rodosto - 2 9bris 1757

kedves Neném. ismét nagy hir. oszmány császár sok betegeskedése után a sok mindenit, másra hagyá, mondám másra hagyá, mert aza más is. nem másnak, hanem másra hagya, valamint adervis mondá egy persiai királynak, egy dervis bé menvén a király udvarában. egy fileg orjában egy gyéként le terite és a pipáját meg gyujtá mint ha ö let volna az ur. a király meg látván, hozája külde. meg izenvén neki hogy mérte volna meg probálni hogy szabadság nélkül bé menyen. adervis azt izené, hogy avendég fogadoban mindenek szabad bé menni, akirálynak szüle attya. nagy apja. apja egymásra hagyták a kastélyát. valamint a vendég fogadot, a király meg neveté adervis bolondságát. oszmány jó császár volt. békeség szeretö. a keresztyéneket nem gyülölte az elmult holnapnak 29 napján hala meg. 2 esztendeig 10 holnapig és egy nehány napig uralkodék. másnap Musztafát tevék császarnak mint egy ötven esztendös, ez az Ágmet császár fia. Isten tudgya mitsodás lesz, azt irod néném, hogy frantzia orszagba vadászatban. egy hertzegné le esvén a lorol. ki törte mind a két karját, a bizonyos hogy holtig fogja viselni a bélyegit, abbol láttyuk hogy az iffiu aszonyoknak nem kellene meg engedni hogy lora üllyenek, az öregeknek mind inkáb meg engedhetni, nintsen anyi szükségek a karokra lábokra mint az ifiaknak. azt olvastam hogy tessálonika tályékan volt egy uri aszony akinek egy kedves paripája volt: a kin igen szerete járni, aló is olyan kevély volt. hogy mást nehezen vett magára, ugy történik egyszer., hogy Romábol egy pápának Constancinápolyba kelletet menni a Császarhoz. mint hogy földön ment. tehát az aszonynak jószágán kelletet által menni, amidön oda érkezet, az aszony nagy tiszteletel fogadá. mikor meg akara indulni, az aszony kéré hogy ülne a lovára. és vinné végben azon az uttyát a pápa kedvesen vevé jó akarattyát, és alovára üle. a pápa el végezvén dolgát. viszá tére. és a gazdaszonyához szálla. és alovat nagy köszönetel viszá adá és meg indula. egy nehány nap mulva az aszony alovára akara ülni. de nem lehete, mert azután soha magára nem vevé az aszonyát mint ha mondotta volna, hogy egy szent pápát hordoztam., ezután egy aszonyt nem hordozhatok néném cálinitza.