rodosto - 28 may 1720.

Már mi itt derék házas. tüzes emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. a város elég nagy, és elég szép, a tenger parton lévö kies, és tágas oldalon fekszik. az is valo hogy europának éppen a szélyin vagyunk. loháton innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni. tengeren pedig egy nap. a bizonyos hogy suhult a fejdelemnek job lako helyt nem adhattak volna. akar mely felé menyen az ember. mindenüt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt mindenüt a földet jol meg mivelik. a faluk mellet lévö mezök nem puszták. és ennek a városnak. a földgye. ollyan mivelt. valamint egy jol meg mivelt kert, kivalt mostanában gyönyörüségel nézi az ember itt a szánto földeket. és a szöllököt. és a sok veteményes kerteket, itt pedig annyi szöllö hegyek vannak. hogy másut. egy vármegyében elég volna. azokot pedig igen jol mivelik; és azokban a sok gyümölcs fák. ugy tettzenek mint ha mind kertek volnának, it pedíg meg nem karozzák a szöllöt mint nálunk. azért is az ágak mind le vannak hajolva, a szöllö gerezdet a levelek bé fedvén. a földet is árnyékban tartyák. epedig szükséges ezen a meleg földön. a hol nyárban igen kevés esö jár., igy a föld nedvesen marad, és a szöllö sem szárad el. itt avalo sok veteményes kertek vannak. az ide valo szokás szerént jól mívelik. de nem lehet a miéinkhez hasonlitani, gyapotat pedig sohult annyit nem vetnek mint itt. és a gyapotból valo kereskedés. itt igen nagy, torda vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö melege nem volna., itt az aszszonyoknak egész esztendö által csak az. a dolgok, hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék. el adgyák. vagy meg fonnyák, majusban vetik el. és octoberben. szedik meg. valo hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak semmi más külsö munkájok nincsen, azért arra reá érkeznek. aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen aföldön el mondhatni egy szép városnak. a mely nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek itt avarosokon., nem tettzhetnek szépeknek., mivel az uttzára nem hadnak ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek ki ne láthassanak, micsoda szép dolog az irigycség! a piattza a városnak igen böv. a sok féle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény itt ólttsu, a még ide nem jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a lakosok magok mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk, a hol most vagyunk szálva, ót az uttzákon, napal is félve jártanak az aszszonyok. és leányok. ésve felé pedig akit kivül találhattak, azt el ragadták., és gondollya el kéd mint bocsátották el. még gyilkoságok is estenek. ezeket pedig a jancsárok. görögök. és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem hallani. estve ki ki sétálhat az uttzákon, semmitöl nem tarthat. a valo hogy mink is sokan vagyunk, de leg kisseb dolog ha történnék, a kapunkon lévö harmintz jancsár, meg tanyitaná azokot, a kik valamely garázdát akarnának indittani, nem is lehet már csendeseb hely, mint ahol mi lakunk., estve idegen jancsárt, se görögöt. nem látunk., noha a szép idökben 11 oráig is kint vagyunk. csak illyen hamar is már, micsoda hasznára vagyunk avárosnak. hát még ezután, csak azt bánom hogy mesze vagyon bercsényi ur töllünk, ö nem bánnya. mert ritkában megyünk hozája., és annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha mesze is csak oda kel menni. hát hogy tölttsük az idöt. még az aszszonyok sem szeretik aztot. de mit tehetnek. velünk együt rolla. avalo hogy a nem nékik alkalmatlanab. hanem nékünk. mert csak el kel hozájok menni, valamint az ur dolgára. már eleget beszéltem avárosrol. és a földgyéröl; hanem már a mi házunknál lévö szokásrol kel szolni, és az idö töltéséröl., a valo hogy egy klastromban. nincsen nagyob rend tartás. mint a fejdelem házánál. ezek pedig azok a rend tartások, regel hatod fél orakor adobot meg ütik, akor a cselédeknek fel kel kelni, és készen kel lenni hat orára. hat orakor dobolnak, és akor a fejdelem fel öltözik, azután akápolnában megyen és misét halgat, mise után az ebédlö házban megyen. ót kávét iszunk, és dohányozunk. a mikor az ora három fertály nyolczra, a kor elsöt dobolnak misére, nyolcz orakor. másodikát. és egy kis idö mulva. harmadikot dobolnak. akor a fejdelem misére megyen. mise után a maga házában megyen. és ki ki oda megyen. ahová tettzik. tizen egyedfél orakor meg ütik adobot ebedre. és tizen két orakor asztalhoz ülünk. és törvényt teszünk a gyukokra, harmad fél orakor a fejdelem csak magánoson a kápolnában megyen és ót vagyon három oráig., mikor az ora három fertály ötre. akor elsöt dobolnak estvéli imádságra. öt orakor másodikát. és egy kevés idö mulva harmadikát. akor a fejdelem a kápolnában. megyen., és azután ki ki el oszlik. vacsorára heted fel orakor dobolnak. a vacsora nem tartván sokáig. nyolcz orakor a fejdelem le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik még akor. és regel. ha szinte hat orakor öltözik is fel. de éféle után két orakor fel kél. azt pedig ne gondollya kéd. hogy leg kisseb változás is legyen mind ezekben ha szinte a fejdelem beteg volna is. akor is mind egyaránt folynak rendek. hatod fél orakor fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam. és mindenkor jelen vagyok mikor öltözik. ahivatalom is azt hoza magával. hogy vigyázak a cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli rend tartásink. a mi pedíg a mulattságot. és az idö töltést illeti, a sok féle. és ki ki a maga hajlandoságát követi. a fejdelem minden héten lora ül kéttzer. és estig oda vadászunk. mert itt igen sok fogoly. és nyul vagyon. veres fogoly töb vagyon. mint szürke. mikor pedig vadászni nem megyen a fejdelem, akor csak a sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha lehetne. mert. az ember nem mehet örökké sétálni. nem lehet mindenkor a mezön vándorlani, az ide valo emberekel pedig nem lehet társalkodni. itt az idegen senki házához nem mehet. kivált az örmények inkáb féltik feleségeket. mint sem atörökök. még nem láthattam a szomszéd aszszonyomot. napjában tiszer is a kapuja elött kel el mennem; és ha a kapuban talál lenni. ugy szalad töllem, mint az ördögtöl. és bé zárja a kapuját. nem törödöm rajta. mert közönségesen. az örmény aszszonyok ollyan fejérek, mint a czigánynék. ebböl el itélheti kéd. hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem lehet. nem is vesztünk semmit. mert. itt, ki szöcs. ki szabó. valami fö renden lévö emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik a hogy törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok megyen. elsöben nó ülle, azután egy pipa dohányt ád, egy fincsa kávét. hatot vagy hetet. szol az emberhez. azután tiz oráig is el halgatna, ha az ember azt el várná. ök a beszélgetéshez, nyájasághoz éppen nem tudnak, minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz megyünk, vagy ebédre. vagy vacsorára, ót még is nevetünk a kis susival, mert az aszszonyal reá kel az embernek tartani magát. valamint a kompodi nemes aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti beszélni. hogy leány korában micsoda mulattsági voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz semmi nincsen. énnekem a micsodás természetem vagyon. el halgathatom az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem. mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék meg mondani belölle. igy vagyok azal az uri aszonyal; két oráig sem szollok egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt gondollya hogy én azokot mind nagy figyelmetességel halgatom, ugyan is. ha én régi dolgokal akarom az idöt tölteni, a nagy sandor historiáját olvasom. az elég régi. mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy micsoda városban telepittettenek le bennünket., annak micsodás lakosi vannak, micsoda környeke. itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam kédnek. hogy én micsodás szokást tartok. az én szokásom a, hogy tiz orakor le fekszem, és a szemeimet bé zárom, és rend szerént azokot fel nem nyittom másnap hatod fél oráig. ezt a dicséretes szokást mind télben. mind nyárban meg tartom, azért ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha azt akarja kéd. hogy gyakran irjak. mászor többet, vagy kevesebbet. ihon azt majd el felejtettem, meg irni, hogy az a veszet köszvény az urunkra jöt alkalmatlankodni.

Mikes Kelemen: Törökországi levelek [XML] - TL.37