jénikö - 26 maji 1719.

Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen meg ijedtünk volt. de még nekünk is jutot benne, ebéd felet egyszers mind a tálak is kezdenek tánczolni, mi is dölénkezünk. akor veszük észre hogy föld indulás, az emberek azt mondgyák hogy ennél nagyobat nem értenek, az én házam alá a tenger bé megyen. és mindenkor vagyon ót térdig érö viz. de mihent a föld indulás volt, szárazon maradot. estve felé jöt haza aviz. akik atengeren voltanak. jol meg érzették. a föld indulás elöt egy orával láttuk hogy a vezér ment magát mulatni a fekete tenger felé. de mihent meg érzette a föld indulást azonnal nagy siettségel viszá tért; és a császárt ment látni. Constanczinápolyban, sok bótók és házak estenek le, még kéd felöl semmi hirt nem hallottam, szüntelen is tartok attol hogy valamely kelletlen hirt ne hallyak., bercsényiné aszszonyomot, tudgya kéd hogy karon kel vezetni pompával. mikor egyik házbol a másikában megyen, de tegnap nem várta hogy fel emellyék helyeböl. mert futva ment akerbe, és az ijedcség volt a hopmestere. tegnap ebéd után a franczia követnéhez menvén. az ura perában volt. a kin igen busult. nem tudván, hogy ha nem eseté valamely szerencsétlenség az urán, vagy a gyermekein. azért két vagy három aranyat igért ahajosoknak csak vigyék el az emberit. kit az urához akart küldeni, de a hajosok ugy féltenek. a tengerre menni, hogy tiz aranyért sem mentenek volna ell, az okát kérdették töllök, azt felelték hogy a föld indulásban, a viz alat a föld le süjjethet, a viz le esvén. a hajojokis le süjjedne, lehetneé ennél jobban okoskodni ahét bölcsek közül akármelyiknek is. édes néném tudosics mentöl hamaréb. mert addig nem lehet nevetni.