rodosto - 19 xbris. 1723

édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem kédnek válaszát kédnek is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a mi urunk mindenkor roszul volt. és a lábaira nem álhatot a köszvény miat, erre azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek. és irhattam volna. én meg azt felelem erre. hogy mind a szivem. mind az elmém köszvényben feküttek. még az uj házas aszszonyt sem láttam a miolta házas, hanem ma. ma sem láttam volna meg, hakételen nem lettem volna. a fejdelemel oda menni. mind azon által azt meg kel vallanom. hogy az a kételenség, tettzet, a köszvényes szivnek, és mikor ót voltam. egy kis háragos pirongatás azért hogy annyi ideig látni nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság. még nagyob fájdalmat okoz, micsoda orvoság jób tehát.? a talám job volna ha lehetne. hogy az orvoságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon által. ha jó volnék. azt kellene mondani, hogy mindent véghez vihetek abban. aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha mindenkor itt laktunk volna, és mint ha, mindenkor itt kellene laknunk. mar nem csudálom, mikor hallom másoktol, hogy a hazáját el felejtheti az ember. mert talám magam is el felejteném, ha csak a minapiban az édes anyám levelit nem vettem volna, a ki is irja, hogy gratiát szerez, ha bé akarok menni, és hogy, az uram halandó lévén, holta után mire juthatok. idegen országban, e mind bé tellyesedhetik. és minden képen csak bizonytalan voltát látom a sorsomnak., de mind itt, mind másut. csak az Isten akarattyára kel magunkot hadni, és ne ugy gondolkodgyunk mint az ollyan istentelenek, akik azt tarttyák, hogy az Isten a világot teremptvén, magára a világra hadta. hogy mennyen a mint mehet. és hogy az aprolékos dolgokra nem vigyáz. valamint hogy az orás, meg csinálván az orát, aztot fel tekeri, és azután azt járni hadgya, amint neki tettzik. eztet nem ugy kel hinni egy kereszténynek., a kit is arra tanyit az évangyélium. hogy az Istennek, ollyan gondgya vagyon egy szegényre. valamint egy királyra. és hogy minden dolgunknak. az ö akarattya szerént kel folyni. ha azt más képpen hinnök, azt is kellene tartanunk. hogy nincsen más világ. és hogy csak a nagy urakért. a gazdagokért teremptetett ez a világ. az alacson rendüek, és a szegények., csak azokért vannak evilágon, valamint avizben, az apro halak. a nagyokért, és valamint az oktalan állatok. a terh vonásért, ne adgya Isten, hogy illyen hiszemben legyünk, és hogy ebben. csak a nével valo keresztényeket kövessük. mert én azt hiszem hogy az Istennek ollyan gondgya vagyon reám valamint egy királyra, és az én életemre, sorsomra, ugy vigyáz, valamint a leg gazdagabbéra. valo hogy világi modon, azok jobban vannak, de mint hogy keresztények vagyunk csak azt kel mondanunk legyen Isten akarattya rajtunk. észre sem veszem. hogy uj házas aszszonyon kezdem el a levelemet, és predikácion végzem, de édes néném. egy kis jó gondolat nem árt. és láttya kéd. hogy az Isten akarattyára hagyom, hogy nekem még abban modom nem. volt a miben volt már háromszor bercsényi urnak. csak azt mondom valamint az esopus rokája. aki el nem érhetvén a szöllöt. azt mondotta. nem ért még meg, én is. hogy még el nem jöt az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon és az egésségire vigyázon. majd el felejtettem volna. kédtöl egy mesét kérdeni. mondgya meg kéd, micsoda külömség vagyon a penitentzia tartás szenttsége, és a házaság szenttsége közöt. ezt a mesét talám mászor is meg irtam kédnek. de nem jut eszemben. de mint hogy uj házasokrol kezdettem el a levelet, azért irom még egyszer. még egy nehány vers is jutot eszemben. az is az uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem szabhatni. mind azon által csak le irom. nem lévén mit irni egyebet A valo jó kata, hogy leánykorodban. ha részesé tettél, volna joságodban, könnyen estem volna, a barátságodban, az igaz nem volnék, mostan rabságodban. Óh én édes uram, azt én régen tudtam. akása hogy meg ne, égessen meg futtam, mert egyszer ugy mástol, nagyon meg csalodtam, veled ugy ne járjak, attol én tartottam. jó éttzakát édes néném. többet nem irok, talám ebben az esztendöben sem veszi kéd. töb levelemet.