rodosto - 15 7bris. 1724

Edes néném, ha semmit nem irt volna is kéd az utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly az erekben avér, mert a kéd levelén eleget nevettem. ki ne olvasná jó szivel, a kéd okos, és nyájas leveleit. fö képpen mikor jókedvünk van. de csak azért haragszom hogy némelykor rövidek. holot soha hoszu levelet nem irhatna kéd nekem. és ollyan örömmel olvasom. hogy némelykor csak azért irok rövid levelet. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát. csak nem minden ember ir levelet. de nem minden tud ollyat irni. hogy tessék. vannak ollyanok a kik le irják amit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan. és izetlen, némellyek pediglen, leg kisseb dolgot is. ugy fel tudgyák ékesiteni, ollyan izt adnak annak. hogy tettzik. meg bocsasson a kéd veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony, és férfiu tud ollyan szép leveleket irni mint kéd. a melyek ugy tettzenek az elmének, valamint a szép, és jó izü étek, a szájnak., a káposztát akarám mondani. de nem mérém. ne hogy azt nemondgya kéd. hogy a káposztához hasonlittom a kéd levelit. (de meg ne haragudgyunk.) ha szinte ahoz hasonlitanám is. mit vétenék véle. csak azért is azt mondom. hogy a szépen irt levél. az elmének ugy tettzik. valamint a szemnek a kapros. és téjfellel bé boritatot káposzta. amely tavulrol ugy tettzik, mint egy kis ezüstböl valo hegyecske. a melyről ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet. alatta. drága füet lehet találni. erre tudom azt mondgyuk, csak a káposzta neki, azt ne csudállya kéd, mert egy nagy könyvet akarok irni a káposztárol, leg elsöben is azt teszem fel. hogy azok a hires romaiak nem tudom mi okbol. az orvos doktorokot a városbol ki tiltották. és két száz esztendeig csak a káposztával gyógyitottak minden féle betegeket. de egyéb dicséretet nem mondanék is felölle. a nem elégé. ha azt mondom. hogy erdélyi czimer, hogy ha pedig a könyvem el készül. azt akarom. hogy atöbb hires auctorok közi számláltassam. mert ugyan is, ha az aranyrol. ezüströl. és egyéb metallumokrol. drága füvekröl, könyveket irnak. miért ne irhatnék a káposztárol. holot száz font réznél. job egy tál káposzta. éh gyomornak. mint hogy már a gyomros materiában elegyedtem. talám követem még egy darabig. nem lehet mindenkor beszélleni nagy dolgokrol. némelykor a cancelláriákon sem forognak szükségeseb dolgok., mint a konyhákban, azért ma a mint észre veszem. csak a konyhán maradok. és onnét irok. azért is jutot eszemben. hogy régenten, siciliában, volt egy görög város, amelyet sybaris városának nevezték. ót a lakosok ollyan torkosok valának hogy nagy ajándékokot adtanak az ollyan szakácsoknak. akik ujab ujab étkeket tudtak ki gondolni. és ollyan nagy kényeségben éltenek, hogy az városban nem szenvedték az ollyan mester embereket a kiknek. zörgéssel kelletet dolgozni. de söt még kakasokot sem tartottak, azért. hogy fel ne ébreszék álmokbol. leheté édes néném. ennél kényeseb élet. ha ezek a lakosok, a mi barátinkhoz mentenek volna ebédre. mint laktanak volna. a valo hogy vannak ollyan barátok. a kik jol tarthatták volna, de meg vannak ollyanok. ahol a fogok meg nem sirosodot volna. de hiszem tudok ollyan historiát hogy egy aszszony meg ett egy milliumot, még sem sirosodot meg a foga. a hires Cleopátra egyszer azon vetekedet antoniusal. hogy mellyik adhat közüllök drágáb ebédet. antonius. mondotta. hogy ö adhat három vagy négy száz ezer forintos ebédet. Cleopátra felelé. hogy a mind semmi. és másnap egy millium eröt elötte meg eszik. antonius azt lehetetlennek tartván. Cleopatra másnap ebédre hija antoniust; az egyik fülben valoját le veszi, és etzetben teszi. a gyöngy ót hamar el olvadván. az etélben teszi. és egyszersmind meg eszi. és mondgya, antonius latodé hogy én meg ettem egy millium éröt, édes néném dicsérjüké azért Cleopátra aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt nem cselekedte volna, nem volna mit irnom kédnek. édes néném meg ne egye kéd igy a gyöngyeit mert bujdosok vagyunk. ha az a királyné ugy bujdosot volna mint kéd. talám ö sem cselekedet volna ollyan drága bolondságot. a valo bolondság. de annak abolondságnak. tizen nyolcz száz esztendötöl meg maradot a hire. csak nem minden bolondság ezen avilágon. hát az illyen miért volna aláb valo a többinél. nagy sandor nagyob bolondságot cselekedet. mert avilágot akarta birni, egy nehány millium embereket elvesztet és egy kevés idö mulva. ö is csak ugy holt meg. valamint egy kóldus, ahalál elöt mindeník egyenlö volt. hát a nem volté bolondság attol a romai polgár mestertöl. a kinek avároson kivül.egy nehány udvarháza lévén. és mindenike külön külön féle modon volt fel ékesitve. mindenikében különös udvari cselédgye. mindenikében gazdag ebédet és vacsorát készitettek minden nap. ugy hogy akár mellyikében ment a polgár mester. kész udvart. és konyhát talált. hát vitellius romai császár felöl mit mond kéd. aki egy pástétomot csináltatot ebédgyire, amely csak fátzán nyelvel. volt tele. ötven. vagy hatvan ezer tallérában került. enem volté bolondság. hát cájus császár aki alova istáloját ugy fel ékesitette. valamint amaga házát. és annak udvari tiszteket rendelt valamint magának. arány tálban, aranyos árpát adtanak enni. és némelykor ebédre hitta, valamint egy királyt hivut volna ebédre az illyen nem bolondságé ne féllyen kéd, nem irok töb bolondságot. hanem valoságot hogy szivesen szeretvén kédet. maradok.