rodostó - 30 Aprilis 1756

Ennek a holnapnak a kezdetin a Császár aprilist jártata Zaid effendivel. mert le tevé avezérségböl az uj vezér Imrehor Musztafa moriába lévén, ma ide érkezék, Constantinápolyba megyen. emár másodszor vezér. A frantzia. és az Ánglus hadakozást hirdetének egymásnak. az anglusok igen kegyetlen. kemény szivüek., és háláadatlanok, a minap olvastam egy anglusrol. a ki ugyan értz hertzegje volt a háláadatlanoknak, lehetetlen kedves néném hogy le ne irjam, tudom hogy azt mondod utánna hogy szamár volt, elég ahogy, egy rendes ifiu anglus az attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg többet akara szerezni, azért, más több kereskedökel amérikában indula, mikor amérika széllyin volnának, a hajos kapitány egy sziget mellet meg állapodék. hogy inya valo vizet hordason ahajojában, amég a vizet hordoták. az anglus kereskedök ki mentek ahajobol hogy vadászanak. az iffiu anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el távozának a parttol., a vad emberek reájok rohanának. és mind meg ölék atöbbit, tsak épen az ifiu anglus szaladot el. a kapitány észre vévén adolgot. tsak hamar onnét meg indula az iffiu ót marada a ki is rettentö keserüségbe és rettegésbe bujdosot imide amoda az erdöben. nem tudván hová lenni. szüntelen tartot attol hogy valamely vad embere ne talállyon a ki mindgyárt meg öli azéhséget is már kezdette volt probalni. meg szabadulásrol semi reménsége nem lehetet. nem is mért a tenger parttyához közelgetni hogy valamely hajot láthason akin. meg szabadulhason, se valami ételre valot keresni hogy valakire ne talállyon, el fáradván az erdöben, egy kis dombotskára heveredett. de mint el hüle azon hogy hátra tekintvén egy leányt láta a bokor közül ki jöni., aki hozája mene. és mindenik álmélkodni kezde egyik a másikán, és mindenik kegyesen kezdé egyik amásikát tekénteni, és ha az ifiu meg kedvellé a vad leánynak termetét és személyit, a ki is mezitelen volt, a leánynak is meg tettzék az ifiunak termete fejér ábrázattya. és anyira meg szereté hogy mindgyárt azon kezde gondolkodni hogy tarthasa meg életet. és egy barlangba vivé, és minek utánna szép gyümöltsökel meg vendéglette volna. egy szép forráshoz vivé hogy innék, hihetö hogy a leány elö kellö renden valo volt. mivel minden nap fel ékesiti vala magát igen szép tsiga nyakra valokal., azután a leány vad állatok böreit vivé a barlangba. hogy a legény reájok feküdgyék. és sok féle szinü tollakal fel ékesité barlangját. hogy pediglen mulattságot szerezhesen néki, ki viszi vala ötet estve vagy a hold világon valamely szép kies helyre. valamely forás, vagy patak mellé. a hol a legény nyugodhatot ö pedig addig vigyázot. vagy pedig az öliben aluttatta. és fel költötte mihent valamely zörgést hallot, e szerént töltik vala idejeket. a még magoknak uj nyelvet nem tsinálának. akor a legény meg érteté véle, hogy szerentsésnek tartaná magát ha ötet birhatná amaga hazájában, ahol néki szép köntösöket tsináltatna, egy nehány holnapokot töltöttek vala el nagy szerelembe, a midön a leány a tengeren egy hajot meg látvan, és már tudván mit kelletnék tselekední, jeleket mutata hogy a hajo a parthoz közelitene. estve mind a ketten ahajoban ülének, a hajo barbád szigetében igyekezet, azifiunak is oda kelletet volna, meni. nagy örömbe valának hogy meg menekedhetének a sok nyughatatlanságtol. és félelemtöl, de aleány mitsoda vig szivel hagyá el hazáját, és szüléit, hogy azal tölthese életét a kit ugy szeretne. és a kinek élete veszedelmével tartotta meg életét. De menél inkáb közelgetnek vala. ahoz a szigethez, a mi iffiunk. annál kedvetleneb. és gondolkodob kezde lenni, meg visgálván azt magában hogy ö menyi idöt töltöt el hejában. hogy azon idö alat az ö pénze semi interest néki nem hozot, az ö kereskedése azon idö alat nem folyt, hogy pedig viszá szerezhese azon vesztéseket, és jó számot adhason szüléinek az uttyárol. el végezé magában hogy attol atársátol aki véle anyi jót tett. meg vállyék, mihent a szigethez érkezik, a hol. mihent a hajo oda érkezik, a tenger parton vásárt tartanak, a hol a rabokot el adgyák, valamint nálunk alovokot. és az ökröket adgyák el. A szegény nyomorult vad leány sirni. és reménkedni kezde, de tsak hejában., azt is értésire adá. hogy terhes volna töle. de az iffiunak a szive semin meg nem esék. hanem tsak a maga hasznán. de söt még hogy meg tudá hogy terhes volna, még nagyob árron adá el egy kereskedönek. kedves néném mit mondasz erröl ahálá adatlanrol. én tsak azt mondom hogy az Isten meg fizette irtoztato hálá adatlanságát leg aláb ne adta volna el. hamagának meg nem akarta tartani óh fösvénység menyi lelket vesztetz el.? A prussus ebben aholnapban kezdé el a királyné ellen ók nélkül ahadakozást. és foglalá el. igaságtalanul saxoniát.