rodosto - 29 xbris. 1757

Már mostanában, új, és hideg szokást vesznek, mert a hó közöt is hadakoznak, mivel ebben a hideg holnapban ötödik napján. nagy hartz volt lissánál, syleziában, a királyné hadát károly fejdelem. és Marsalus Daun komendirozták, a prussiai király maga komendirozta amaga hadát, a hartz nagy volt mind akét rész vitézül viselte magát, de végtire agyözedelem a király mellé hajola, és ahartznak azt a hasznát vevé. hogy breslot ismét viszá nyeré., Isten tudgya medig birja. ismét a halálrol kel irnom, mert csáki urnak hatodik a szava igen el nehezedvén. hetedik 11 orakor regel meg hala 81 esztendös korában, tsak nem holtig, vagy is holtig egéséges volt, nem volt szüksége se doktora. se orvoságra. azt nem mondhatni felöle, hogy ezért holt. amazért holt meg, mert illyen betegségbe volt.mert az orvoság nem jó volt, mivel tsak azért holt meg. mert az Isten el végezte hogy minden ember meg halyon, utolso generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak ketten maradtunk zai urfival. mi vagyunk aleg utolsok. mert leg utollyára hagyot minket az ur Isten, mire, meddig. ö tudgya, elég a hogy. adgyunk hálakot néki hogy meg adta ezt az esztendöt el töltenünk. és kerjük hogy ne hadgya el ezután is a szegény bujdosokot, el nem forditván szent szemeit rollok, de ne szájal. hanem szivel kérjük. mert az emberek a szájat halgattyák meg, de az Isten a szivet tekentí. valamint történt egy szent remetével. egy püspök, atengeren utozván., ahajosok egy sziget mellé a hajot meg kötik, a püspök maga mulattságára a szárazra ki megyen., a mint alá s’fel járna, egy kis gunyhotskát láta a fák közöt. gondolá hogy talám valamely ember laknék ót, egy kis ablakotskához közelitvén tsak tsendesen., ember szot halla, és mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az. aki bent volna, eszerént imádkozék. átkozot legyen az Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem álhatván. bé mene az emberhez. és mondá néki. atyámfia. ne azt mondgyad. hogy átkozot az Isten. hanem áldot az Isten. az remete ugy kezdé mondaní., apüspök hogy erre meg tanitotta volna. viszá tére ahajohoz, és meg indula ahajo., a remete pedig az alat el felejté amit tanult volt, és észre vévén nagy sebeségel kezde a püspök után futni., ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra ha a földön vagy a vizen futoté. néki tsak az imádság volt az esziben, apüspök és a kik a hajoban valának nagy tsudálkozásal láták hogy a remete a tengeren futna utánok., a ki is a hajot bé érvén. kiáltá a püspöknek. hogy el felejtette volna az imádságot. apüspök látván a nagy tsudát. mondá néki, atyám fia, tsakugy imádkozál. amint edig imádkoztál, ebböl apéldábol látyuk, hogy az Isten a sziv imádságát szereti, és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves nénémnek az uj esztendöt egésségben el érni. Amen