Rodosto - 16 jan. 1725

új esztendöben, mi vigadgyunk, és ha lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették mi töllünk. és csak a gondolatot hadták szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni, mert ugyan is mi haszna itt arrol gondolkodni, abujdosok házasága. igen szomoru házaság, dekivel, a kétek görög leányival, távul legyen. abizonyos hogy azok nem érdemlik a feleség nevet; csak arra valok. hogy reggeltöl fogva estig akereveten üllyenek, leg kisseb gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az uj köntösnek meg kel lenni, és ha egyszer el mulnék, az urának szemiben meg mondaná. hogy ha ö nem akar csináltatni, talál ollyat a ki ö néki csináltat. ötven ezer talléráru köves portékát adna is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené egy polturával is azurát ha szegénységben esnék. készeb volna száraz kenyeret enni, mint sem egy gyöngyös nyakravaloját el adni. ha kétszer vagy háromszor napjában fel nem öltözhetik, akor el unnya magát. a micsoda selyem matériákban, és gyöngyösön láttya az ember, azt gondolná hogy mindenik egy grofné. és az asztala is hasonlit aköntöséhez, holot egy kis száraz halbol, vagy egy kevés riskásábol áll az ebédgye., és vacsorája. franczia aszszony sem kel. mert annak csak a kárttya. és az ének az eszében, a spanyolnék. szintén ugy bujálkodnak a köntösben. valamint a görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is volna inkáb mindenét meg mutatni. mint sem alábát, hatha még ollyan kis lábok volna, mint a kinai aszszonyoknak. ót amikor valamely leányt jovallanak valakinek hogy el vegye. leg elöbször azt kérdi. ha nagyé a füle, mert a leg nagyobat tarttyák leg szebnek. és ha nagyé a lába, mert ha nagyob volna a kis ujomnál, már el nem vennék., eztet pedig nem fogja kéd csudálni, mihent azt kéd meg tudgya, hogy abban az országban a leány gyermek mihent más fél esztendös, mind a két lábát ki tekerik, és azután az ugy marad, és nem sokat ugrándozik azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak aházbol sem mehet ki. azt tarttyák hogy a sánta aszszonynak. ollyan forma mozgási vannak a mely tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes néném. erdélyi feleséget adgyon kéd. mert nem tudok ollyan országot. ahol az aszszonyok olly érdemesen visellyék a feleség nevet. mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet. mindenüt a nagy békesség. és csendesség. nekünk pedig zavaros vizben kellene halásznunk, másut nem tudunk hadakozást, csak a töröknek a persával. ezis már egy nehány esztendöktöl tart. mi nékünk azt kel kivánnunk hogy a török legyen gyözedelmes. mert kenyerit eszszük. nem is segittik ugy a bujdosokot másut, mint ebben az országban. ez a nemzet nem is ollyan irtoztato valamint a hire vagyon. nem tudok ollyan nemzetet aki oly csendeségben éllyen mint ez, és sohult ollyan békeséges maradásunk nem lehetne mint itt. Istennek légyen hálá. leg kisseb szerencsétlenség még közöttünk nem történt. ákár hol talállyunk törökököt. mindenüt jó szivel látnak minket. mert atörök leg inkáb amagyarokot szereti leg jobbat nem kivánhatunk mind ezekért nékik. mint azt hogy, még valaha legyenek keresztények. amen. hogy ha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk. itt eddig nem lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos hogy leg kisseb ártalmokra nem vagyunk, ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb dologért. a száz pálczát meg olvasnák rajtok., és igy becsületben. és tiszteletben tartat minket a bót. mert itt azt nem tekintik hogy micsoda renden vagyon. hogy ha gazdagé. vagy régi familia, mind ezek meg nem mentik hogy a husz körmiröl le ne vonnyák, és a száz páltzát duplán meg ne kostollya. ki is lakhatnék az illyen kevély nemzettségel., hogy ha igy a földig meg nem aláznák öket. én leg inkáb azon busulok itt, hogy hol nyomtassam ki a kéd leveleit. ha ollyan könnyen meg lehetne, a mint aztot meg érdemlenék, nem kellene törödnöm. mert azt tudom hogy mások is gyönyörüségel olvasnák, senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet, azért ha meg szid is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd egésséges. arra is kel vigyáznunk. mert az egésségesnek. étel, ital, és más egyéb fent álva is jól esik. adgyon Isten jó éttzakát. igen kedves álom látást. és holnapra fel virradást.

Mikes Kelemen: Törökországi levelek [XML] - TL.59