Drinápoly - 29 9bris 1717.

Edes nénem micsoda szerencsés aszszony kéd, hogy közél nem vagyunk egymáshoz. mert mindgyárt meg ölelném kédet. és mentöl szebben, és jobban lehetne töllem. meg köszönném kédnek. azt. hogy kedvesen vette levelemet, és örömmel olvasta., annyi levelet irok kédnek, és ollyan hoszu leveleket. hogy még esze teszi kéd a két kezit, és ugy fogg kérni, hogy ne irjak annyit, mert énnekem nincsen nagyobb gyönyörüségem. mint mikor kédnek irok. jaj hazuttam édes néném, mert a kéd leveleit olvasni, még nagyob gyönyörüség nekem, nem is lehet ollyan gyönyörü leveleket másnak ugy irni csak kednek. ugy tettzik hogy a meg vagyon tiltva másoknak., ugyan is édes néném ne kiméllyük egymást. hanem szüntelen irjunk egymásnak., ha az idö annyira el hánt vetet egymástol. amennyiben töllünk lehet allyunk boszut rajta. és ha mas képpen nem lehet. az irásal beszélgessünk egymásal, talám végtire meg unnya, és egymás mellé teszen minket, de mint hogy az soha ollyan hamar meg nem lesz. mint én kivánnám, azért addig is csak irjunk. és ismét irjunk, azt pedig méltó meg irni kednek. hogy a hatalmas fö vezér ma ide érkezet atáborrol, és nagy pompával jöt bé avárosban. a kalmakány, és azitt lévö nagy urak eleiben mentenek. ki ki maga udvarával. el mondhatni édes néném, hogy avezérek aföldi istenek. mert más országokban. a királyokot sem fogadgyák ollyan nagy pompával, és ceremoniával mint ezt avezért fogadták. de jaj! nem ollyané ezeknek azö nagy dicsöségek., és fényeségek, mint a comediákban lévö királyságok.? két, három oráig tart a komédia, a királyság sem megyen tovább., ez avezér is nagy pompával jött. bé. talám holnap egy szekérre teszik, hat ember ki viszi avárosból. ezt pedig igen könnyen meg érheti, talám magais tudgya ö azt, mert a kalmakány veje lévén a császárnak, a felesége kéttség nélkül, jobban szereti vezérné lenni. mint sem kalmakányné. ezt ugy hiszem, mint ha a szájábol hallottam volna., a még pedig azt a szerencsetlen napot el éri. addig azt irhatom kédnek avezér felöl, hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem kel csudálni ha erös, izmos, mert az apja házánál, az ökrökkel kelletet néki küszködni, és egy mészáros fiának erösnek kell lenni, ebböl el itélheti kéd hogy mészáros familia, és hogy leg közeleb, az apjais a volt, és maga is azon tudományt követte egy darabig, hogy folyna jol dolga ennek az imperiumnak. amidön egy mészárosnak. adgyák azt keziben., de nekem ugy tettzik, hogy jobban illik egy mészároshoz hogy jó hadi ember legyen. mivel ugy is minden nap vért ont. mint sem egy fa fágóhoz, akin mindenkor nevetek mikor eszembe jut. a csaszár udvarában volt egy fa fágo, a törökül baldacsi, a császárnak meg tettzet azaz ember hogy jol vágta afát, az udvarában valamely tisztnek. tészi, azután. eléb. eléb. anyira hogy vezérnek tészi. de szerencsétlenségire a császár ollyankor tette vezérnek amidön okosabra kelletet volna bizni a muszka czáral való hadakozást. elég azhogy, a baldacsit vezérnek teszik, és a muszka czár ellen küldik. a kinek is ugy meg szoritották volt már a táborát pruth mellet, hogy egész táborával fel kelletet volna adni magát, ha a baldacsi okos lett volna; a czár látván hogy rabságban kel esni. a feleséginek esziben jutt. hogy talám ha ajándékot küldenének a vezérnek. azal meg csinálhatnák avezért. másnap nagy ajándékot küldenek neki. a békeséget is meg csinállyák véle., és igy szabadul meg arabságtol, a muszka czár, egész hadával. az alat érkezik a sveciai király avezérhez. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. holnap rabbá teheted ha akarod, arra feleli avezér. udde ha rabbá teszem a czárt, ki viseli gondgyát az országának.? itéllye el kéd micsoda méreggel hallotta ezt a feleletet a sveciai király. de azt kérdem kédtöl. nem fa vágohoz illendö felelet volté ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk okosab abaldacsinál. meg válik mint folytattya dolgunkot, én pedig azt kivánom hogy akéd egésséginek dolga jol fólyón. édes néném ha tudná kéd mint szeretem kédet, hoszab leveleket irna nekem.