rodosto - 16 apr. 1722.

szép dolog ahálá adatlanság. és a resttség. már egy nehány levelemre nem vettem választ. mi az oka, betegé kéd. haragsziké kéd.? nekünk nem kel ugy tennünk mint arosz házasoknak, akik hátal fordulnak egymáshoz, a mikor nem jól vannak egymásal. de édes néném, most nem kel haragudni reám, mert mi most keserüségben, és sirásban vagyunk, és az ollyanokra, nem kel haragudni. hanem még az ollyanokal sirni kel. azt nem kivánom kédtöl, inkáb sirok kéd hellyet. a mi szomoruságunknak pedig az, az oka, hogy tegnap vettük hirit a fejdelem aszszonyunk halálának, aki is párisban. 18 februarÿ holt meg. 43 esztendös korában, a valohogy a fejdelem szivesen bánnya. de már egy nagy butól. meg menekedet; mert a fejdelem aszszony állapottyán. mindenkor kelletet busulni. avalo hogy igen keveset laktanak együt. de aköteleség mindenkor fent volt. és a gondviselésnek, meg kelletet lenni, noha a héjával. a szegény fejdelem aszszonynak. nagy nyomoruságal. és szegénységel kelletet életét tölteni, édes néném. nem vigasztalására vagyoné az, egy szegénynek, amidön azt láttya. hogy a fejdelmi nagy házbol valok is. szükséget szenvednek. és hogy ezekel is ugy bánhatik az Isten, valamint övéle. és ha ezek kételenek szenvedni. ö is könnyebben szenvedhet. vallyon ha a szegények mindenkor boldogságban látnák a fejdelmeket. és más nagy urakot, nem gondolhatnáké azt felöllök, hogy talám az Istennek rendelése nem bir vélek., és aláb nem teheti öket,.? solon, a hét bölcsek közül valo. a cresus udvarában menvén, cresus nagy becsülettel fogadá. és meg mutatá néki a kincsét, és mondá néki a király. látodé micsoda gazdag és boldog vagyok, de a philosophustol semmi dicséretet nem véve. a mely nehezen esék akirálynak., gondolván, hogy majd fel fogja ötet magasztalni, és még több kincset is mutata néki. de solon. mind ezekre. csak azt mondá. akirálynak. nemo ante mortem beatus: senki holtáig nem boldog. eha nem tettzék is a királynak. el kelletég halgatni, esziben is juta idövel, mert cyrus fel prédáltatván kincsét, és országát. és magais rabságban esvén. és halálra itéltetvén. akoron esziben juta a solon mondása. mint hogy historiábol beszéltem kédnek. még ez iránt két rövid példát hozok elö. hogy meg lássa kéd. hogy mi is tudgyuk az a. b. cét. osiris. az egyiptumi leg hireseb király, meg gyözvén. öt vagy hat királyokot. és rabságában tartván. a midön valahová ment. a szekerét ezekel vonattya vala, és az asztala alat étette öket. egyszer a többi közöt a midön vonták a szekeret. egyik ahat közül. csak a kereket nézte. osiris a szekérben lévén, aztot észre vévé. és kérdé tölle, hogy miért nézne mindenkor a kerékre. a rab király felelé néki. azt nézem hogy a mely része akeréknek fent vagyon. a le fordul. és amely, alat vagyon. a fel megyen. az egyiptumi király, elmélkedvén erröl a feleletröl. azonnal fel szabaditá a királyokot, és mindenikét nagy becsülettel a maga országában viszá bocsáttá. ha szinte meg unná is kéd. de hozok még egy példát elé. mert nem mindenkor vagyon ollyan jó kedvem. hogy historiábol beszéllyek. egy számosi király. a neve nem jut eszemben., soha leg kiseb szomoruságot. vagy szerencsétlenséget. meg nem kostolván. egyszer maga magának akart szomoruságot okozni, hogy had busulhasson ö is valaha valamin. valamint mások, azért egy igen kedves gyürüit ki huzván az ujjábol, a tengerben veti. már önéki is buja volt gyürün. de más nap. egy nagy halat visznek asztalára, akinek a torkában meg talállya gyürüit, de idövel ez a király nagy nyomoruságokban esék. és akoron észre vévé. hogy a jó idök után, esö szokot lenni, és hogy azt a szomoruságot kel mi nekünk jó neven venni. a melyet onnét fellyül küldenek reánk, és nem azt a melyet mi csinálunk magunknak. édes néném többet nem beszéllek historiábol. hanem csak azt mondom. hogy ne essünk kettségben. az Isten meg vigasztalhat bennünket. mivel nyomoruságban vetheti a nagy fejdelmeket. de itt még más rosz hirek is vannak. mert a pestis itt igen kezd sétálni. azt mondgyák hogy kéteknél bövségel vagyon. az egésségre édes néném. az egésségre kel most igen vigyázni. soha sem volt nagyob szükségünk reá mint most. szüntelen valo félelemben leszek kédért. mert a nem tréfa. bercsényinek két vagy három cselédgye már meg holt., a jésuitájok is utánnok ment. a ki méltó pap volt. magais az aszszonyal hozánk jönek lakni, mint ha már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a kis susi közeleb lesz, erre azt fogja kéd mondani, jaj hogy gondolkodik illyen pestises idöben az ollyanrol. édes néném. a még élünk. addig csak magunkban hordozzuk atermészetet, és az oldal csontunkot. csak kel szeretnünk, vagy akarjuk. vagy sem., édes oldal csontbol valo néném. arra vigyázon kéd. hogy a csont egésséges legyen., és tzinteremben ne vigyék, azért nem kel aházbol ki menni. othon kel ülni. és reméllyük hogy a jó Isten meg tart bennünket. amen.