rodosto - 26 aprilis. 1723.

édes néném. akár mennyit éllyen az ember, akár micsoda kedvére tölttse napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény bercsenyiné aszszonyom is azon végezé el életét, aki is már egynehány napoktol fogvást. betegeskedvén, és nem anyira szenvedvén fajdalmakot. mint a természetnek, magában valo elfogyását. aki is mint agyerttya ugy alut ell. tegnap három ora felé dél után. már észre vettük. hogy csak hamar el aluszik. holmi kérdéseket tettek tölle. arendelése iránt. az urunk az ágya mellet volt és mindenre meg felelt. és söt még, valamit akart volna még mondani a fejdelemnek. már el is kezdette volt. de egy két szó után. csak csendesen ki mulék evilágbol. alig vettük észre halálát, sokat kivánkozot szegény amulando hazájában, de az Isten az örökös hazájában vitte., ugy tettzik édes néném. hogy hatvan kilencz esztendö mulva. csak gondolkozhatot arrol a szent hazárol. azt el mondhatni arrol az uri aszszonyrol, hogy igen jó erkölcsü áitatos aszszony volt. azt is elmondhatni. hogy mindenkor nagy méltoságban élt. és a szükségnek csak a hirit hallotta. nem is lehetet más képpen., leg inkáb a mikor draskovicsné. és erdödiné volt. aharmadik urával is mindenkor bövségben volt. még mind ebben a bujdosásában is. ma tettük koporsoban szegényt. és gondolom hogy a jesuitákhoz viszik bé innét. constancinapolyban., tudom hogy ót lesz kéd a temetésin, tudom hogy már azt várja kéd, hogy meg irjam micsoda állapotban volt az ur. az illyen szomoru orákban. a midön az aszszony betegeskedet. igen igen tudta kedvit keresni, és amidön halálán volt. akor ugy történt hogy alut. nem akarták fel költeni. hogy jelen ne legyen. a midön fel ébredet. és meg tudta hogy a szegény aszszony nincsen már a világon. akor avalo hogy egy keveset könyvezet. mi azt gondoltuk. hogy majd nagy zokogásokot fog tenni, de sokal csendesebben volt. mint sem gondoltuk volna; és a keserüség mellet a ládákrol gondolkodot. illyen avilág. vallyon nem házasodiké még meg., itt nincsen más leány. hanem susi. és két özvegy aszszony. susihoz pedig még más is tartaná közit. de aki gazdagab. ahatalmasab. most ez elég. mert a szomoru dologrol nem kel hoszu levelet irni.

Mikes Kelemen: Törökországi levelek [XML] - TL.48