jénikö - 22. 8bris 1718.

Csak nem lehetek addig csendességben, a még meg nem tudom mint érkezet kéd haza., mivel alig indult meg kéd innét, hogy nagy szél tamada, gondolom hogy a habok meg rengették kédet. elég a hogy az olta nem vagyok nyugodalomban. nekem ugy tettzik hogy az olta egy levélel ki tehetet volna kéd anyughatatlanságból, a mely nagy halak el mentek az ablakom alat. mindeniktöl kérdeztem ha nem ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem felelt; csak függöben tartom elmémet mind addig még bizonyost nem hallok kéd felöl, reménlem hogy nem járt kéd ugy mint jonás, és nem lesz szükséges hogy valamely hal gyomrában küldgyem kédnek ezt a levelemet. mert ugy meg nem tudhatná kéd hogy mi tegnap a constancinápolyi kapu eleiben mentunk ló háton, és ótt az ut mellet egy kertben az urunk csak titkon. meg akarta látni a császárt, a ki is drinápolybol érkezvén. nagy pompával ment bé avárosban. nem tudom ha le irjamé kik mentenek. elötte. és utánna, ha le irom, talám azt mondgya kéd. hogy miért terhelem annyi irásal, hale nem irom, azt mondhattya kéd, hogy rest vagyok, rest nevet pedig hogy ne visellyek. inkáb le irom, legyen kéd figyelmetes halgatassal., az uttzákon két felöl jancsárok állottak sorban., leg elöl jöve sokadmagával az assás bacha (          ) azután a csauzok. az émirek, az ülémák. (az az, apapok, azirás tudok:) a kapicsi basák, a jancsár aga. a mistancsi basával, a kalmakán. a kapitán basával. azután a fö vezér a muftival., acsauz basa. azután a mahumet attyafiai a zaszloja mellet, a Császár vezetékji, azután Czifrán fel öltöztetet két tevék, kik az álcoránt vitték, azutan egy festet, és aranyas kocsi. melyben vala a mahomet köntöse, és fegyvere. ezután mene a császár igen kivántam paripán, mellette lévén a fia, azutan menének azisóglánok ketten, ketten, mindenik tized, külömb külömb féle szinü köntösben. az elsö tized. köntöse sárga. a 2diknak. veres, a 3diknak zöld, a 4diknek kék tafota, az isoglánok pedig inas számban vannak az udvarnál. láttya kéd micsoda szép dolgot láttam tegnap. de a csak ollyan mint afüst, és azzal a nagy pompával a császár nincsen ollyan csendes elmével mint mi, ugy is illik hogy ne legyen. leg aláb had hasonlittson valamiben a mi alacson állapotunkhoz. és tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját ne irigyellyük édes néném, mert ollyan napra jut még. hogy örökké valo nyomoruságban esik, akor mit fog használni neki apompa. ami alacson rendünkben pedig mi nékünk, nagyob reménségünk vagyon, oh! mi szép állapot akereszténység! mennél nagyob pompájit látom a töröknek, annál nagyob örömben vagyok a közönséges anyaszent egyházban valo létemért. ezert ö nékik nem lehet az a reménségek, a mely minékünk nem csak vagyon. de kell lenni. ha perában megyek. akor többet predikállok. addig az egésség jó legyen: édes néném egy kevesé még a káposztánál is jobban szeretlek: