jénikö - 9 aug. 1719.

hiszem szégyenlem én azt édes néném, hogy nekem kel a császári városban történt dolgokot meg irnom, ha csak örökké othon nem ülnénk, töb hireket is tudnánk. avalo hogy ritka dolog. de amikor kéd hireket ir. azokot el lehet hinni, de az hogy lehet. hogy ót helyben lévén; még is töllem tudakoza kéd. hogy mikor leszen audenciája a császár követének, aki nem régen érkezet, végtire, talám azt is töllem fogja kéd meg tudakozni. hogy mikor esik ót az essö, ha szinte meg nevetnek is érette, de engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy már meg volt. de talám azt sem tudgya kéd. hogy mi formában volt. azt is meg irom, aztot ugy tudgya kéd, mint a mi atyánkot, hogy rend szerént amikor a császár audencziát ád valamely követnek. elsöben ebédet adnak néki, és azután viszi bé avezér a csaszárhoz, de a most nem lehetet, mert a törököknek ramazánnyok vagyon eztet tudgya kéd, azt is tudgya kéd. hogy a ramazán nálok ollyan mint nálunk a nagy böjt, és egy holnapig tart, azis tudva vagyon kédnél. hogy ök akoron nap le mentig, se nem esznek. se nem isznak. csak egy csep vizet is. még csak nem is dohányoznak. a mi leg nehezeb nekik. de söt még napal., bizonyos ollyan édesség vagyon. a melyet meg nem szabad kostolni. ha apéterkéjit el vetné is, gondollya el kéd. mi lehet az az édesség, de éttzaka szabadság., ramazánnya lévén tehát most a törököknek., ma két orakor regel. a követ a portára menvén. ót meg vendégelték, és ött orakor acsászár audencziájára vitték. mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy az audenczia ma volt, már tudgya, kéd. nem csak töllem, de talám tiz embertöl. már azt várom. hogy holnap azt fogja kéd töllem kérdeni, ha kéd ehetnéké, vagy alhatnék. én pedig tudom hogy alhatnám, mord kedvü is vagyok, de még is egy kevesé szeretem kéd. jó éttzakát is kivánok kednek.