rodosto - 22 aug. 1723.

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem feleltem kédnek, az utolso leveliböl látom kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene csufolni a keserüségben lévöket, mondván, hogy más kézre kerül amadár, ha énnekem is annyi. volna a ládámban, mint másnak. talám a madár is meg maradot volna, de rend szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg., elég ahogy akéd jövendölese bé fog telni. és ha hatvanhoz közelitünk is de abarány hust csak szerettyük. már a csak nem bizonyos, mások elött, de én nálam a bizonyos, mivel atitkot meg kelletet tudnom, hogy susi most minden orán bercsenyiné leszen. egy részint bizony nem bánom, mert jó erkölcsiért meg érdemli. és lehetetlen lett volna ebben az országban jobbat választani nálánál. de itéllye el kéd micsodások aleányok. aztot tudom hogy a szivnek semmi része nem lesz ebben a házaságban. aztot maga is tudgya. hogy a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen a fülünkben, alig várjuk hogy el mondhassuk a segéllyét, azt kédre hagyom. hogy kéd mondgya ki a sententiát. hogy ha mind illyeneké a leányok. elég ahogy a jövendöbéli vö legényt. vagy is inkáb vö embert. most a köszvény nem háborgattya. és susiért gyakrabban meg mosdik. mert azt tudgya kéd. hogy a szegény aszszony éltében egy holnapban sem mosdottunk meg egyszer. de most egy kevese csinosaban tarttyuk magunkot., micsoda szép dolog a szeretet. mint meg iffittya az embert! hát ha meg vagy husz esztendöt le rázhatnánk magunkrol. láttaé kéd. az ollyan öreg embereknek akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egésségit. és hogy micsoda idökben, és napokban kel együt hálni a feleségivel. és mikor kel különösön. eleget nevettünk susival. mert én egy kalendariumot csináltam neki, azt mondgya. hogy nem szereti az ollyan kalendariumot. lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. az öreg emberek kalendariumját. a nem más. jeleket mutat. hanem csak arra oktattya. hogy mikeppen vigyázanak. életekre. és egésségekre. valamint más kalendariumban, fel vannak téve. a szerencsés. és a szerencsétlen napok. itt is fel vannak jegyezve az ollyanok. a mellyekben lehet a feleségekel hálniok, és a melyekben különösön. példának okáért. a nagy böjtben. és azinnepek elött valo böjti napokon. különösön. penteken, szombaton. különösön. a négy kántori. napokon. különösön. a három sátoros innepeket. mindeniket octavával meg kel tartani, azért különösön. az apostolok innepeken. különösön, az évangyélisták napjain. különösön. a magak pátronusok napjain. nyolczad napig különösön. ezen kivül, télben, a midön havaz, különösön, hanem a mikor tiszta az idö. akor meg lehet együt. tavasz felé. ha náthások. vagy hurutnak. különösön. a májusnak végiig. nyárban. az izadságal is elég nedves humor megyen ki belöllök. azért különösön. öszel meg lehet együt. mind addig, még a ködös idök nem kezdödnek, mivel aködös idökben. különösön. az esös idökben különösön. a midön sok meny dörgések járnak. különösön. ha a gyomor valamit jol meg nem emésztet. nyolcz napig különösön. ezen kivül. mikor a napban fogyatkozás vagyon. nyolczad napig különösön. a mikor aholdban vagyon fogyatkozás. akor tizen két napig különösön. ihon édes néném az öreg emberek kalendariumja. nem tudom mint talállya kéd. de susi azt mondgya. hogy el kel égetni. mert gyakorta mondgya hogy különösön. én pedig ködös, mind esös idöben szeretvén kédet. maradok kéd szolgácskája. az egésségre vigyázunké.?