rodosto - 23 aug. 1720.

Hogy a kéd kis ujja meg gyógyullyon. azt igen szükséges kédnek meg tudni. hogy mi négy napig el hadtuk volt rodosztot, és négy mély földnire voltunk. savanyu vizet innya. de azt elsöben. meg kel kédnek irni, hogy mi végre ittuk a savanyu vizet., ide nem mesze egy tocsás hely vagyon, amelynek szélyesége. és hoszasága. lehet tizen öt ölni. ebben azidöben, akiknek valami nyavalyájok vagyon. abban a sárban meg ferednek. negyven, ötven mély földniröl ide el jönek az emberek. szekereken feleségestöl. gyermekestöl. husz, vagy harmintz szekeret meg lehet látni a sár körül. és abban a sok aszszony, férfi, gyermek; ugy hevernek; nem külömben, valamint a sertések. mikor a sárbol ki mennek. itéllye el kéd micsodások., mert a nem egyéb. hanem kemény fekete sár., amelyben erövel kel le menni, a lakosok, nem tudom honnét vették. de azt tarttyálk hogy igen hasznos. én ugyan nem láttam hogy valakinek hasznát volna. magam is bé mentem abban az ocsmány sárban. a többivel. nem a szükségért, hanem azért hogy mondhassam hogy sárban hevertem, nyárban pedig a bialoknak. igen kedves mulato hellyek az a sár. de a görög papok. azért hogy egy nehány polturát nyerhessenek, azt mondgyák hogy elsöben meg kel azt szentelni. mert másként nem használna, de a még nem elég. mert ebböl az utálatos sárbol ki kelvén. a traditio szerént, és a hypocrates parancsolattyábol. a savanyu vizre kel menni. abbol harmad napig kel innya. a mennyit lehet, hogy ha azt akarja valaki hogy ugy meg tisztullyon mint kristály mi is tehát a föld népinek régi bé vett szokását akarván követni. oda mentünk, és ót találtunk leg aláb két száz férfíat, aszszonyt. és gyermekeket, de mint hogy a görög papok semmi alkalmatosságot, sem mulatnak el. ahol egy nehány polturát nyerhetnek, azért ezt a vizet is meg kelletik szentelni. mert anélkül nem volna hasznos. a viz kösziklákbol folyki, de még is nem tiszta., és a sok nép aztot fel zavarván. sáros vizet iszik. mink is másnap hogy oda érkeztünk, el kezdettük az italt. és egy nagy üst tele volt vizel a tüzön. mert melegen kel innya és sokan voltunk akik ittuk. de micsoda savanyu viz. édes néném,! éppen a sárhoz illik. mert ha egyik utálatos. amásika fertelmes. mi azt gondoltuk elsöben, hogy ollyan savanyu viz mint nálunk vagyon, de mikor meg kostoltuk, lehetetlen volt egy csepet el nyelni. mert csak tiszta sós viz. az is rosz izü. mind azon által lassanként egymásra valo nézve, mindenikünk meg ivut harmad napig tizen két ejtelnit belölle. némellyik többet. mert a ki leg többet iszik, aztot leg többet is purgállya. avizet ebédig kel innya, és addig szüntelen kel járni, vagy futni. hogy jobban használyon. forgács ur. mint hogy egyiket sem vihette vegben: azért lora. ült. és ügettette a lovát. és igy rázatta magát. és mikor érzette hogy a viz munkálodni akar. akor le szállot alórol. el hiheti kéd. hogy eleget nevettünk rajta., azt már nem tudom mint fog nékünk használni ez a szentelt savanyu viz; hanem használ sem törödöm rajta, mert jo egésségem vagyon, azt tudom hogy két betegnek nem használt. az egyike roszabul vagyon utánna. amásika. halálán vagyon. vagyoné ollyan orvosság aki minden féle betegséget meg gyogyittson. de ollyan vagyon aki árttson. halál ellen nincs fü kerben. a mi urunk pedig csak a vadászattal töltötte az idöt, és azt nevette hogy mi mint vendégeskedünk. édes néném. Istentöl jó egésséget kivánván kédnek. maradok. kédnek leg kissebbik szombati szolgája.