozot két missionárius papot, azért hogy ök hozták mesze országrol leg elsöben a selyem eresztö bogárnak a tojását, aztot itt ki költették. fel nevelték. el szaporitották. és meg mutatták miképpen kel banni vélek. és a selyemel. ök azt mint okos emberek. mind meg tanulták volt. itt hogy el szaporodot az oloszok is fel kapták. a görögöktöl, az oloszoktol. a spanyolok. és a francziák idövel fel vették, és igy terjedet el lassanként. és igy jöt bé a haszon a kereskedésel az országban, nevetném ha kéd lenne elsö fundatora a selyem eresztö bogaraknak erdélyben., azillyen dolgot, ha valaki el kezdené, a többi is követné, és az ollyat ollyannak kel el kezdeni a ki ahoz tud, mert ecsak eppen azért tettzik nehéznek. hogy nem tudnak véle banni. hogy is lehetne egy uri aszszonynak kedveseb mulattsága, és hasznosab. mint mikor látná hogy egy nehány ezer hernyo micsoda nagy serénységel dolgozik számára. de mint hogy azok az állatok, nagy ehetök, és mihent lesznek. azonnal enni kezdenek. azö leg kedveseb ételek, az eperj fának a levele, a fejér. és a veres eperj fa pedig. csak nem mindenüt meg teremne nálunk, csak kevés fáradcságal. én nekem pedig ugy tettzik hogy nem kellene sajnálni a fáradcságot, az ollyan munkásoktol. akik egy kevés fa levélért, selyemel fizetnek nekünk., még elöre meg mondom. és abban nem kételkedem, hogy kéd nem tudná, mint kel bánni azokal a selyem csinálo munkásokal. de mint hogy egyéb dolgom nincsen, le irom kédnek. hogy mit olvastam az iránt, azután ugy dolgoztassa kéd öket, amint tettzik. leg elsöben is egy tiszta házat kel számokra el késziteni, a kin jó ablakok legyenek. a hova a verö fény bé szolgálhasson, és a hová. az egerek. se más egyéb kis állatok ne mehessenek, a szél se érje. a ház közepin négy tzövekre. egy gyéként kel teriteni, ágy formára. vagy ha gyékény nincsen, apro veszökböl kel fonni ollyan formát, valamint a szilva aszalokon vannak. a ház már meg vagyon. hanem hozuk már avilágra a munkásokot a selyem eresztö bogárnak a tojása igen igen apro. hogy elig láttya az ember. és amikor tojik egy papirosra teszik. a papiroson hagyván egy nehány száz tojását. az oda szárad. és azt jo helyre el teszik tavaszig. azért vegyük elö azt a papirosot. és adgyuk oda valamely kövér leánynak, aki aztot a kebeliben tévén. a melegtöl, egy kevés idö mulva ót életre kapnak, mihent azt észre veszik, hogy mozganak. a papirosra. gyenge levelecskéket tesznek. már meg mondottam micsoda fának a levelit. a midön egy kevesé nagyobak lesznek., a fellyeb meg mondot ágyra kel öket el helyheztetni. és csak gyengén kel öket bé takarni fa levélel. a derekajok is fa level legyen. de leg elsöben is arra kel vigyázni hogy ezeknek ollyan dajkát kel adni aki munkás. és értelmes legyen. a ki afiait szeresse. a ki azoknak, mindennap. bizonyos orában fris levelet adgyon, elsöben meg tisztitván az ágyat, minden nap a tisztátalanságtol. és a levéltöl. e meg lévén, azután kel reájok hinteni szép lassan az uj levelet, mivel semmi ugy nem árt ezeknek az állatoknak. mint a tisztátalanság és anedvesség, arra vigyázon a dajka, hogy vizes levelet ne adgyon nékik. az esös idöben szedet levelet. meg kel száraztani. és ha láttya hogy esö leszen. még elöre kel. levelet gyüjteni. és nem kel hogy böjtöltesse a fiait. mert. ezek akis állatok. mint hogy kevés ideig élnek. azért az idöt el nem akarják. veszteni, és szüntelen esznek. hogy ha ollyan nagy szükségben találnának esni. hogy fa levelek nem volna., ollyankor lehet saláta, vagy káposzta levelet nekik adni, eztet ök meg eszik, mert a szükség rea viszi. de illyen eledeltöl. a selymek sem lészen ollyan jó a dajka, tisztán, és jó eledelel tartván fiait, arra igen vigyázon, hogy a midön szép idö vagyon, az ablakokot estig nyitva tarttsa., és a házat tisztán tarttsa. mivel a tisztaság és a jó áer, ezeknek igen egésséges. de egy kevesé nézük meg. hogy micsoda változásokon mennek által. Ez a féreg. a tojásbol ki kelvén. igen igen kicsid. és fekete., egy nehány nap mulva. fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti. és mint hogy vastagodik. fejéreb és zöldes ruhat veszen magára. egy kevés nap mulva az ételt tellyeségel el hadgya, és el aluszik. mint egy két napig, azután hánkodni, és nyughatatlankodni kezd, ugy annyira hogy a nagy eröltetésben, meg veresedik akoron aböre meg ránczosodik. és azt leveti, nó már harmadik köntöst veszen magára, hát nem elég egy holnap alat. háromszor változtatni a köntöst. azután enni kezd. és akor. egészen más formáju leszen mint annak elötte, egy nehány napig jol évén. ismét mély álomban esik, abol fel serkenvén. uj inget veszen magára. az az uj bört, azután ismet egy kevés ideig a jól lakáshoz fog. de végtire. mind azt. mind az életet, mind a társaságot meg unnya, és mind ezektöl el akarván magát vonni. ollyan kis remete házacskát kezd selyemböl csinálni. amelyet nem lehet eleget csudálni. se a teremtöt elégé imádni. édes néném el untam már az irást is, azert felben szakasztom a mi remeténk munkáját. maszor le irom. hanem most arra kérem kédet. hogy az egésségre vigyázzunk. mert én vagyok aki voltam. és lészek a ki vagyok.