rodosto - 20 9bris. 1721.

ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben a városban, bövebben irhatok kédnek alakosirol. és a szokásirol. ugy is nincsen egyebet mit irnom, azt már egyszer meg irtam hogy négy féle nemzettség lakja avárost. görög, őrmény, török. sidó, és hogy nagy kereskedés vagyon itt, mind földön, mind tengeren; némelykor három száz szekér bé jő avárosban. epedig gyakorta történik föképpen öszel, és csak nem minden nap. itt amit a szekereken hoznak. hajokra teszik, és constancinápolyban viszik. tengeren is ide sok hajok jönek. akik mindent hoznak; a lakosokrol azt mondhatom, hogy a török lakos itt felesen vagyon. és csendeségben élnek. leg job eledelel is élnek. és külön laknak a keresztényektöl. mert itt mindenik nemzettség külön külön résziben lakik avárosnak. a város csak egy, de négy részben vagyon. és nem elegyednek esze, és a midön pestis vagyon. ritka. hogy mind anégy nemzettség közöt volna. némelykor csak a törökök közöt vagyon és másut nincsen. némelykor csak a sidok közöt. a görögök, vagy csak azörmények közöt. mind a négy nemzettségnek. egy birájok vagyon. aki török. ecsak három esztendeig lehet biró. némelykor. addig is leteszik. de mindenik nemzettségnek vagyon különös birájok, akik folytattyák a dolgokot. a kadia elött. az az. (atörök biró elött) itt a kadia csak hamar fel épül. noha ö is sok pénzen veszi meg a biroságot. és amint ö itél. annak ugy kel lenni. ha. igasságtalan is az itéleti. példának okáért. ha városi tolvajt fognak meg, arra ollyan itéletet teszen. hogy fel nem akaszttyák. ha fizethet néki. de hanem, abban bizonyos lehet hogy meg hoszabittyák anyakát. itt pedig akasztofa, se hóhér nincsen, hanem akár mely bólt eleiben fel akaszttyák egy szegre. a piatzon. és a jancsár. akit meg kaphat az utzán. örményt, sidót, görögöt. annak kel fel akasztani akadiának. itt mindenért kel fizetni, ha valaki épiteni akar a szabadságért. fizetni. a temetésért. házaságért,, mind fizetni kel. hogy a gyapotat, és a szöllöt meg szedhessék, fizes. hogy ki ki a maga borát árulhassa azért fizetni kel. ha csak tele hordot akar is meg kezdeni fizetni kel. az uj bórt nem szabad addig árulni a még nem fizetnek. a kadia meg gondollya magát. egy orában. akorcsomákot mind bé zárattya. akor fizetni kel. hogy ki nyithassák, egy szoval csaknem mindenért kel fizetni azt mondhatná kéd. hogy az ezerekre megyen., valo hogy sokra megyen. de nem megyen ollyan sokra. mert a temetésért. házaságért,. ki öt polturát. ki tizet, ki. egy tallért ád. amint már. birja magát. aki szabadságot kér, a szedésért. bór árulásért. is ahoz képest fizet. a mint már. sok. vagy kevés szölleje, vagy bora leszen. de mind ezekre, nem kel azt mondani hogy a lakosokot nyomorgattya a török. mert ha a magáét meg adgya, azután. csendeségben marad. és csendesebben mint nálunk. és a micsoda kevély nép a görög. ha ugy nem bánnának vélek. idegen nem lakhatnék közöttök. mi itt meg nem maradhatnánk. ha a törököktöl nem félnének., de a botozástol félnek. mert leg kisseb panaszért is a kadia száz pálczát veret a talpán, ha ezerekel bir is. és meg azon felyül fizetni kel. azért, hogy két százat nem csaptak rajta. agörögök sokal jobban élnek. mint sem a mi örmenyink a kik közöt lakunk. de nem is ollyan munkások, mint ezek. se nem ollyan gazdagok, nem is csuda., mert az örmenyek. igen rosz ételekel élnek., már ebben az holnapban. bialokot ölnek meg. és azoknak ahusábol kolbászt csinálnak. és mindenüt csak a sok kopácsolást hallyuk egész éttzaka, hogy nem is lehet alunni. aztot meg szárazttyák, és egész esztendö által azzal élnek. az örmény aszszonyok mikor avárosra mennek, mind fekete bélletlen mentét vesznek magokra. és igen munkások, egy rend béli köntösnél aleányokal többet nem adnak. se pénzt. se mást egyebet, egy örmény a lakadalma után. egy hétig. vagy kettöig. a feleségivel. együt nem eszik. ennek nem tudom az okát, de együt alusznak. a lakadalmoknak pedig már nálok bizonyos idejek vagyon, leg inkáb ebben a holnapban házasodnak. a midön már az uj bor meg forrot, és a kolbász csinálást el végeszték. mind avárosrol. mind a lakadalmokrol. verset csináltam. nem tudom el küldgyemé vagy sem, mind ázon által. kédnek el küldhetem. idegennek el nem küldeném, mert nem mondhatni szép verseknek. itt mind görög. mind örmény érsek vagyon. a sidó népröl mint mondgyák. itt is csak ollyan a sidó valamint másut. ezek tehát azok a szép versek, olvassa kéd. figyelmetességel. Lakunk parttyán, a tengernek tölttyuk napját. életünknek,. Annak gyakran, nagy zugását. láttyuk s’hallyuk. hánkodását. Abban nagy halak. jádzanak. örömökben ugrándoznak. de a parton akik laknak, szomoruán suhajtoznak. régen napot jöni láttyuk, a tengerböl. s’azt suhajttyuk. város kies hellyen fekszik. mely a szemnek szépnek tettzik. constancinápolyban ha mégy. husz mély földhöz. még ötött tégy. szép oldalra van épitve, szöllö hegyel, körül véve, szépnek várost, nem mondhatni. se azt rutnak, nem tarthatni. ez országban, akár hol jársz. de szép várost. itt nem találsz. az élethez, mi szükséges, az itt, mondhatom bövséges. sok száz féle, árrut hoznak. mellyel boltokot. itt raknak., itt hajora, azt mind tészik. császár városában viszik. itt az áer, oly váltózó. a mint anép, hazudozó. télben délig. tüzet gyuthatz, del után ab,-lakot nyithatz. nyárban délig, nagy meleg van, estve fel vedd, ha mentéd van. beszély földe, jo voltáról, halgas. kedves. lakásárol, a téll hideg, igen szellös, és a mellet. igen essös. lakni város,-ban kedvesen. arra okod. éppen nincsen; mert a tavaszt, másut várják, nagy örömmel, azt suhattyák. itt pedíglen, tölle. félünk, ahoz tartva, közelittünk, okát annak. ki találnád, ha ez várost, sokat laknád, mert gyakran az, mirigy halál, tavaszal itt, sokat sétál. tavasz kezdete: igen rut. és a vége, a széptöl fut. anyár meleg, minden ki ég, alig marad. egy kis zöldcség, az ösz tehát. leg kedvesebb, azzal gyümölcs, nem édesebb. mit mondhatni. tehát jónak, ha az ize, sem jó bornak, itt aszszonyokot ha látnál, magadra ke,-resztet hánnál, mert mindenik, egy ijesztö, nem külömb mint, egy kisértö, fekete vagy, zöld mentéjek, fedezve van. órrók fejek, a fejek van. bé polálva, csak a szemek, van ki nyitva. azt nem mondom. hogy szaladnál töllök ha van,-nak házoknál. mert ót más kön, tösben vannak, mint mikor az, uttzán járnak. örmény görög,. lakadalmon - ne kapj ót az, vígasságon, a hegedüt, ót rángattyák, a füledet, csígorgattyák. annak nincs töb. csak két hurja, melynek izet, len a hangja. soha többet, egy notánál, azon vonni, nem hallanál, örmény meny asz,-szonyt pompával, viszik estve, sok gyerttyával, ki templomban, vö legényel, meg esküszik, nagy örömmel. másnap meny asz,-szont uttzákra, viszik házak,-rol házakra, annak fejét, bé takarják, hogy ne lásson, azt akarják. órrára kön,nyen le esne, ha segittsé,-ge nem lenne, ötet két fe,-löl vezetik, öreg aszszo,-nyok segittik, meny aszszony nagy, büszkén meg áll, minden háznak, kapujánáll. ótt keszkenöt a nyakára, tésznek, s’ elég ajándékra. ónnét eléb. meg indittyák, meg más háznál, meg álittyák, a vö legény, pillangoson, megyen elöt,-te kardoson, az uttzákot mind bé járván, s’ elég aján,-dékot kapván, viszik vö leg-ény házához, hol kezdenek, vígassághoz, egy hetig tart, lakadalom. három napig, az unalom, mert addig a, vö legénynek, lántzon kel len,ni kedvének, csak száraz kor,-tyot kel nyelni, mert nem szabad, meg kostolni, lakadalma, vö legénynek, hasznára van, erszényének, mert ki ki ád, néki annyit. hogy el teszi, annak felit. lakja várost, négy nemzettség, görög, török, sidó örménység, ez mindenik, tart más vallást, külön külön, féle szokást, hogy lehetne, ót egyesség, ahol hitben, van külömbség, ne kivánnyad, ót a lakást, se sok ideig, mulatást, ahol három, napján hétnek, három vasár, napot ülnek. talám e föld, azért tettzik, ollyan rosznak, azért láttzik hogy itt töltünk, esztendöket, sok unadal,-mas idöket. minden tettzik. bujdosonak, hazáján ki,-vül soványnak. de ha Isten,-nek szolgálunk, ugy szent váro,-sában lakunk, ót nem fognak, üldözhetni, se bennünk on, net ki tudni, ót öröke, a kóldusnak, ollyan nagy mint, a királynak. uram ! legyünk, mi bujdósók, azon város,ban lakósók.. édes néném, ezeket csak kéd számára csináltam, mert tudom hogy akéd itélö széke elött. meg nem itélik öket, de ha más kezéhez akadnak is nem törödöm rajta. ha nem szereti, csinállyon szebbeket, én soha sem voltam a párnassus hegyén. hanem csak azon törödöm. hogy ez a levél talállya kédet fris jo egésségben. édes néném szereté még kéd? polatéti.