rodosto - 18 februarÿ. 1724.

Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem. kédnek válaszát. tudom hogy kéd is ritkán, és késön veheti leveleimet. mert most ritkán járnak a hajok. a nagy szelek miat. az utolso levelét ennek elötte husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillenttsek. ennek elötte husz napal. nem tudom hol sétált annyit a tengeren, még is azt irja kéd. hogy már ideje volna. kéd látni el mennem. azt én szivesen kivannám, de ha én is husz napig maradnék a tengeren. talám halva vinnének kédhez. és kaposztát fözetne kéd velem. töb napokot is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon, az it valokon pedig éppen nyomoruság. azért tegye le kéd. egy kevés ideig azt a kivánságát. szeresen. kéd hanem lát is. és elégedgyék meg kéd. a leveleimel, azt irja kéd. hogy nem emlékezik reá, hogy még maszor is meg irtam volna kédnek a mesét, és hogy irjam meg a magyarázattyát, eleget nevettem azon. a miképpen magyarázta kéd, mert kéd csak azt tarttya, hogy jób a házaság. a penitentzia tartásnál, a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden férfiu, és aszszony mondaná azt. de a még aztot valaki jobban meg magyaráza, én addíg, azt a külömbséget találom a penitentzia, és a házaság szenttségei közöt, hogy az elsö szenttséget. szánásal. bánásal kel el kezdeni, de annak a vége örömre válik. a második szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a kinek nem tettzik. magyaráza más képen. édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az annyáért, mert a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk ollyan jó szivü leányokot., a többi közöt, arégi romaiak idejében, a tanács romában egy aszszonyt halálra itélvén, nem akarta más képpen meg öletni, hanem hogy éhel halyon meg, azért a tömlöczben vetették, és semmi ételt, se italt nem adtanak nékie. senki véle nem is beszélhetet. hanem csak éppen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindenkor jol meg visgálták. hogy ha nem viszené enni az annyának. a tömlecz tarto látván hogy két hét mulva is az aszszony csak jó egésseges a tömlöczben, a tanács eleiben megyen. és ót meg jelenti hogy annyi ideig az aszszony étel nélkül is. jó égességben éll, a tanács arrol beszelgetvén, parancsollya a tömlecz tartonak. hogy nagyob vigyázásal légyen.. és hogy az aszszony leányát is jobban meg visgállya. a tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva sem akar meg halni éhel, a tömlecz tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a rab aszszony leányát. hogy mit csinál mikor az anyával vagyon, ollyan helyt keres azért magának, a honnét titkon, mindent meg láthat hogy mit csinálnak a tömlöczben. másnap. a rab aszszony leánya a szokot orában az annyához menvén. a tömlecz tarto is a rejték helyere megyen: és akor láttya meg, hogy mivel élt annyi ideig arab aszszony., mert mindennap aleánya tejivel élt. a tömlecz tarto elö beszélvén. atanácsban. hogy miképpen szopta a rab aszszony a leányát. és hogy minden nap. ugy szoptatta az annyát. a tanács azt csudálván. és nagy dicseretet adván a leánynak. az annyát ki bocsátattya, és jó teteményiért. aváros joszágábol meg ajándekoza., a jó szivü aszszonyt. két ezer esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a férfiak közöt többet találunk. meg bocsáson kéd. hogy ezt találám mondani. azért most nem is irok többet, hanem jó egésséget kivánván, maradok, kéd szolgája.