rodosto - 28 junÿ 1724.

Annak igen örülök hogy ollyan hoszas betegség után az ágyat el kezdi kéd hadni, és az egésség meg akar kédel békélleni, édes néném. ha békéllik kédel, meg nem kel többé haragittani. hanem kedvit kel keresni, és gyakran meg kel ölelgetni, hogy leg aláb még vagy harmintz esztendeig. akéd szolgálattyában meg maradgyon. éppen nem volt szükség bocsánatot kérni azért, hogy annyi ideig nem irhatot kéd. mikor valami nem az akaraton mulik el, hanem valamely más alkalmatlan akadályon, akor könnyü, és tartozunk is meg bocsátani, talám nem volna szükséges meg irni, hogy micsoda örömel olvastam akéd régtöl várt levelét, köszönöm is most az egyszer, hogy két vagy három levelemre választ nem adot. mert az, alkalmatlanságára let volna, annak pedig örülök hogy oly igen fogja kéd párttyát az aszszonyoknak. mert abbol észre veszem. hogy már job eröben vagyunk, nem mondottam én azt, hogy nelegyen jó szivü aszszony, de ritka, és a férfiak közöt töb jó szivü találkozik, egy neápolisi király a királyné házában menvén, a királyné, sinort csinált, akirály kérdette hogy minek csinálya a sinort, arra csinálom ezt a sinort felelé a királyné. hogy tégedet meg fojttsam véle. ezt a király. tréfának vélte, de más nap a tréfa valoságra fordult. mert ugyan meg is fojtották, édes néném, az illyent ne tegyük a jó szivü aszszonyok köziben, talám inkáb tegyük a vad állatok társaságában. nem csak a közönséges renden lévök közöt találunk jó szivüeket. de még afejdelmek közöt is, a mely ritka. dom antonio. egy portugalliai király, látván ferdinandusal, és izabellával valo hoszas és szerencsetlen valo hadakozását. kéncsinek, és hadának fogyatékját, el tökéllé magaban, franczia országban valo menetelét. hogy ót a királytol segittséget nyerhessen. 11 lajos király udvarában érkezvén, királyi modon fogadák. és lajos szép igéretekel biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö mulva, látván. hogy csak a biztatásal tartanák. ujontában szorgalmaztatni kezdé kérését. lajos nem akarván se meg szomoritani, se valoságal meg vigasztalni. azt felelé mind azokra, hogy a burgundiai hertzegel valo hadakozás volt az oka. hogy annyira halasztotta a segittség adást. dom antonio, csak az igérettel maradván, ismét kezdi sürgetni adolgát. lajos akoron világoson ki adván aválaszt meg vallá hogy tölle nem kel semmit várni. és hogy a mely segittséget igért, azt meg nem adhattya., ez a szomoru válasz, kettségben ejtvén a portogalliai királyt, és nagy szégyennek tartván illyen válaszal országában viszá térni. készeb lett volna inkáb akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte ki mennyen franczia országbol. két levelet ir. egyet a fiának. a ki az országára viselt addig gondot. és meg mást a franczia királynak. a mely levelet egy urnak adgya kezében. hogy a királynak adgya meg. amidön az udvartol távul leszen. és azután csak titkon, roma felé veszi uttyát. a portugalliai király fia a levelet vévén. a nagy urakot esze gyüjté. és a levelet el olvastatá elöttök. a melyben panaszolkodik dom antonio, a dolgainak roszul valo folyásán, mondván. hogy minden segittségtöl meg fosztatván., másnak nem tulajdonittya. hanem büneinek. amelyekért az Isten reá bocsátotta haragját, és ha viszá menne az Isten anépére is terjesztené büntetését. hogy pediglen oka ne legyen nyomoruságoknak, az országát el hadgya. romában megyen, és onnét jerusalemben. ahol aklastromban akarja életét el tölteni. és a népére az Isten irgalmasságát kérni. hanem arra kénszeritti az egész országot. hogy a fiát királyoknak üsmerjék., és nékie meg esküdgyenek, ez a levél. az iffiu fejdelmet. és az egész tanácsot. meg keseritté. de engedelmeskedni akarván akirálynak, aziffiu fejdelmet. azonnal királyoknak koronázák. az alat lajos király is meg olvasván levelét. azon a szive meg esék, és mindgyárt dom antonio után külde. hogy téritenék viszá uttyárol, és meg parancsolá. hogy segittségel vinnék viszá az országában, és királyi székiben., dom antonio szomoruságal vévé ezt ahirt. tartván attol hogy könnyü volt le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot fel venni. mind azon által portugallia felé veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy sziv fájdalommal. elöre által látván. hogy talám a fia ellen lészen szükséges hadakozni. a kinek is oda engedte volt koronáját. és a ki talám viszá nem fogja engedni. könnyen. illyen gondolatokban lévén az uton. és portugalliának elsö városában érkezvén, micsoda álmélkodásal látá, hogy az uj király egész udvarával ót várta volna ötet, és aki azonnal lábaihoz borulván. néki viszá ajánlotta a koronát, csak arra kérvén, hogy attyai szeretetitöl ötet meg ne fosza. ezt az iffiu királyt, csak annak elötte két hétel koronázták vala meg, a ki is mihent meg hallotta az attyának viszá valo térését, azonnal eleiben mene. dom antonio csudálkozván a fia cselekedetin. hogy egy ollyan iffiu fejdelem oly könnyen adná viszá a koronát. hozája valo szeretetiböl, gondolá, hogy nem lehetne nagyob háláadásal fiához, mint ha egészen néki hadná azt a királyi széket, a melyhez oly érdemesnek tette magát. azonal az attya, és a fiu közöt, kegyes vetekedés támada. a mely a jelen valokot könyhullatásra ingerlé, mivel a fiu arra kénszeritti vala az attyát. hogy ülne a királyi székiben, az atya pedig arra kére a fiát. hogy abbol le ne szállana, és mindenik hellyes. és bölcs okokkal igyekezik vala egyik a másikát meg gyözni. a mely viaskodás, mind a meg gyözönek, mind a meg gyözetetnek. dicsöségekre fordula. végtire, az atya. a fia sok kérésére, és könyhullatására, meg gyözetvén, a királyi székében viszá üle, és nagy pompával mene bé lisbonában. a nép nagy örömmel áldván mind az atyát. mind a fiat. édes néném eza historia hanem tettzik. irjon kéd szebbet. ennekem tettzik, azért irtam meg. az is tettzik nekem, hogy nem lakom sátor alat. mert már két naptol fogvást az urunk. sátorok alat lakik. engemet itt hadtanak. aház gondviselésire, erre tudom el mondgya kéd a verset. bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros. ámbár ugy legyen. mert jobban töltöm it azidöt. még jobban tölteném ha hoszab leveleket irna kéd. mert még a nyul farkánál is rövidebbek, szereté kéd. viselé kéd gondot az egésségre, én többet nem irhatok. ugy alhatnám.