rodosto - 18 9bris: 1720.

A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem, édes néném, mért kiván kéd ollyan gyönyörüségtöl meg fosztani amely egy pénziben sem telik kednek. a meleg házban. nem mesterség irni. a kéd leveleit pedig, a hideg hazban is gyönyörüség olvasni. egy kis pirongatás, nem árt némelykor, reménlem hogy mászor meg jobbittya kéd magát. itt mi nagy csendességben élünk, Isten tudgya meddig. mert innét valo el menetelünk. merre. és mikor lehetne. azt nem lehet ki gondolni., aporta, nem régen csinált a császáral, husz. vagy huszon négy esztendeig valo békeséget; huszon négy kö fallal rekesztették bé tehát az utunkot erdély felé., már a felé nem is kel gondolkodni, ugy tettzik, hogy még más felé is bé vágták az utat., és a mint mostanában folynak europában a dolgok., leg kisseb sugárát sem láthattyuk meg szabadulásunknak. és még, csak a reménséget is ládában kel zárni. szegény bujdosoknak. hogy adcz könnyebséget. ha töllök el veszed, még a reménséget. de ezzel édes néném. csak vigasztalhattyuk magunkot. hogy. A nyomoruságban. lévök nem félhetnek, semmitöl, de söt még. mindent remélhetnek. avalo hogy az Istenben, reménség ellen is, kel reménleni, mert ö igazgattya a sziveket. a mely ellenközö dolgokot látunk europában, ami meg szabadulásunkal, azokot is ö vezeti. és nem csak reánk kel gondgyának lenni. hanem másokra is. mi azt akarnok., hogy csak a mi kivánságink szerént folynának adolgok., és hogy holnap ugordhatnok által a fellyeb emlitett kö falakot., de nem oda buda, mert se a portához, se a francziához biznunk nem lehet., a német meg békélvén törökel, a spanyolban kapa, orleáns hertzeg, a franczia regens. akinek termeszet szerént kelletet volna a spanyolal tartani. mivel oly közéröl valo atyafiak, ellenkezöt cselekszik. és a csaszáral áliánciát csinál, és a spanyol. ellen hadakozni kezd. a császáral el véteti a spanyoltól a két siciliát. és ezel az esztendövel a hadakozás is el végezödik, orleáns hertzeg abékeségben azt teszi fel. hogy a spanyol király egy leányát a franczia királynak adgya, aki nem több hat, vagy hét esztendösnél, eztet franczia országban fogják küldeni most minden orán, hogy ót nevellyék fel. és hogy a spanyol királynak. az elsö, és a második fia. az orleáns leányi közül vegyenek feleséget, ezt a két lányt is spányol országban fogják küldeni. a császár, a franczia, a spanyol. és az ánglus, allianciát csinálván egymásal, ki merné ezek ellen emelni a kezét,? és kitöl lehetne reméleni valamely vigasztalást a szegény bujdoso magyaroknak, mástol nem látok. ha nem a francziátol, de azt is el mondhatni, hogy háláadatlanul bánik az urunkal. a ki még most is kéredzik hogy bocsásák bé franczia országban, orléans hertzeg pedig, nem hogy azt meg engedné, vagy még választ adna a leveleire. de még azt sem akarja, hogy nevezék elötte, ókul adván, a császáral valo álianciáját. illyen a fejdelmek baráttsága, és atyafisága. az a hertzeg francziában valo létünkor, a fejdelemhez mindenkor nagy baráttságát mutatta; az atyafiság is meg [is-meg] vagyon közöttök, mivel az ö annya., és ami fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok. de a fejdelmek azt tarttyák. hogy ugy vagy barátom. és atyámfia, ha szükségem vagyon reád. vagy ha reám nincsen szükséged. erre azt mondhatná kéd. hát a kereszténység hól vagyon. hát az évangyéliumot. csak a köz népnek adtáké ki! valo hogy azt mindennek meg kellene tartani., de ugy tettzik mint ha a fejdelmeknek, szégyen volna ahoz szabni magokot.. mind ezekböl azt láttyuk. hogy csak az Istenben kel biznunk és békeséges türesel vegyük, és várjuk irántunk valo rendelésit; a ki a hideget adgya. a mentét is ád melléje, a ki bennünket ide hozot. gondunkot is viseli, bizzunk tehát. és bizzunk, és ugy nem hagyatunk el, a mi fejdelmünk a bizonyos hogy bizik, és a mellet. minden héten kéttzer. vadászni megyen. aztot ha szinte varro tö esö volna. sem mulatnok el: nem elég azt meg irni kédnek hogy bercsényi urfi ide érkezet még 7berben. mert azt már régen tudgya kéd. hanem azt kel meg irni. hogy miért jöt ide. a franczia király. meg engedvén. hogy egy magyar regyimentet alittson fel. azért ide jöt. hogy magyar katonákot gyüthessen, molduában, és havasal földiben. azegésségre vigyázunk édes néném. és ugy leszek mindenkor a kéd (nem ló fejü:). hanem ló fö székelye.

Mikes Kelemen: Törökországi levelek [XML] - TL.39