rodosto - 1753 22 Martÿ

kedves néném mitsoda régi lakosok vagyunk ebben avárosba, tegnap 33 esztendeje mult el it valo uralkodo bujdosásunknak, abizonyos, hogy mint a negyed része, anyi idöt nem töltöttem zágonban, hát azt meg irjamé hogy menyi ideje hogy onét ki ugrattam, anem ártalmas még hasznos,. mert meg látom mitsoda nagy hálá adásal tartozom Isten ö Felségihez. aki olyan hoszas gondviselésel volt hozám., annak jol fel számlálva, 45 esztendeje vagyon aldasek Istennek szent neve, de térjünk az aszszony dolgára A törökök. azaz, azirás tudok. a környül metélést nem tarttyák hit ágazatnak, se az álkorán parantsolattyának, és hogy a nélkül is lehet aparaditsomba meni, a gyermeket hét esztendös korában szokták környül metélni. A környül metélésnek napján vendégséget készit a gyermek attya házánál, agyermeket pedig fel öltöztetik mentöl czifrában lehet, azután lovon az uttzákon hordozák, musika szoval, a gyermeknek keziben egy nyil vagyon, a melynek vasát a szive felé tarttya, meg akarván azal mutatni, hogy készeb azal inkáb a szívét által verni, mint sem a hitet meg tagadni, a társai, jo akaroi nagy örömel kisérik ötet atemplomba, ahol az imán. (a pap) egy kis oktatás után, ahitnek ágazattyát mondattya el véle, azután a borbély a kerevetre teszi a gyermeket, két szolga lepedöt tart elötte, aborbély a teste végin valo bört ki huzván, és meg szoritván, kis fogoval. a borotvával el vágja, és az el vágot bört meg mutattya a jelen valoknak, mondván.: az Isten nagy, azonba pedig a gyermek sir, és kiált, a fájdalomba, és a jelen valok köszöntik ötet, hogy már öis a hivök köziben vetetet, azután viszá viszik a gyermeket Ceremoniával az attya házához, a hol harmad napíg vagyon avendégség. azt jó meg tudni. hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek, hanem az apja születése után a keziben veszi és fel emelvén az Istennek ajánlya, egy kevés sót tészen a szájában mondván, tessék az Istennek fiam Ibrahim. (vagy más nevet) hogy azö szent neve néked mindenkor olyan jó izü legyen mint eza só. és meg ne engedgye néked a földi dolgokot meg kostolni. Mint hogy a törökök azt tarttyák. hogy a mi atestet meg motskosittya. alelket is meg szenyesitti, és hogy a mi egyikét meg tisztittya, a másikát is meg tisztittya, erre valo nézve. a mosodásal készülnek az imádsághoz, (:Istenes ember. mondgya az álkorán, a midön az imádsághoz akarsz fogni, mosd meg azortzádot,, kezeidet, karodot, és lábaidot, a házasok kik együt hálnak, meg feredgyenek. hogy ha abetegek, és az utozok vizet nem találnak, tiszta poral surollyák meg ortzájokot; mivel az Isten szereti atisztaságot, aztis akarja, hogy azö néki tett könyörgés. tekélletes legyen., hogy hálákot adgyanak néki kegyelmiért, és hogy segittségül hiják az ö szent nevét:) E mind szép. és jó. egy részint. de más részint haszontalan valo intés, mert szegény mahumet nem kértél a kristus nevében, a nélkül akérés meg nem halgatatik. én pedig annak nevében kérem a néném egéségit. emost elég.