rodosto - 19 9bris 1724

Mindenkor pirongat. kéd levelében hogy meg nem irom kédnek, mint tölttyük itt az idöt, a nagy vigasságban, csak suhajtunk, ollyan jó kedvünk van, hogy majd meg halunk bunkban, mit kiván kéd egyebet, ha jó volnék. jobban tölthetném. mert arra elég jó példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és attol tartok. hogy az is ne maradgyak; de talám az idö okosabbá tészen, vagy akarom vagy sem. a kételen valo okosságnak pedig semmi erdeme nincsen, akor volna valami kis érdemünk. a mikor ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de nem eszünk, és nem akor, amidön arra nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy nehány napig is, okosab leszek. mert tegnap ide érkezet a a kétek érsekje. itt fog egy nehány napot tölteni, és addig rea tarttyuk magunkot. valamint a kompodi nemes aszszony, édes néném ez után hintot, mit kelletet küldeni, arégi püspökök pedig azért meg nehezteltek volna., mivel az elött. föképpen anap keleti országokban, apüspökök. közönségesen gyalog jártak. nem szollok az öregekröl. akik szamárra, vagy öszvérre ültenek. a görög anyaszent egyházban emindenkor igy volt szokásban. mert a püspökök mint hogy csak közönséges rendböl valának. azért nem vágytanak a féle alkalmatosságokra. constancinápolyban annyi gazdag pátriárkák közöt, talám csak egy volt. akiröl mondgyák hogy hét száz paripát tartot., azt nem kel csudálni, mert a császár öttse lévén. inkáb szerette az uri, mint sem a püspöki szokást. csak ebböl is. ki tettzik, mert egy kedves kantzája lévén. amidön meg vemhezet. akor az officiumot mondotta a clericusival. azt meg tudván a lovász mesterétöl. azonnal le vetkezik, el hadgya az officiumot. és az istálloban megyen, azt láttyuk hogy constántinus császár, meg parancsolta. a gubernátoroknak, hogy szekereket. vagy más egyéb utra valo alkalmatosságokot rendellyenek apüspököknek. a kik a nicéai gyülésre mentenek. mert mesze földekröl kelletet oda menni, és az öregek oda el nem mehettenek volna. de ebböl láttyuk hogy a püspökök közönségesen nem tartottanak magoknak, semmi alkalmatosságot az utozásra. a bizonyos hogy egy alexandriai pátriárchátol. akik gazdagok valának., ki tölt volna egy hinto, és egy ló. de még is azt láttyuk. hogy a hires sz. athanásius gyalog járta fel a thébai pusztát, a nap nyugoti [nap-nyugoti] püspökök, már inkáb kezdék az alkalmatosságot keresni, és lovakot tartának., a kristusnak, és az apostoloknak hagyván. a szamáron valo járást. avalo hogy sz. márton szamárra ült. és azon kerülte meg a diécésisét, de e még igen eleinte volt. és még akor. a nagy renden lévö familiák nem igen vágytanak a püspökségre. de mihent anagy urak gyermekei a püspöki süveget a fejekben kezdék tenni. szégyennek tartották. volna. szamáron. vagy öszvéren járni. hanem paripákon, és nagy seregel kisértették magokot. a midön a diécésiseket mentek látogatni, ugy annyira hogy a szegény plebánusok kénszeritetének panaszt tenni hogy a püspökök sok kisérökel szálván reájok. azok öket mindenekböl ki eszik. de mindenkor nevetnem kel a szent gergely panaszán. mikor eszemben jut. mert a mely diaconus viselt a siciliai jószágokra gondot. az ennek a pápanak. szép öszvéreket. és szamárokot küldöt, apápa azt irja neki énnekem szép szamárokot küldöttél, de ha szépek is, azok Csak szamárok, hanem küldgye egy lovat, a melyen járhassak. a bizonyos hogy ez a szent pápa. inkáb vigyázot a soltár szépen valo éneklésire, mint sem a szép lora. aztot olvassuk egy más sz. pápa felöl, a neve nem jut eszemben, hogy Constancinápolyban akarván menni, ahajobol thessálonika tájékán ki szállot és ót valami alkalmatosságot kerestenek számára. a mellyen el végezhesse uttyát. ót egy nemes ember feleséginek igen kedves lova volt. a melyen csak az aszszony járt. az aszszony a pápának oda adgya a lovát. és a pápa azon Constancinapolyban megyen. és onnét viszá küldi a lovat. de a ló azután soha fel nem vette az aszszonyát. a ki is látván hogy reá nem ülhet, a pápának küldi romában ajándékban, édes néném. avalo hogy mi azt igen szép dolognak tarttyuk még mostanában is, hogy arégi püspökök. ollyan akaratból valo szegénységben éltenek, a mely élet inkáb hasonlitot az apostoli élethez. azt se gondollyuk felöllök hogy szegények lettenek volna, mert valamint mostanában, ugy regenten is elég gazdag, és szegény püspök volt, hanem az a külömbség vagyon., hogy regenten. a gazdag püspök ugy viselte magát., valamint a szegény. mostanában pedig a szegény, igen meg külömböztetik. a gazdagtol. hanem azt mondgyuk hogy régenten ugy kelletet lenni, mert ugy volt a szokás. mostanában pedig más szokás lévén, egy gazdag püspök. meg sértené a püspöki méltoságát. ha külsö képen is magát nem tiszteltetné. és csak szakadozot ruhában járna. mit mondanának mostanában egy tolentinumi érsek felöl spanyol országban. akinek három, vagy négy száz ezer arany jövedelme vagyon esztendöre, ha csak egy szólgálot tartana, aki babot fözne ebédgyire, és egy szamáron kerülné meg a diecesisét, eha igy volt is regenten, de mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák, denem követnék, és annyira nem tisztelnék. fösvénynek is tartanák. miért rendelték amagyar országi gazdag püspökségeket, azért hogy régenten tartoztanak a török ellen fel ülni. és akirálynak egyik fiát el tartani. mit mondanánk ha mi erdélyi püspökünköt. csak egy diaconus kisérvén, szamáron menne a gyülésben, azt mi szégyenlenök. csak a bé vett szokást. kel követni. a ki nem jó szándékból kezd valami szokást, meg fizet érette, de a ki azt a szokást mint egy kételenségböl, és jó szándékal követi, az ellen semmit nem mondhatni. aztot tudom, hogy a jó püspökök nem az uraság kedviért tartanak udvart hanem azért hogy szokás. és hogy a püspöki méltoság inkáb tiszteltessék. édes néném, most veszem észre. hogy levelet irok, és nem bizták reám hogy az egyházi renden lévők szokásirol irjak. én ezt csak kédnek irom. még is tölttsük az idöt. mert innét hirt nem irhatok. hanem csak azt irom. a mi eszemben jut. mert mikor kédnek irok, ugy tettzik mint ha elöttem volna. kéd. és kédel beszélgetnék. elég ahogy, ami érsekünk mind hintoban, mind gyalog, meg érdemli atiszteletet. itt is fog maradni egy nehány napig. én pedig el végezem levelemet, mert ha még hoszab lesz, felit sem olvassa el kéd. kérem kédet. büntessen meg kéd. egy hoszab levélel. és az egésségre igen vigyázunk.