jénikö - 16 xbris 1718

Mi lelt bennünket édes néném. és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem irtunk egymásnak. leheté hogy illyen közel lévén egymáshoz., még sem irunk, talám ugyan az az oka. hogy közel vagyunk és egymást gyakran láttyuk., jaj miért mondám hogy gyakran. meg bocsás édes nénécském. gyakortaé négyszer látni. kédet egy holnap alat. ha négyszer látnám is kédet napjában nem kellene meg csömörleni a szememnek, a kéd könnyü, kurta és rövid levelét vettem. mentöl ritkábban ir az ember. annál hoszab levelet kellene irni, kéd ellenkezöt cselekszik. a pedig nekem halálom mikor rövid akéd levele. mikor tudom hogy az egésség jó. akor nem kiméllem kédet. és a hoszu levelet meg várom. valamint az ur dolgát, nó már nem haragszom, hanem a rövid levelet is kedvesen vettem, amelyben látom hogy tegnap érkezet oda bercsényi ur, minden pereputyástol., annak igen örülök, mert tudom hogy annál az uri aszszonynál el mulattya kéd magát. és nem lesz kéd egyedül magyar aszszony pérában, a bercsenyi ur embereit mind jól üsmerem, de az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem. de ahoz nem sok idö kivántatik, tudom az urunkhoz el jö az ur. azután magam is látogatásokra bé megyek; a szállás pedig csak mindenkor kédnél leszen. magam szégyenlem micsoda rövid levelet küldök. de ha rövid is el kel neki menni, egy pirongatás el fér avállamra. édes néném az egésség, de tudgya kéd meddig szeretem kédet. valamég dohányozhatom.