jénikö - 16 apr 1720

üssék meg a dobot. fuják meg a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki urunkot fogja vinni itt vagyon, a mely hajok a portékát, és a fejdelem embereit fogják vinni. azok is már rakodva vannak, bercsényi urnak egy nagy hajot rendeltek., már mind az egész bagasia. el indult. csak mi maradtunk még hátra, forgács ur velünk lesz., és egynehány alá valo cseléden kivül. hárman, vagy négyen leszünk a fejdelemel., és hét orakor reggel mi is, abban a nagy vizi hintoban ülünk, tegnap pedig a fejdelem csak különösön szemben volt a vezérel. és tölle el bucsuzván nagy baráttságát mutatta a fejdelemhez. és meg is ajándékozta egy szép török flintával. és nagy baráttságoson váltak meg egymástol, de gondollya el kéd hogy a török micsoda féle beszédekel éll, a fejdelem beszéd közben mondotta a vezérnek hogy talám mesze vagyon rodosto, és hogy közeleb szeretet volna lenni, a portához. erre a vezér mondá. hogy ha egy kevesé mesze van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad hogy mesze legyen, mert csak annyira vagyon. hogy ha ariskását itt meg fözik, oda vihetik melegen. itéllye el az ember azö török mondását! elég ahogy mindgyárt meg indulunk. és még ezt a levelet bé kel pecsételnem. azért most többet nem irhatok, hanem ha helyben érkezünk. mindenekröl tudositani fogom az édes nénémet, akinek Istentöl jó egésséget kivánok. és láthassam meg kédet mentöl hamaréb, hanem csak arra kérem kédet hogy irjon mentöl gyakrabban, én pedig azt el nem mulatom. polatéti édes néném. és az egésségre igen kel vigyázni. mi ezennel meg indulunk, már hét az ora.